Bible

 

2 Mózes 40

Studie

   

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2 Az elsõ hónapban, a hónap elsõ napján, állítsd fel a gyülekezet sátorának hajlékát.

3 És tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel.

4 Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit.

5 És helyheztesd a füstölõ áldozat arany oltárát a bizonyság ládája elé, tedd fel a leplet a hajlék nyílására.

6 Azután helyheztesd az egészen égõáldozat oltárát a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé.

7 A mosdómedenczét pedig helyheztesd a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önts belé vizet.

8 Azután állítsd fel köröskörül a pitvart, és a pitvar kapujára tedd rá a leplet.

9 Azután vedd a kenetnek olaját, és kend meg a hajlékot és mind azt a mi benne van: így szenteld meg azt, és minden edényét, hogy szent legyen.

10 Kend meg az egészen égõáldozat oltárát is és annak minden edényét; így szenteld meg az oltárt, hogy az oltár legyen szentséges.

11 A mosdómedenczét és lábát is kend meg; így szenteld meg azt.

12 Azután állítsd Áront és az õ fiait a gyülekezet sátorának nyílásához, és mosd meg õket vízzel.

13 És öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, és kend fel õt; így szenteld fel, és legyen papom.

14 Fiait is állítsd elõ és öltöztesd fel õket köntösökbe;

15 És kend fel õket, a mint az õ atyjokat felkenéd, hogy legyenek papjaim, és lészen az õ megkenetésök nékik örökös papság, az õ nemzetségökben.

16 És egészen úgy cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta néki, úgy cselekedék.

17 Lõn azért a második év elsõ hónapjában, a hónap elsõ napján, hogy felállíták a hajlékot.

18 Mózes tehát felállítá a hajlékot, és letevé annak talpait, a deszkáit is felállítá, beilleszté a reteszrúdakat, és felállítá annak oszlopait.

19 Azután kifeszíté a hajlékra a sátort, és a sátor takaróját is reá teríté felülrõl, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

20 És vevé és betevé a bizonyságot is a ládába, a rúdakat pedig a ládára tevé, és a ládára felül helyezteté a fedelet.

21 Azután bevivé a ládát a hajlékba, és feltevé a takaró függönyt, és elfedezé a bizonyság ládáját, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

22 Az asztalt is bevivé a gyülekezet sátorába, a hajléknak északi oldalába, a függönyön kivül.

23 És rakott arra kenyereket sorban az Úr elõtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

24 És a gyertyatartót helyhezteté a gyülekezet sátorába az asztal ellenébe, a hajléknak déli oldalán.

25 És meggyújtá a mécseket az Úr elõtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

26 Az arany oltárt pedig helyhezteté a gyülekezet sátorába a függöny elébe.

27 És füstölögtete rajta fûszerekbõl való füstölõt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

28 A hajlék nyílására a leplet is felvoná.

29 Az egészen égõáldozat oltárát pedig helyhezteté a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé, és áldozék azon egészen égõáldozattal és ételáldozattal, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

30 A mosdómedenczét pedig helyhezteté a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önte abba vizet a mosdásra.

31 És megmosák abból Mózes és Áron és az õ fiai kezeiket és lábaikat.

32 Mikor a gyülekezet sátorába menének, és mikor az oltárhoz járulának, megmosdának, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

33 Azután felállítá a pitvart a hajlék és az oltár körül, és a pitvar kapujára feltevé a leplet. Így végezé el Mózes a munkát.

34 És a felhõ befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsõsége betölté a hajlékot.

35 És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhõ rajta nyugovék, és az Úrnak dicsõsége tölté be a hajlékot.

36 És mikor a felhõ felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; [így lõn] egész utazásuk alatt.

37 Ha pedig a felhõ nem szálla fel, õk sem indulának el, míg csak fel nem szálla.

38 Mert az Úrnak felhõje vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tûz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.

   

Ze Swedenborgových děl

 

True Christian Religion # 670

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 853  
  

670. II. The washing called baptism means spiritual washing, which is purification from evils and falsities, and so regeneration.

Acts of washing were enjoined upon the Children of Israel, as is well known from the statutes laid down by Moses. For instance, that Aaron should wash himself before putting on his garments as minister (Leviticus 16:4, 24); and before approaching the altar to minister (Exodus 30:18-21; 40:30-32). The same was enjoined upon the Levites (Numbers 8:6-7); and also others who had become unclean through sins, and they were said to be sanctified by acts of washing (Exodus 29:1, 4; 40:12; Leviticus 8:6). Therefore the bronze sea and many basins were placed near the temple, so that they could wash themselves (1 Kings 7:23-39). They were instructed to wash the vessels and utensils, such as tables, benches, beds, plates and cups (Leviticus 11:32; 14:8-9; 15:5-12; 17:15-16; Matthew 23:25-26).

[2] But the reason why washing and similar acts were ordered and enjoined upon the Children of Israel was that the church established among them was a representative one, and had the character it did so as to prefigure the Christian church which was to come. When therefore the Lord came into the world, He abolished representative acts, all of which were external, and established a church which was in all respects internal. So the Lord banished the symbols and revealed the actual forms, as when someone lifts a curtain or opens a door, allowing what is inside not only to be seen but also approached. Out of all the previous representative acts the Lord retained only two, to contain everything the internal church has in a single pair; these are baptism to replace the acts of washing and the Holy Supper to replace the lamb which was sacrificed every day, and in full measure on the feast of the Passover.

  
/ 853  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.