Bible

 

2 Mózes 29

Studie

   

1 Ez az, a mit õ velök cselekedjél, az õ felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való két kost.

2 És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat.

3 És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt.

4 Áront pedig és az õ fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg õket vízzel.

5 És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel õt az efód övével.

6 Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.

7 És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az õ fejére, így kend fel õt.

8 Fiait is állítsd elõ, és öltöztesd fel õket [a] köntösökbe.

9 És övezd körûl õket övvel, Áront és az õ fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait.

10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.

11 És vágd le a tulkot az Úr elõtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.

12 Azután végy a tulok vérébõl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a [többi] vért pedig töltsd mind az oltár aljára.

13 És vedd a kövérébõl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévõ hártyát, és a két vesét a rajtok lévõ kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.

14 A tulok húsát, bõrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bûnért való áldozat az.

15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörûl.

17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.

18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égõáldozat az az Úrnak, kedves illatú tûzáldozat az Úrnak.

19 Vedd a másik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

20 Azután vágd le a kost, és végy annak vérébõl, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az õ fiai jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a [többi] vért pedig hintsd az oltárra köröskörül.

21 Azután végy a vérbõl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az õ ruháira, s vele együtt az õ fiaira és az õ fiainak ruháira, hogy szent legyen õ és az õ ruhái, s vele együtt az õ fiai és az õ fiainak ruhái.

22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levõ kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.

23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van;

24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr elõtt.

25 Azután vedd le azokat kezükrõl, és füstölögtesd el az oltáron az égõáldozat felett kedves illatul az Úr elõtt; az Úrnak tûzáldozata az.

26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr elõtt; azután legyen az a te részed.

27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az õ fiainak felavatási kosából.

28 És legyen ez Áronnak és az õ fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részérõl az õ hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.

29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek õ utána az õ fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe.

30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az õ fiai közül õ utána pap lesz, a ki bemenendõ lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon.

31 A felavatási kost pedig vedd, és fõzd meg annak húsát szent helyen.

32 És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai.

33 Õk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék [azokból], mert szentek azok.

34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbõl reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az.

35 Áronnal tehát és az õ fiaival akképen cselekedjél, a mint megparancsoltam néked; hét napon át állítsd õket tisztökbe.

36 És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, mikor engesztelõ áldozatot végzesz rajta, és kend meg azt, hogy megszenteltessék.

37 Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.

38 Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt mindennap szüntelen.

39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen.

40 És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort.

41 A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tûzáldozatul az Úrnak.

42 Szüntelen égõáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr elõtt, a hol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak.

43 Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsõségem által.

44 És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az õ fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.

45 És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.

46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenök, a ki kihoztam õket Égyiptom földérõl, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az õ Istenök.

   

Ze Swedenborgových děl

 

True Christian Religion # 706

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 853  
  

706. The reason why the Lord's blood means His Divine truth and that of the Word is that His flesh means in the spiritual sense the Divine good of love, and these two are made one in the Lord. It is well known that the Lord is the Word; and there are two things to which everything in the Word has reference, Divine good and Divine truth. If therefore the Word is substituted for the Lord, it is plain that it is these two which are meant by His flesh and blood. It is established from many passages that blood means the Divine truth of the Lord or of the Word; for instance, from blood being called the blood of the covenant, since a covenant is a link, and linking is effected by the Lord by means of His Divine truth. Also in Zechariah:

By the blood of your covenant I shall release the captives from the pit, Zechariah 9:11.

And in the works of Moses:

After Moses had read the book of the law for the people to hear 1 , he sprinkled half the blood upon the people, and said, Behold the blood of the covenant, which Jehovah has made with you upon all these words, Exodus 24:3-8.

Also:

Jesus taking the cup gave it to them, saying, This is my blood, the blood of the new covenant, Matthew 26:27-28; Mark 14:24; Luke 22:20.

[2] The blood of the new covenant or testament cannot mean anything but the Word, which is called an old and a new covenant or testament, and so the Divine truth it contains. It is because blood has this meaning that the Lord gave them wine, saying, 'This is my blood'; and wine stands for Divine truth. For this reason it is also called 'the blood of grapes' (Genesis 49:11; Deuteronomy 32:14). This is plainer still from the Lord's words:

Truly, truly, I tell you: if you do not eat the flesh of the Son of Man and drink his blood, you will not have life in you. For my flesh is truly food, and my blood is truly drink. He who eats my flesh and drinks my blood, remains in me and I in him, John 6:50-58.

It is perfectly obvious that blood here means the Divine truth of the Word, because it is said that he who drinks it has life in himself, and remains in the Lord, and the Lord remains in him. It ought to be well known in the church that this is the effect of Divine truth and living in accordance with it, and that the Holy Supper strengthens this effect.

[3] It is because blood stands for the Lord's Divine truth, which is also the Divine truth of the Word, and because this is what the old and new covenants and testaments are, that blood was the holiest representative of the church among the Children of Israel. In that church every detail was a correspondence of something natural with something spiritual. For instance, they were to take some of the blood of the Passover and put it on the door-posts and lintels of their houses, to ensure the plague would not come upon them (Exodus 12:7, 13, 22).

The blood of the burnt offering was to be sprinkled over the altar, right to its foundations, and over Aaron, his sons and their clothes (Exodus 29:12, 16, 20-21; Leviticus 1:5, 11, 15; 3:2, 8, 13; 4:25, 30, 34; 8:15, 24; 17:6; Numbers 18:17 2 ; Deuteronomy 12:27). Also over the veil above the Ark, over the mercy-seat there, and over the horns of the incense altar (Leviticus 4:6-7, 17-18; 16:12-15). The blood of the Lamb stands for something similar in Revelation:

These have washed their robes and made them white in the blood of the Lamb, Revelation 7:14.

Also in these words from the same book:

War broke out in heaven, Michael and his angels fought against the dragon; and they defeated him by the blood of the Lamb and by the word of their 3 witness, Revelation 12:7, 11.

[4] It is impossible to think that Michael and his angels defeated the dragon by anything but the Lord's Divine truth in the Word. For angels in heaven cannot think about any blood, nor do they think about the Lord's passion; but they think of Divine truth and His resurrection. When therefore a person thinks about the Lord's blood, the angels perceive the Divine truth of His Word. When he thinks about the Lord's passion, they perceive His glorification, and then only His resurrection. I have been allowed to know by long experience that this is so.

[5] It is also plain from this passage in the Psalms of David that blood stands for Divine truth:

God will save the souls of the needy. Their blood will be precious in His eyes, and they will live and He will give them of the gold of Sheba, Psalms 72:13-16.

Blood being precious in God's eyes stands for Divine truth being with them; the gold of Sheba is wisdom coming from this. Also in Ezekiel:

Gather for the great sacrifice upon the mountains of Israel, so that you may eat flesh and drink blood; you will drink the blood of the princes of the earth, and you will drink blood until you are drunk. Thus shall I set my glory among the nations, Ezekiel 39:17-21.

This deals with the church which the Lord is to found among the gentiles. Blood cannot here mean blood, but the truth from the Word they possess; see just above.

Poznámky pod čarou:

1. Literally: in the ears of the people.

2. Corrected from (Lev.) Ezekiel 8:1.

3. The Latin has 'his witness'.

  
/ 853  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.