Bible

 

2 Mózes 12

Studie

   

1 Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:

2 Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; elsõ legyen ez néktek az esztendõ hónapjai között.

3 Szóljatok Izráel egész gyûlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.

4 Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.

5 A bárány ép, hím, egy esztendõs legyen; a juhok közûl vagy a kecskék közûl vegyétek.

6 És legyen nálatok õrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.

7 És vegyenek a vérbõl, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.

8 A húst pedig egyék meg azon éjjel, tûzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserû fûvekkel egyék meg azt.

9 Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben fõtten, hanem tûzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.

10 És ne hagyjatok belõle reggelre, vagy a mi megmarad belõle reggelre, tûzzel égessétek meg.

11 És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.

12 Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.

13 És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.

14 És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségrõl nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.

15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az elsõ napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az elsõ naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelbõl.

16 Az elsõ napon pedig szent gyûléstek legyen és a hetedik napon is szent gyûléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.

17 Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földérõl; tartsátok meg hát e napot nemzetségrõl nemzetségre, örök rendtartás szerint.

18 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.

19 Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetébõl, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.

20 Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.

21 Elõhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.

22 És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérbõl, a mely az edényben van; ti közûletek pedig senki se menjen ki az õ házának ajtaján reggelig.

23 Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.

24 Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.

25 És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.

26 Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?

27 Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.

28 És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.

29 Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak is minden elsõ fajzását.

30 És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az õ szolgái és egész Égyiptom, és lõn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.

31 És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.

32 Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.

33 És az Égyiptombeliek erõsen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert [azt] mondják vala: mindnyájan meghalunk.

34 És a nép az õ tésztáját, minekelõtte megkelt volna, sütõteknõivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.

35 Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektõl ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.

36 Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek elõtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.

37 És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.

38 Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette Sok barom.

39 És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiûzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.

40 Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendõ vala.

41 És lõn a négyszáz harmincz esztendõ végén, lõn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földérõl.

42 Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta õket Égyiptom földérõl; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai elõtt nemzetségrõl nemzetségre.

43 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.

44 Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körûlmetélted.

45 A zsellér és a béres ne egyék abból.

46 Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.

47 Izráel egész gyülekezete készítse azt.

48 És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körûl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körûlmetéletlen se egyék abból.

49 Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.

50 És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.

51 Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földérõl, az õ seregeik szerint.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 7988

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

7988. 'That all the hosts of Jehovah went out of the land of Egypt' means that those with whom truth and good were present but who had been held back until then were released. This is clear from the meaning of 'going out of the land of Egypt' as being released and delivered from molestations, 'going out' self-evidently meaning being released, while 'the land of Egypt' means molestations, see 7278; and from the meaning of 'the hosts of Jehovah' as the truths and forms of good that the spiritual Church possesses, and so those with whom truth and good are present, dealt with in 3448, 7236. The fact that truths and forms of good are meant by 'the hosts of Jehovah' is clear in Daniel,

There came out one small-sized horn of the he-goat, and it grew exceedingly towards the south, and towards the east, and towards the glorious [land]. And it grew even towards the hosts of heaven, and cast down to the earth some of the host, and of the stars, and trampled on them. It drew itself up even towards the prince of the host. And the host was set over the continual [burnt offering] on account of the transgression, because it cast down truth to the earth. At that point I heard a holy one speaking, How long is both the sanctuary and the host being trodden down? He said to me, Up to the evening and morning, two thousand three hundred times; then the sanctuary will be made correct. Daniel 8:9-14.

Here it is plainly evident that 'the hosts' means truths and forms of good, for it says that [the hem] cast down to the earth some of the host and of the stars, and after this that it cast down truth to the earth, and that the host was to be trodden down up to the evening and morning, which is the Lord's Coming.

[2] Since truths and forms of good make up 'the hosts of Jehovah', angels are therefore called His 'hosts' in the first Book of Kings,

Micah the prophet said, I saw Jehovah sitting on His throne, and the entire host of heaven standing beside Him. 1 Kings 22:19.

And in David,

Bless Jehovah, His angels, powerful with strength; bless Jehovah, all His hosts, His ministers. Psalms 103:20-21.

Angels are called 'hosts' by virtue of the truths and forms of good present with them. Not only angels used to be referred to as the hosts of Jehovah but also the lights in the sky - the sun, moon, and stars. And they were referred to as such because 'the sun' was a sign of the good of love, 'the moon' a sign of the good of faith, and 'the stars' a sign of cognitions of goodness and truth. Reference to those lights as 'hosts' is evident in the Book of Genesis,

The heavens and the earth were finished, and all their hosts. Genesis 1:1.

Here 'hosts' is used to mean all the lights in the sky; but in the internal sense, in which the subject at that point is the new creation of a person, 'hosts' is used to mean truths and forms of good.

[3] Likewise in David,

Praise Jehovah, all His angels, praise Him, all His hosts; praise Him, sun and moon, praise Him, all stars of light. Psalms 148:1, 3.

'Sun' means the good of love, and 'moon' the good of faith, see 1529, 1530, 2441, 2495, 4060, 4696, 5377, 7083; and 'stars' means cognitions of good and truth, 1808, 2120, 2495, 2849, 4697.

[4] One reason why 'sun, moon, and stars' means forms of good and truths is that in heaven the Lord is a Sun to those who are celestial and a Moon to those who are spiritual, 1521, 1529-1531, 3636, 3643, 4300, 4721 (end), 5097, 7078, 7083, 7171, 7173; and another reason is that angelic dwelling-places shine like stars, in keeping with the following in Daniel,

Then those who have intelligence will shine like the brightness of the expanse, and those who turn many to righteousness like the stars forever and into eternity. Daniel 12:9.

[5] Since angels, by virtue of truths and forms of good, are spoken of as 'the hosts of Jehovah', and also the sun, moon, and stars are called such, and since all truth and good come from the Lord, the Word refers to the Lord as Jehovah Zebaoth, that is, Jehovah of Hosts, 3448. And another reason why it refers to Him in this way is that He fights on a person's behalf against the hells.

From all this one may now see what 'the hosts of Jehovah' is used to mean in the internal sense. The children of Jacob who went out of Egypt were not such, though they represented them. This is evident from their life in Egypt, where they were unacquainted with Jehovah, even with His name before it was made known to Moses from the bramble bush, Exodus 3:13-16; and also they were calf-worshippers no less than the Egyptians were, as may be deduced from Exodus 32. And their life in the wilderness too shows that their character was such that they could not be led into the land of Canaan. Thus they were anything but the hosts of Jehovah.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.