Bible

 

2 Mózes 26

Studie

   

1 A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenbõl, és kék, és bíborpiros, és karmazsin színûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készítsd azokat.

2 Egy-Egy kárpit hossza huszonnyolcz sing legyen, Egy-Egy kárpit szélessége pedig négy sing; Egy mértéke legyen mindenik kárpitnak.

3 Öt kárpit legyen egymással egybefoglalva, ismét öt kárpit egymással egybefoglalva.

4 És csinálj hurkokat kék lenbõl az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrõl van; ugyanezt csináld a szélsõ kárpit szélével a másik egybefoglalásban is.

5 Ötven hurkot csinálj az egyik kárpiton; Ötven hurkot csinálj ama kárpit szélén is, a mely a másik egybefoglalásban van; egyik hurok a másiknak általellenében legyen.

6 Csinálj ötven arany horgocskát is, és e horgocskákkal foglald össze egyik kárpitot a másikkal, hogy a hajlék egygyé legyen.

7 Ezután csinálj kecskeszõr kárpitokat sátorul a hajlék fölé; tizenegy kárpitot csinálj ilyet.

8 Egy kárpit hossza harmincz sing legyen, szélessége pedig Egy kárpitnak négy sing; Egy mértéke legyen a tizenegy kárpitnak.

9 És foglald egybe az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön; a hatodik kárpitot pedig kétrét hajtsd a sátor elejére.

10 És csinálj ötven hurkot az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrõl van; és ötven hurkot a kárpit szélén a másik egybefoglalásban is.

11 Csinálj ötven rézhorgocskát is, és akaszd a horgocskákat a hurkokba, és foglald egybe a sátort, hogy egygyé legyen.

12 A sátor kárpitjának fölösleges része, a fölösleges kárpitnak fele csüggjön alá a hajlék hátulján.

13 Egy singnyi pedig egyfelõl, és egy singnyi másfelõl, abból, a mi a sátor kárpitjainak hosszában fölösleges, bocsáttassék alá a hajlék oldalain egyfelõl is, másfelõl is, hogy befedje azt.

14 Csinálj a sátornak takarót is veresre festett kosbõrökbõl, és e fölé is egy takarót borzbõrökbõl.

15 Csinálj a hajlékhoz deszkákat is sittim-fából, felállogatva.

16 A deszka hossza tíz sing legyen; egy-egy deszka szélessége pedig másfél sing.

17 Egy-Egy deszkának két csapja legyen, egyik a másiknak megfelelõ; így csináld a hajlék minden deszkáját.

18 A deszkákat pedig így csináld a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, délfelé.

19 A húsz deszka alá pedig negyven ezüst talpat csinálj, két talpat egy-egy deszka alá, annak két csapjához képest; megint két talpat egy-egy deszka alá, a két csapjához képest.

20 A hajlék másik oldalául is, észak felõl húsz deszkát.

21 És azokhoz is negyven ezüst talpat; két talpat egy deszka alá, megint két talpat egy deszka alá.

22 A hajlék nyugoti oldalául pedig csinálj hat deszkát.

23 A hajlék szegleteiül is csinálj két deszkát a két oldalon.

24 Kettõsen legyenek alólról kezdve, felül pedig együtt legyenek egy karikába foglalva; ilyen legyen mindkettõ; a két szeglet számára legyenek.

25 Legyen azért nyolcz deszka, és azokhoz tizenhat ezüst talp; két talp egy deszka alatt, megint két talp egy deszka alatt.

26 Csinálj reteszrúdakat is sittim-fából; ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz.

27 És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz; és a hajlék nyugoti oldalának deszkáihoz is öt reteszrúdat hátulról.

28 A középsõ reteszrúd pedig a deszkák közepén az egyik végtõl a másik végig érjen.

29 A deszkákat pedig borítsd meg aranynyal, és karikákat is aranyból csinálj azokhoz a reteszrúdak tartói gyanánt; a reteszrúdakat is megborítsd aranynyal.

30 A hajlékot pedig azon a módon állítsd fel, a mint néked a hegyen mutattatott.

31 És csinálj függönyt, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl; Kérubokkal, mestermunkával készítsék azt.

32 És tedd azt sittim-fából való, aranynyal borított négy oszlopra, a melyeknek horgai aranyból legyenek, négy ezüst talpon.

33 És tedd a függönyt a horgok alá, és vidd oda a függöny mögé a bizonyság ládáját és az a függöny válaszsza el néktek a szent helyet a szentek szentjétõl.

34 Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjébe.

35 Az asztalt pedig helyezd a függönyön kívül, és a gyertyatartót az asztal ellenébe, a hajlék déli oldalába; az asztalt pedig tedd az északi oldalba.

36 És csinálj leplet a sátor nyilására is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, hímzõmunkával.

37 A lepelhez pedig csinálj öt oszlopot sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal; azoknak horgai aranyból [legyenek], és önts azokhoz öt réztalpat.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 2256

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

2256. That 'as to make the righteous die with the wicked, so that the righteous will be as the wicked' means that good cannot die, because evil can be separated from it, is clear from the meaning of 'the righteous' as good and of 'the wicked' as evil, dealt with above in 2250. From this 'to make the righteous die with the wicked' means making good perish with evil; but because this ought never to be done, and also because the very thought of it evokes horror, it is removed in the internal sense, and the following is at the same time presented - that good cannot die, because evil can be separated from it.

[2] The implications of this particular matter are known to few, if any. It has to be recognized that all the good whatever that a person has thought and done from earliest childhood through to the very end of his life remains; and the same applies to all the evil, so much so that not even the least trace of it completely perishes. All that good and evil is written in his book of life, that is, in each of his memories, 1 and in his true self, that is, in his character and disposition. From that good and evil he has formed a life for himself and, so to speak, a soul, the essential nature of which remains unchanged after death. But goods are never so mixed up with evils, nor evils with goods, that they cannot be separated; for if they were so mixed a person would perish for ever. The Lord sees to it that they are not. If he has led a life abiding in the goods of love and charity, then when a person enters the next life the Lord separates the evils, and by means of the goods present with him raises him into heaven. But if he has led a life immersed in evils, that is to say, in things contrary to love and charity, the Lord separates the goods from him, and his evils carry him into hell. Such is the experience of everyone after death. But it is a separation and in no way a complete removal.

[3] What is more, because the will of man, which constitutes the one part of his life, has been utterly destroyed, the Lord separates that destroyed part from the other part, which is that of his understanding, and in this other part He implants - in the case of those who are being regenerated - the good of charity and through this a new will. These are they who have conscience. In the same manner also the Lord in general separates evil from good. Such are the arcana that are meant in the internal sense by the statement that good cannot die, because evil can be separated from it.

Poznámky pod čarou:

1. i.e. the interior memory and the exterior memory, see 2469ff.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.