Bible

 

2 Mózes 12

Studie

   

1 Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:

2 Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; elsõ legyen ez néktek az esztendõ hónapjai között.

3 Szóljatok Izráel egész gyûlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.

4 Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.

5 A bárány ép, hím, egy esztendõs legyen; a juhok közûl vagy a kecskék közûl vegyétek.

6 És legyen nálatok õrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.

7 És vegyenek a vérbõl, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.

8 A húst pedig egyék meg azon éjjel, tûzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserû fûvekkel egyék meg azt.

9 Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben fõtten, hanem tûzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.

10 És ne hagyjatok belõle reggelre, vagy a mi megmarad belõle reggelre, tûzzel égessétek meg.

11 És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.

12 Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.

13 És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.

14 És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségrõl nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.

15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az elsõ napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az elsõ naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelbõl.

16 Az elsõ napon pedig szent gyûléstek legyen és a hetedik napon is szent gyûléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.

17 Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földérõl; tartsátok meg hát e napot nemzetségrõl nemzetségre, örök rendtartás szerint.

18 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.

19 Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetébõl, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.

20 Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.

21 Elõhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.

22 És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérbõl, a mely az edényben van; ti közûletek pedig senki se menjen ki az õ házának ajtaján reggelig.

23 Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.

24 Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.

25 És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.

26 Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?

27 Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.

28 És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.

29 Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak is minden elsõ fajzását.

30 És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az õ szolgái és egész Égyiptom, és lõn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.

31 És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.

32 Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.

33 És az Égyiptombeliek erõsen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert [azt] mondják vala: mindnyájan meghalunk.

34 És a nép az õ tésztáját, minekelõtte megkelt volna, sütõteknõivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.

35 Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektõl ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.

36 Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek elõtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.

37 És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.

38 Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette Sok barom.

39 És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiûzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.

40 Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendõ vala.

41 És lõn a négyszáz harmincz esztendõ végén, lõn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földérõl.

42 Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta õket Égyiptom földérõl; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai elõtt nemzetségrõl nemzetségre.

43 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.

44 Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körûlmetélted.

45 A zsellér és a béres ne egyék abból.

46 Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.

47 Izráel egész gyülekezete készítse azt.

48 És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körûl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körûlmetéletlen se egyék abból.

49 Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.

50 És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.

51 Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földérõl, az õ seregeik szerint.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 3519

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

3519. 'And take for me from there two good kids of the she-goats' means truths born from that good. This is clear from the meaning of 'kids of the she-goats' as truths born from good, dealt with below. The reason for having 'two' was that as in the rational so in the natural there are things of the will and those of the understanding. Things in the natural that belong to the will are delights, while those that belong to the understanding are facts. These two have to be joined together if they are to be anything at all.

[2] As regards 'kids of the she-goats' meaning truths born from good, this becomes clear from those places in the Word where kids and she-goats are mentioned. It should be recognized that all gentle and useful beasts mentioned in the Word mean in the genuine sense celestial things, which are forms of good, and spiritual things, which are forms of truth, see 45, 46, 142, 143, 246, 714, 715, 776, 2179, 2180, 2781, 3218. And since there are various genera of celestial things or forms of good, and consequently there are various genera of spiritual things or forms of truth, one beast has a different meaning from another; that is to say, a lamb has one meaning, a kid another, and a sheep, she-goat, ram, he-goat, young bull, or ox another, while a horse or a camel has yet another meaning. Birds have a different meaning again, as also do beasts of the sea, such as sea monsters, and fish. The genera of celestial and spiritual things, and consequently of forms of good and truth, are more than anyone can number, even though when that which is celestial or good is mentioned, and also when that which is spiritual or truth, this is not envisaged as being anything complex, consisting of many parts, but as a single entity. Yet how complex both of these are, that is, how countless the genera are of which they consist, may be seen from what has been stated about heaven in 3241, to the effect that it is distinguished into countless separate communities, according to the genera of celestial and spiritual things, that is, of goods of love and of derivative truths of faith. Furthermore each genus of good and each genus of truth has countless species into which the communities of each genus are separated. And each species in a similar way has separate sub-species.

[3] The commonest genera of good and truth are what the living creatures offered as burnt offerings and sacrifices represented. And because the genera are quite distinct and separate, people were explicitly commanded to use those living creatures and no others, that is to say, in some sacrifices lambs and ewe-lambs, and also kids and female kids of she-goats were to be used, in other sacrifices rams and sheep, and also he-goats, were to be used, while in other sacrifices again, calves, young bulls, and oxen, or else pigeons and doves, were to be used, see 992, 1823, 2180, 2805, 2807, 2830, 3218. What kids and she-goats meant however becomes clear both from the sacrifices in which they used to be offered and from other places in the Word. These show that lambs and ewe-lambs meant innocence belonging to the internal or rational man, and kids and she-goats innocence belonging to the external or natural man, and so the truth and the good of the latter.

[4] The fact that truth and good present in the innocence that belongs to the external or natural man is meant by a kid and a she-goat is clear from the following places in the Word: In Isaiah,

The wolf will dwell with the lamb, and the leopard will lie down with the kid, the calf also and the young lion and the sheep together; and a little child will lead them. Isaiah 11:6.

This refers to the Lord's kingdom and to the state there in which people have no fear of evil, that is, no dread of hell, because they are with the Lord. 'The lamb' and 'the kid' stand for people who have innocence within them, and who, being the most secure of all, are mentioned first.

[5] When all the firstborn of Egypt were smitten the people were commanded to kill from among the lambs or among the kids a male without blemish, and to put some of the blood on the doorposts and on the lintel of their houses; and so the destroyer would not strike them with the plague, Exodus 12:5, 7, 13. 'The firstborn of Egypt' means the good of love and charity that was wiped out, 3325. 'The lambs' and 'the kids' are states of innocence, in which those with whom these exist are secure from evil. Indeed all in heaven are kept secure by the Lord through states of innocence. That security was represented by the killing of the lamb or kid, and putting the blood on the doorposts and on the lintel of the houses. .

[6] To avert his own death when a person saw Jehovah manifested as an angel he would sacrifice 'a kid of the she-goats', as Gideon did when he saw Him, Judges 6:19, and also Manoah, Judges 13:15-16, 19. The reason they offered a kid was that Jehovah or the Lord cannot appear to anybody, not even to an angel, unless the one to whom He appears is in a state of innocence. Therefore as soon as the Lord is present people are brought into a state of innocence, for the Lord enters in by way of innocence, even with angels in heaven. Consequently no one is able to enter heaven unless he has a measure of innocence, according to the Lord's words recorded in Matthew 18:3; Mark 10:15; Luke 18:17. Regarding people's belief that they would die when Jehovah appeared to them if they did not offer such a burnt offering, see Judges 13:22-23.

[7] Since genuine conjugial love is innocence itself, 2736, it was customary in the representative Church for a man to go to his wife with the gift of a kid of the she-goats, as one reads of Samson in Judges 15:1, and also of Judah when he visited Tamar, Genesis 38:17, 20, 23. The fact that 'a kid' and 'a she-goat' meant innocence is also evident from the sacrifices made as guilt offerings that a person would offer if he had sinned through error, Leviticus 1:10; 4:28; 5:6. Sinning through error is sinning through ignorance that has innocence within it. The same is evident from the following Divine command in Moses,

You shall bring the first of the firstfruits of your land to the house of Jehovah your God. You shall not boil a kid in its mother's milk. Exodus 23:19; 34:26.

Here the requirement 'to bring the firstfruits of the land to the house of Jehovah' means the state of innocence which exists in early childhood; and 'not boiling a kid in its mother's milk' means that they were not to destroy the innocence of early childhood. This being their meaning, the one command, in both places referred to, follows directly after the other. In the literal sense there seems to be no connection at all between them as there is in the internal sense.

[8] Because kids and she-goats, as has been stated, meant innocence it was also required that the curtains over the tabernacle should be made from she-goat hair, Exodus 25:4; 26:7; 35:5-6, 23, 26; 36:14, as a sign that all the holy things represented in it depended for their very being on innocence. 'She-goat hair' means the last or outermost degree of innocence present in ignorance, such as exists with gentiles who in the internal sense are meant by the curtains of the tabernacle. These considerations now show what truths born of good are, and what the nature of these is, meant by the two good kids of the she-goats which Rebekah his mother spoke about to Jacob. That is to say, they are truths belonging to innocence or early childhood, meant also by the things which Esau was to bring to Isaac his father, dealt with in 3501, 3508. They were not in fact such truths, but initially they appeared to be. Thus it was that Jacob pretended by means of them to be Esau.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.