Bible

 

2 Mózes 29

Studie

   

1 Ez az, a mit õ velök cselekedjél, az õ felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való két kost.

2 És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat.

3 És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt.

4 Áront pedig és az õ fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg õket vízzel.

5 És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel õt az efód övével.

6 Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.

7 És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az õ fejére, így kend fel õt.

8 Fiait is állítsd elõ, és öltöztesd fel õket [a] köntösökbe.

9 És övezd körûl õket övvel, Áront és az õ fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait.

10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.

11 És vágd le a tulkot az Úr elõtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.

12 Azután végy a tulok vérébõl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a [többi] vért pedig töltsd mind az oltár aljára.

13 És vedd a kövérébõl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévõ hártyát, és a két vesét a rajtok lévõ kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.

14 A tulok húsát, bõrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bûnért való áldozat az.

15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörûl.

17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.

18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égõáldozat az az Úrnak, kedves illatú tûzáldozat az Úrnak.

19 Vedd a másik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

20 Azután vágd le a kost, és végy annak vérébõl, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az õ fiai jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a [többi] vért pedig hintsd az oltárra köröskörül.

21 Azután végy a vérbõl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az õ ruháira, s vele együtt az õ fiaira és az õ fiainak ruháira, hogy szent legyen õ és az õ ruhái, s vele együtt az õ fiai és az õ fiainak ruhái.

22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levõ kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.

23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van;

24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr elõtt.

25 Azután vedd le azokat kezükrõl, és füstölögtesd el az oltáron az égõáldozat felett kedves illatul az Úr elõtt; az Úrnak tûzáldozata az.

26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr elõtt; azután legyen az a te részed.

27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az õ fiainak felavatási kosából.

28 És legyen ez Áronnak és az õ fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részérõl az õ hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.

29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek õ utána az õ fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe.

30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az õ fiai közül õ utána pap lesz, a ki bemenendõ lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon.

31 A felavatási kost pedig vedd, és fõzd meg annak húsát szent helyen.

32 És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai.

33 Õk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék [azokból], mert szentek azok.

34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbõl reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az.

35 Áronnal tehát és az õ fiaival akképen cselekedjél, a mint megparancsoltam néked; hét napon át állítsd õket tisztökbe.

36 És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, mikor engesztelõ áldozatot végzesz rajta, és kend meg azt, hogy megszenteltessék.

37 Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.

38 Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt mindennap szüntelen.

39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen.

40 És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort.

41 A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tûzáldozatul az Úrnak.

42 Szüntelen égõáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr elõtt, a hol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak.

43 Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsõségem által.

44 És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az õ fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.

45 És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.

46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenök, a ki kihoztam õket Égyiptom földérõl, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az õ Istenök.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 10124

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

10124. 'When you make propitiation on it' means the resulting ability to receive good from the Lord. This is clear from the meaning of 'making propitiation on the altar' as the implantation - after evils and consequently falsities have been removed - of good from the Lord, and the reception of it by a person belonging to the Church or by an angel belonging to heaven, dealt with in 9506. For as shown immediately above in 10123, 'the altar' means heaven and the Church as regards the reception of good from the Lord. Since 'the altar' means the heaven and Church where celestial good reigns, which is the good of love received from the Lord and offered back to the Lord, a brief description of the nature of the reception of good in the celestial kingdom must be given. As has often been stated before, heaven is divided into two kingdoms, one of which is called the celestial kingdom and the other the spiritual kingdom. In both kingdoms good is implanted by means of truth; but with those who are in the spiritual kingdom good is implanted by means of truth in the understanding part of the mind, whereas with those who are in the celestial kingdom good is implanted by means of truth in the will part. The way in which the implantation of good by means of truth takes place in the spiritual kingdom is different from the way in which it does with those in the celestial kingdom. With those in the spiritual kingdom truth is implanted in the external or natural man, where at first it becomes knowledge. To the extent that the person has an affection for it, and lives in accord with it, it is then summoned into the understanding, where it becomes faith and at the same time charity towards the neighbour. This charity constitutes his new will and the faith a new understanding; and both constitute conscience.

[2] But with those in the celestial kingdom truth becomes neither knowledge, nor faith, nor conscience. Instead it becomes a power to receive that is subject to the good of love; and to the extent that they live a life in accord with it, it becomes a power of perception which grows fuller and more perfect as their love does so. This goes on in them day by day without their awareness, almost as it does with young children. The reason why it goes on without their awareness is that truth does not become fixed as knowledge in the memory, nor does it linger as a concept within the power of thought; rather it passes without delay into the will and becomes part of their life. Consequently they do not see truth but perceive it; and the extent and manner of their perception is determined by how much and in what way the good of love received from and offered back to the Lord is present in them. These in the celestial kingdom therefore are very different from those in the spiritual kingdom. And since their perception of truth springs from good they never substantiate it by the use of reasons. Instead whenever truths are the subject they merely say either 'Yes, yes' or 'No, no'.

[3] These are the ones who are meant by the Lord in Matthew,

Let your words be Yes, yes; No, no; anything beyond this is from evil 1 . Matthew 5:37.

For reasoning about truths, about whether they are such or not, does not spring from good, because in that case truth is not seen with perception, only believed as a result of receiving it on authority and then corroborating it for oneself. What one believes on authority consists of other people's ideas within one's self and are not one's own; and anything believed on these grounds alone and then corroborated appears after such corroboration to be the truth, even when it is false. This becomes perfectly clear from the beliefs of any religion and from the variety of religions throughout the world.

From all this it is evident what the difference is between those who are in the Lord's celestial kingdom and those who are in His spiritual kingdom. The reason for their difference is that those in His celestial kingdom by the way they live convert the Church's truths immediately into forms of good, whereas those in the spiritual kingdom keep to truths, preferring faith to life. Those who by the way they live convert the Church's truths immediately into good, that is, those who belong to the celestial kingdom, are described by the Lord in Mark 4:26-29, and many times elsewhere. Regarding the difference between the celestial kingdom and the spiritual kingdom, see the places referred to in 9277.

Poznámky pod čarou:

1. or from the evil one

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.