Bible

 

2 Mózes 6

Studie

   

1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell õket elbocsátani és hatalmas kéz miatt ûzi el õket az õ földérõl.

2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.

3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam elõttük ismeretes.

4 Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az õ tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.

5 Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják õket, megemlékeztem az én szövetségemrõl.

6 Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az õ szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntetõ ítéletek által.

7 És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.

8 És béviszlek titeket a földre, a mely felõl esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.

9 Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkûség és a kemény szolgálat miatt.

10 Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:

11 Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl.

12 Mózes pedig szóla az Úr elõtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú vagyok?

13 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé õket Izráel fiaihoz és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl.

14 Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.

15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.

16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az õ születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminczhét esztendõ.

17 Gersón fiai: Libni, Simhi, az õ nemzetségeik szerint.

18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendõ.

19 Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az õ születésök szerint.

20 Amrám pedig feleségûl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szûlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminczhét esztendõ.

21 Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.

22 Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán és Szithri.

23 Áron pedig feleségûl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szûlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.

24 Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei.

25 Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közûl võn magának feleséget s ez szûlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az õ nemzetségeik szerint.

26 Ez Áron és Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl, az õ seregeik szerint.

27 Õk azok, a kik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron.

28 És lõn a mikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén.

29 Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Faraónak Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked.

30 Mózes pedig monda az Úr elõtt: Ímé én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó?

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 7194

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

7194. And by My name Jehovah I was not known to them. That this signifies that they of the spiritual church in a state of temptations did not think of the Divine things of the church, is evident from the signification of the “name Jehovah,” as being everything in one complex by which God is worshiped (see n. 2724, 3006, 6674), thus everything Divine in the church. By the “name Jehovah” is properly meant the Divine Human of the Lord (see n. 26258, 6887), and because by this and from it proceeds everything of faith and everything of love, which are the Divine things in the church, this is, in one complex, everything of Divine worship. And from the signification of “not being known,” as being not to be known, or not to be thought of, that is to say, the Divine things of the church in the state of temptations which are signified by “God Shaddai” and therefore it is said that He was known to Abraham, Isaac, and Jacob, but not by His name Jehovah. This is the internal sense of these words; but the external or historic sense is different, and from this latter sense it is evident that Abraham, Isaac, and Jacob did not worship Jehovah, but God Shaddai (n. 1992, 3667, 5628), and that Abraham knew not Jehovah (see n. 1356, 2559). But that “Jehovah” is named in the historicals concerning Abraham, Isaac, and Jacob, is because that Word was written by Moses, to whom the name “Jehovah” was made known, and in these historicals “Jehovah” is named for the sake of the internal sense; for everywhere in the Word “Jehovah” is named when the subject treated of is the good of love, whereas “God” is named when it is the truth of faith (n. 709, 732, 1096, 2586, 2769, 2807, 2822, 3921, 4402).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.