¹ Halljad Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erõsebb népeket, nagy és az égig megerõsített városokat;

² Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, a kikrõl magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai elõtt?

³ Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, a ki átmegy elõtted mint emésztõ tûz, õ törli el azokat, és õ alázza meg azokat te elõtted; és kiûzöd, és hamar elveszted õket, a miképen az Úr megmondotta néked.

⁴ Mikor azért kiûzi az Úr, a te Istened azokat te elõled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az õ istentelenségökért ûzi ki te elõled az Úr;

⁵ Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az õ földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért ûzi ki õket elõled, hogy megerõsítse az ígéretet, a mely felõl megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

⁶ Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te!

⁷ Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, a mikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, a melyen kijöttél Égyiptom földébõl, mind addig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala.

⁸ Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az Úr, hogy el akara veszteni titeket.

⁹ Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kõtáblákat, a szövetségnek tábláit, a melyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala.

¹⁰ Akkor átadá nékem az Úr a két kõtáblát, a melyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, a melyeket mondott vala az Úr néktek a hegyen a tûz közepébõl, a gyülekezésnek napján.

¹¹ És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az Úr nékem a két kõtáblát, a szövetségnek tábláit;

¹² Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, a kit kihoztál Égyiptomból; hamar eltértek az útról, a melyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek magoknak.

¹³ Ismét szóla nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez!

¹⁴ Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el õket, és töröljem el az õ nevöket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erõsebb néppé!

¹⁵ Megfordulék azért, és alájövék a hegyrõl, a hegy pedig tûzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala.

¹⁶ És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, a melyet az Úr parancsolt vala néktek:

¹⁷ Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezembõl, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára.

¹⁸ És leborulék az Úr elõtt, mint annakelõtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bûnötökért, a melyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, a mi gonosz az Úr elõtt, hogy ingereljétek õt.

¹⁹ Mert félek vala a haragtól és búsulástól, a melylyel ti reátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is.

²⁰ Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará õt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is.

²¹ A ti bûnötöket pedig, a borjút, a melyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tûzzel; és összetörém azt, jól megõrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, a mely a hegyrõl foly vala alá.

²² És Thaberában, Massában, és Kibrot- Taavában is haragra indítátok az Urat.

²³ És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, a melyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az õ szavára.

²⁴ Tusakodók voltatok az Úr ellen, a mióta ismerlek titeket.

²⁵ És leborulék az Úr elõtt azon a negyven napon és negyven éjjel, a melyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt titeket.

²⁶ Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, a kit a te nagyságoddal szabadítottál meg, a kit erõs kézzel hoztál ki Égyiptomból.

²⁷ Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bûnét!

²⁸ Hogy ne mondja a föld [népe], a honnét kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem vihette be õket a földre, a melyet igért volt nékik, és mivelhogy gyûlölte õket, azért hozta ki õket, hogy megölje õket a pusztában.

²⁹ Pedig õk a te néped és a te örökséged, a melyet kihoztál a te nagy erõddel, és a te kinyujtott karoddal!

¹ Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

² Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.

³ A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

⁴ Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

⁵ Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

⁶ Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;

⁷ Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.

⁸ Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

⁹ Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

¹⁰ Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;

¹¹ Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

¹² Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

¹³ Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

¹⁴ Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.

¹⁵ Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.

¹⁶ Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

¹⁷ Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

¹⁸ És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.

¹⁹ És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

²⁰ Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?

²¹ Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

²² Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,

²³ És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

²⁴ És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

²⁵ Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,

²⁶ Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

²⁷ És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

²⁸ És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.

²⁹ Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

³⁰ Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

³¹ Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

³² Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

³³ Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

³⁴ Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

³⁵ És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

³⁶ És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

³⁷ De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

³⁸ Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

³⁹ Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

⁴⁰ Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!

⁴¹ És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

⁴² Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;

⁴³ Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

⁴⁴ És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

⁴⁵ Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.

⁴⁶ Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

⁴⁷ Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.

⁴⁸ Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

⁴⁹ Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

⁵⁰ Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

⁵¹ És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.

⁵² Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.

⁵³ És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

⁵⁴ És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.

⁵⁵ És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

⁵⁶ De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;

⁵⁷ Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

⁵⁸ Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

⁵⁹ Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

⁶⁰ És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

⁶¹ Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.

⁶² És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.

⁶³ Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

⁶⁴ Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

⁶⁵ Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;

⁶⁶ És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

⁶⁷ Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

⁶⁸ Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

⁶⁹ És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.

⁷⁰ És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.

⁷¹ A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.

⁷² És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.