Bible

 

2 Mózes 29

Studie

   

1 Ez az, a mit õ velök cselekedjél, az õ felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való két kost.

2 És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat.

3 És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt.

4 Áront pedig és az õ fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg õket vízzel.

5 És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel õt az efód övével.

6 Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.

7 És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az õ fejére, így kend fel õt.

8 Fiait is állítsd elõ, és öltöztesd fel õket [a] köntösökbe.

9 És övezd körûl õket övvel, Áront és az õ fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait.

10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.

11 És vágd le a tulkot az Úr elõtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.

12 Azután végy a tulok vérébõl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a [többi] vért pedig töltsd mind az oltár aljára.

13 És vedd a kövérébõl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévõ hártyát, és a két vesét a rajtok lévõ kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.

14 A tulok húsát, bõrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bûnért való áldozat az.

15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörûl.

17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.

18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égõáldozat az az Úrnak, kedves illatú tûzáldozat az Úrnak.

19 Vedd a másik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

20 Azután vágd le a kost, és végy annak vérébõl, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az õ fiai jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a [többi] vért pedig hintsd az oltárra köröskörül.

21 Azután végy a vérbõl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az õ ruháira, s vele együtt az õ fiaira és az õ fiainak ruháira, hogy szent legyen õ és az õ ruhái, s vele együtt az õ fiai és az õ fiainak ruhái.

22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levõ kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.

23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van;

24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr elõtt.

25 Azután vedd le azokat kezükrõl, és füstölögtesd el az oltáron az égõáldozat felett kedves illatul az Úr elõtt; az Úrnak tûzáldozata az.

26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr elõtt; azután legyen az a te részed.

27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az õ fiainak felavatási kosából.

28 És legyen ez Áronnak és az õ fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részérõl az õ hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.

29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek õ utána az õ fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe.

30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az õ fiai közül õ utána pap lesz, a ki bemenendõ lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon.

31 A felavatási kost pedig vedd, és fõzd meg annak húsát szent helyen.

32 És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai.

33 Õk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék [azokból], mert szentek azok.

34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbõl reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az.

35 Áronnal tehát és az õ fiaival akképen cselekedjél, a mint megparancsoltam néked; hét napon át állítsd õket tisztökbe.

36 És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, mikor engesztelõ áldozatot végzesz rajta, és kend meg azt, hogy megszenteltessék.

37 Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.

38 Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt mindennap szüntelen.

39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen.

40 És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort.

41 A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tûzáldozatul az Úrnak.

42 Szüntelen égõáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr elõtt, a hol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak.

43 Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsõségem által.

44 És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az õ fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.

45 És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.

46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenök, a ki kihoztam õket Égyiptom földérõl, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az õ Istenök.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 10121

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

10121. Verses 36-46 And a young bull of sin [offering] you shall offer daily at 1 propitiations. And you shall cleanse from sin on the altar when you make propitiation on it; and you shall anoint it to sanctify it. Seven days you shall make propitiation on the altar, and sanctify it. And the altar shall be the holy of holies 2 ; everyone touching the altar will be sanctified. And this is what you shall offer on the altar: Two lambs, the sons of a year, 3 each day - a continual [offering]. You shall offer one lamb in the morning, and you shall offer the other lamb between the evenings, and a tenth [of an ephah] of fine flour mixed with beaten oil, a quarter of a hin, and a drink offering of a quarter of a hin of wine, for the first lamb. And you shall offer the second lamb between the evenings; according to the morning minchah and according to its drink offering you shall do for it, for an odour of rest, a fire offering to Jehovah, a continual burnt offering throughout 4 your generations at the door of the tent of meeting before Jehovah, where I will meet with you to speak to you there. And there I will meet with the children of Israel, and it will be sanctified in My glory. And I will sanctify the tent of meeting and the altar, and Aaron and his sons [I will sanctify], to serve Me in the priestly office. And I will dwell in the midst of the children of Israel, and I will be their God. And they will recognize that I am Jehovah their God who brought them out of the land of Egypt, that I may dwell in their midst; I am Jehovah their God.

'And a young bull of sin [offering] you shall offer daily at propitiations' means the continuous removal of evils and consequently of falsities in the natural man by means of the good of innocence from the Lord. 'And you shall cleanse from sin on the altar' means purification from evils in heaven and in the Church. 'When you make propitiation on it' means the resulting ability to receive good from the Lord. 'And you shall anoint it' means consecration to represent the Divine Good of Love from the Lord as He exists in heaven and in the Church. 'To sanctify it' means thus the Lord there. 'Seven days you shall make propitiation on the altar' means the completeness of the influx into heaven and into the Church. 'And sanctify it' means in order to receive the Lord. 'And the altar shall be the holy of holies' means the celestial kingdom, where the Lord is present in the good of love. 'Everyone touching the altar will be sanctified' means whoever receives what is Divine and the Lord's. 'And this is what you shall offer on the altar' means that which has regard in general to reception of the Lord in heaven and in the Church. 'Lambs, the sons of a year, each day' means the good of innocence in every state. 'A continual [offering]' means within all Divine worship. 'You shall offer one lamb in the morning' means the removal of evils by means of the good of innocence from the Lord in a state of love and consequently of light in the internal man. 'And you shall offer the other lamb between the evenings' means a similar removal of evils in a state of light and love in the external man. 'And a tenth of an ephah of fine flour mixed with beaten oil, a quarter of a hin' means spiritual good derived from celestial good, the amount needed for a joining together. 'And a drink offering of a quarter of a hin of wine' means spiritual truth, the amount needed for a joining together. 'For the first lamb' means this [good and truth] in the internal man. 'And you shall offer the second ram between the evenings' means the removal of evils by means of the good of innocence from the Lord in a state of love and consequently of light in the external man. 'According to the morning minchah and according to its drink offering you shall do for it' means spiritual good derived from celestial good, and its truth, the amount needed for a joining together. 'For an odour of rest' means the perception of peace. 'A fire offering to Jehovah' means springing from the Lord's Divine Love. 'A continual burnt offering' means all Divine worship in general. 'Throughout your generations' means what is everlasting in the Church. 'At the door of the tent' means the joining together of good and truth. 'Before Jehovah' means from the Lord. 'Where I will meet with you to speak to you there' means His presence and influx. 'And there I will meet with the children of Israel' means the Lord's presence in the Church. 'And it will be sanctified in My glory' means reception of Divine Truth from the Lord. 'And I will sanctify the tent of meeting' means reception of the Lord in the lower heavens. 'And the altar' means reception of what is Divine from the Lord in the higher heavens. 'And Aaron and his sons [I will sanctify], to serve Me in the priestly office' means that which is representative of the Lord in both groups of heavens in respect of the work of salvation. 'And I will dwell in the midst of the children of Israel' means the Lord's presence and His influx through good in heaven and in the Church. 'And I will be their God' means the Lord's presence and His influx into truth in the Church. 'And they will recognize that I am Jehovah their God' means perception that the Lord is the source of all good and all truth. 'Who brought them out of the land of Egypt' means salvation from hell by the Lord. 'That I may dwell in their midst' means what is Divine and the Lord's, which is the All in all of heaven and of the Church. 'I am Jehovah their God' means the source of all the good of love and truth of faith.

Poznámky pod čarou:

1. literally, over or upon

2. i.e. the altar shall be a most holy object

3. i.e. in their first year

4. literally, into

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.