Bible

 

2 Mózes 34

Studie

   

1 És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kõtáblát, hasonlókat az elõbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az elõbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.

2 És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott elõmbe a hegy tetején.

3 De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.

4 Vágott azért két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kõtáblát.

5 Az Úr pedig leszálla felhõben, és ott álla õ vele, és nevén kiáltá az Urat:

6 És az Úr elvonula õ elõtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.

7 A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a [bûnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.

8 És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá [fejét.]

9 És monda: Uram, ha elõtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.

10 Õ pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped elõtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled.

11 Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiûzöm elõled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.

12 Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted.

13 Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket.

14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ.

15 Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az õ isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az õ áldozatukból.

16 És [feleséget] ne végy az õ leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az õ leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az õ isteneiket követvén.

17 Ne csinálj magadnak öntött isteneket.

18 A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.

19 Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak elsõ fajzása.

20 De a szamárnak elsõ vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsõszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen elõmbe senki.

21 Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.

22 A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendõ végén.

23 Háromszor esztendõnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe elõtt.

24 Mert kiûzöm a népeket elõled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened elõtt megjelenjél, esztendõnként háromszor.

25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.

26 Földed zsengéibõl az elsõt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne fõzz gödölyét az anyja tejében.

27 És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.

28 És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.

29 És lõn, a mikor Mózes a Sinai hegyrõl leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyrõl leszálla) Mózes nem tudta, hogy az õ orczájának bõre sugárzik, mivelhogy Õvele szólott.

30 És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az õ orczájának bõre sugárzik: féltek közelíteni hozzá.

31 Mózes pedig megszólítá õket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes.

32 Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen.

33 Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tõn orczájára.

34 És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijõne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott.

35 És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bõre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Õvele szóljon.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 10618

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

10618. Long-suffering with angers. That this signifies the Divine clemency, is evident from the signification of “long-suffering with angers,” when said of Jehovah, as being that He long endures the evils of man, for to be “long-suffering” denotes to endure and bear for a long time; and “angers” denote the evils with man. The reason why “angers,” when said of Jehovah, denote the evils with man, is that evil becomes angry, and good never; and evil is with man and never with the Lord, for the Lord is good itself. Nevertheless anger is attributed to the Lord, because it so appears to a man when he does not obtain what he desires, and when he is punished on account of evil. As then “long-suffering with angers,” when said of Jehovah, denotes long to endure the evils with man, it follows from this that thereby is signified the Divine clemency.

[2] As regards anger, be it known further that evil becomes angry, and good never, for the reason that to be angry is to will evil to another, which good cannot do, for good consists in willing the good of another. All evil has within it enmity, hatred, revenge, and cruelty; in these and from these evil has its delight. Moreover, evil hates good, because good is opposed to its delights. Consequently when evil cannot injure good, which it is always in the endeavor to do, it is first indignant, and afterward is angry. Whether you say evil, or an evil man, it is the same, for evil is in man as in its subject. And as such is the nature of evil against good, such it is against the Divine, for all good is the Divine with man, because it is from the Divine. From this it is that an evil man is always angry against the Divine, although outwardly he speaks differently before men.

[3] That he speaks differently is either from hypocrisy, or from the fact that he wishes the Divine to favor him in all things by granting whatsoever he desires, even to enabling him on his own account to take vengeance on all against whom he bears hatred. But as soon as he sees that this is not done, and especially if he himself is punished on account of his evil, he is then angry against God, even to denying Him and also blaspheming Him in his heart. That this is so is clearly shown in the other life, where a man acts according to his interiors, and not, as in the world, according to his exteriors; and in that life the penalty adheres to its evil, and is as it were inherent in it. (That “anger” denotes evil, see n. 6358, 6359; and that anger and evil are attributed to God, when yet they belong to man, and that nothing of evil is from God, see the places cited in n. 9306, 10431; and that evil is attended with its punishment, n. 1857, 8214, 8223, 8226, 9048)

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.