Bible

 

2 Mózes 29

Studie

   

1 Ez az, a mit õ velök cselekedjél, az õ felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való két kost.

2 És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat.

3 És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt.

4 Áront pedig és az õ fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg õket vízzel.

5 És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel õt az efód övével.

6 Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.

7 És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az õ fejére, így kend fel õt.

8 Fiait is állítsd elõ, és öltöztesd fel õket [a] köntösökbe.

9 És övezd körûl õket övvel, Áront és az õ fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait.

10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.

11 És vágd le a tulkot az Úr elõtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.

12 Azután végy a tulok vérébõl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a [többi] vért pedig töltsd mind az oltár aljára.

13 És vedd a kövérébõl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévõ hártyát, és a két vesét a rajtok lévõ kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.

14 A tulok húsát, bõrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bûnért való áldozat az.

15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörûl.

17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.

18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égõáldozat az az Úrnak, kedves illatú tûzáldozat az Úrnak.

19 Vedd a másik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

20 Azután vágd le a kost, és végy annak vérébõl, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az õ fiai jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a [többi] vért pedig hintsd az oltárra köröskörül.

21 Azután végy a vérbõl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az õ ruháira, s vele együtt az õ fiaira és az õ fiainak ruháira, hogy szent legyen õ és az õ ruhái, s vele együtt az õ fiai és az õ fiainak ruhái.

22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levõ kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.

23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van;

24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr elõtt.

25 Azután vedd le azokat kezükrõl, és füstölögtesd el az oltáron az égõáldozat felett kedves illatul az Úr elõtt; az Úrnak tûzáldozata az.

26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr elõtt; azután legyen az a te részed.

27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az õ fiainak felavatási kosából.

28 És legyen ez Áronnak és az õ fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részérõl az õ hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.

29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek õ utána az õ fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe.

30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az õ fiai közül õ utána pap lesz, a ki bemenendõ lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon.

31 A felavatási kost pedig vedd, és fõzd meg annak húsát szent helyen.

32 És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai.

33 Õk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék [azokból], mert szentek azok.

34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbõl reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az.

35 Áronnal tehát és az õ fiaival akképen cselekedjél, a mint megparancsoltam néked; hét napon át állítsd õket tisztökbe.

36 És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, mikor engesztelõ áldozatot végzesz rajta, és kend meg azt, hogy megszenteltessék.

37 Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.

38 Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt mindennap szüntelen.

39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen.

40 És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort.

41 A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tûzáldozatul az Úrnak.

42 Szüntelen égõáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr elõtt, a hol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak.

43 Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsõségem által.

44 És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az õ fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.

45 És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.

46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenök, a ki kihoztam õket Égyiptom földérõl, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az õ Istenök.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 10208

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

10208. 'And Aaron shall make expiation on its horns' means purification from evils by means of the truths of faith which spring from the good of love. This is clear from the meaning of 'making expiation' as purifying from evils, dealt with in 9506; from the representation of 'Aaron' as the Lord in respect of Divine Good, and in respect of the work of salvation, dealt with in 9806, 9946, 10017; and from the meaning of 'horns' as powers, dealt with in 10182, and also outer levels, 10186. The reason why purification by means of the truths of faith which spring from the good of love is meant is that expiation was made by means of blood, and 'blood' means the truth of faith emanating from the good of love, 4735, 7317, 7326, 7846, 7850, 7877, 9127, 9393, 10026, 10033, 10047; and all purification from evils is accomplished by means of the truths of faith that spring from the good of love, 2799, 5954(end), 7044, 7918, 9088. The fact that expiations were made by the blood on the horns of the altar of burnt offering and the altar of incense is clear in Leviticus 4:3, 7, 18, 25, 30, 34; 16:18.

[2] The altars were expiated in this way because holy things were polluted by the sins of the people. The people represented the Church; therefore those places which were the Church's, called its sanctuaries, such as the altar and the tent, together with their contents, were defiled whenever those people were guilty of sin; for those sanctuaries were places belonging to the Church. This is also made clear in Moses,

You shall separate the children of Israel from their uncleanness, in order that they may not die in their uncleanness when they pollute My dwelling-place which is in their midst. Leviticus 15:31.

And in another place,

Aaron shall expiate the holy place from the uncleanness of the children of Israel. Thus shall he expiate the holy sanctuary, and the tent of meeting, and the altar. Leviticus 16:16, 33.

[3] The implications of all this are that those things which are called the holy things of the Church are not holy unless they are received with holy respect; for unless they are received with that respect what is Divine does not flow into them. Anything holy that exists with people is holy only by virtue of what is Divine flowing into it; sacred shrines for example, the altars there, and the bread and wine for the Holy Supper are made holy solely by the presence of the Lord. Therefore if the Lord is unable to be present there on account of the people's sins, those things have no holiness because they lack what is Divine. Furthermore the holy things of the Church are rendered unholy by sins because sins take what is Divine away from them.

[4] This then is the reason why sanctuaries are said to have been polluted by the uncleanness of the people and why those places therefore had to be expiated annually. The reason why the expiations were made with blood on the horns of the altars and not on the altars themselves was that the horns were the extremities of them, and nothing of a person has been purified unless the extremities or what is outermost has been purified. For inner things flow into those that are outermost, but the state of the outermost conditions the inflow. Consequently if what is outermost has been perverted the things within become perverted; for when those inner things flow into outermost ones, the recipient forms into which they descend are conditioned by the state in which the outermost things exist. The situation is like that when the eye is in bad condition; the power of sight which comes from within sees things only as that eye-condition will allow. Or it is like that when the arms are in bad shape; the powers which come from within exert themselves only as that condition will allow. Consequently if the natural man has been perverted the spiritual lacks the opportunity to function properly within the natural man, and this is why the spiritual or internal man is closed.

[5] But see what has been shown already on these matters, namely the following;

If a person is to be purified the natural or external man must be purified, see the places referred to in 9325(end).

This is because the path that all influx takes is from the internal to the external, and not vice versa, 5119, 6322.

For it is on the natural level within a person that influx from the spiritual world reaches its destination, 5651.

The outward aspects of a person have been formed to serve the inward, 5947, 9216, 9828.

Thus the external man must be altogether subject to the internal, 5786, 6275, 6284, 6299.

This is because the internal man is in heaven and the external man is in the world, 3167, 10156.

And the external man by himself or left to himself alone acts contrary to the internal, 3913, 3928.

In addition to all this, see 9701-9709 stating what the internal man is and what the external man is.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.