¹ Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felõl megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.

² És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az õ parancsolatait vagy nem?

³ És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.

⁴ A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendõtõl fogva.

⁵ Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az õ gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;

⁶ És õrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az õ útján járj, és õt féljed.

⁷ Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; [bõ]vizû patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.

⁸ Búza-, árpa-, szõlõtõ- fige- és gránátalma-[termõ] földre, faolaj- és méz-[termõ] földre.

⁹ [Oly] földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szûkölködöl; [oly] földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeibõl rezet vághatsz!

¹⁰ Ha azért eszel majd és megelégszel : dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.

¹¹ Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedrõl, meg nem tartván az õ parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;

¹² Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;

¹³ És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:

¹⁴ Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedrõl, a ki kihozott téged Égyiptom földébõl, a szolgaságnak házából;

¹⁵ A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kõsziklából;

¹⁶ A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:

¹⁷ És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!

¹⁸ Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedrõl, mert õ az, a ki erõt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerõsítse az õ szövetségét, a mely felõl megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.

¹⁹ Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedrõl, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.

²⁰ Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt elõletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.

¹ Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

² A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

³ A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

⁴ A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

⁵ Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

⁶ Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

⁷ Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

⁸ Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

⁹ Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

¹⁰ A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

¹¹ Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

¹² Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

¹³ A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.

¹⁴ A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,

¹⁵ És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.

¹⁶ Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

¹⁷ A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

¹⁸ A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

¹⁹ Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

²⁰ Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;

²¹ Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.

²² Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;

²³ Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.

²⁴ Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

²⁵ Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

²⁶ Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

²⁷ Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.

²⁸ Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

²⁹ Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

³⁰ Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

³¹ Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;

³² A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

³³ Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

³⁴ Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

³⁵ Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!