Bible

 

2 Mózes 6

Studie

   

1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell õket elbocsátani és hatalmas kéz miatt ûzi el õket az õ földérõl.

2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.

3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam elõttük ismeretes.

4 Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az õ tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.

5 Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják õket, megemlékeztem az én szövetségemrõl.

6 Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az õ szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntetõ ítéletek által.

7 És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.

8 És béviszlek titeket a földre, a mely felõl esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.

9 Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkûség és a kemény szolgálat miatt.

10 Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:

11 Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl.

12 Mózes pedig szóla az Úr elõtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú vagyok?

13 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé õket Izráel fiaihoz és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl.

14 Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.

15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.

16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az õ születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminczhét esztendõ.

17 Gersón fiai: Libni, Simhi, az õ nemzetségeik szerint.

18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendõ.

19 Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az õ születésök szerint.

20 Amrám pedig feleségûl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szûlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminczhét esztendõ.

21 Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.

22 Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán és Szithri.

23 Áron pedig feleségûl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szûlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.

24 Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei.

25 Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közûl võn magának feleséget s ez szûlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az õ nemzetségeik szerint.

26 Ez Áron és Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl, az õ seregeik szerint.

27 Õk azok, a kik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron.

28 És lõn a mikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén.

29 Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Faraónak Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked.

30 Mózes pedig monda az Úr elõtt: Ímé én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó?

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 7197

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

7197. The land of their sojournings, wherein they sojourned. That this signifies where the things of faith and charity are, about which they have been instructed, and according to which they have lived, is evident from the signification of “land,” as being the Lord’s kingdom in the heavens and on earth (of which jus t above, n. 7196), thus also the things of the Lord’s kingdom, which, it is known, are faith and charity, and therefore these also are signified by the “land of Canaan” where the subject treated of is the instruction and life which are signified by “sojourning;” and from the signification of “sojourning,” as being instruction and life (n. 1463, 2025, 3672). From this it is evident that by “the land of their sojournings wherein they sojourned” is signified where the things of faith and charity are, about which they have been instructed and according to which they have lived. The case herein is this. In the other life heaven is given to everyone in accordance with the things of faith and charity in him, for charity and faith make heaven with everyone; but when it is said that charity and faith make heaven, there is meant the life of charity and faith. But note well that the life which has heaven in it, is a life according to the truths and goods of faith about which the man has been instructed. Unless these are the rules and principles of his life, in vain does he look for heaven, no matter how he has lived; for without these truths and goods a man is like a reed which is shaken by every wind; for he is bent by evils equally as by goods, because he has nothing of truth and good made firm within him, whereby he may be kept by the angels in truths and goods, and be withdrawn from the falsities and evils which the infernals are continually injecting. In a word, the life of Christian good is what makes heaven; not a life of natural good.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.