Bible

 

5 Mózes 4

Studie

   

1 Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.

2 Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.

3 Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.

4 Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.

5 Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.

6 Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek elõtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!

7 Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az õ Istene, mint [mi hozzánk] az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?

8 És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!

9 Csak vigyázz magadra, és õrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtõl teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.

10 [El ne felejtkezzél] a napról, a melyen az Úr elõtt, a te Istened elõtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyûjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden idõben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.

11 És elõjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tûzben ég vala mind az ég közepéig, [mindamellett] sötétség, köd és homályosság vala.

12 És szóla az Úr néktek a tûz közepébõl. A szavak hangját ti [is] halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.

13 És kijelenté néktek az õ szövetségét, a melyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kõtáblára.

14 Engem is utasított az Úr abban az idõben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.

15 Õrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tûznek közepébõl szólott hozzátok az Úr a Hóreben;

16 Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;

17 Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdesõ madárnak, a mely röpköd a levegõben;

18 Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévõ vizekben.

19 Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok elõtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.

20 Titeket pedig [kézen] fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczébõl, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon [vagytok.]

21 De én reám megharaguvék az Úr ti miattatok, és megesküvék, hogy nem megyek át a Jordánon, és hogy nem megyek be arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened, ád néked örökségül.

22 Miután én meghalok e földön, nem megyek át a Jordánon; ti pedig átmentek, és bírjátok azt a földet;

23 Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségérõl, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened.

24 Mert az Úr, a te Istened emésztõ tûz, féltõn szeretõ Isten õ.

25 Hogyha majd fiakat és unokákat nemzesz, és megvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek, és csináltok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, és gonoszt cselekesztek az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, haragra ingerelvén õt:

26 Bizonyságul hívom ti ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy elveszvén hamarsággal elvesztek a földrõl, a melyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon, hanem pusztára kipusztultok róla.

27 És az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az Úr.

28 És szolgáltok ott emberi kéz által csinált isteneknek: fának és kõnek, a melyek nem látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is szagolnak.

29 De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl keresed õt.

30 Mikor nyomorúságban leéndesz, és utólérnek téged mindezek az utolsó idõkben, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az õ szavára:

31 (Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem hágy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségérõl, a mely felõl megesküdt nékik.

32 Mert tudakozzál csak a régi idõkrõl, a melyek te elõtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek [egyik] szélétõl az égnek [másik] széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?

33 Hallotta-é valamely nép a tûz közepébõl szóló Istennek szavát, a miképen hallottad te, hogy életben maradt volna?

34 Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen [és] válaszszon magának népet [valamely] nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?

35 [Csak] néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten [és] nincsen kivüle több!

36 Az égbõl hallatta veled az õ szavát, hogy tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz õ nagy tüzét, és hallottad beszédét a tûz közepébõl.

37 És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az õ magvokat [is] õ utánok, és kihozott téged az õ orczájával Égyiptomból, az õ nagy erejével:

38 Hogy kiûzzön náladnál nagyobb és erõsebb népeket elõled, hogy bevigyen téged, és adja néked az õ földjöket örökségül, mint a mai napon van:

39 Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!

40 Tartsd meg azért az õ rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

41 Akkor választa Mózes három várost a Jordánon túl napkelet felé;

42 Hogy oda fusson a gyilkos, a ki nem akarva gyilkolta meg az õ felebarátját, a ki az elõtt nem gyûlölte vala, és hogy életben maradjon, ha befutott valamelyikbe e városok közül.

43 Tudniillik Beczert a pusztában, a sík földön a Ruben [fiainak,] Rámótot Gileádban a Gád [fiai]nak, és Gólánt Básánban a Manassé [fiainak.

44 Ez pedig a törvény, a melyet Mózes adott az Izráel fiai elé.

45 Ezek a bizonyságtételek, a rendelések és a végzések, a melyeket szóla Mózes Izráel fiainak, mikor Égyiptomból kijöttek vala.

46 A Jordánon túl a völgyben, Beth-Peórnak átellenében, Szihonnak, az Emoreusok királyának földjén, a ki lakozik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, az Izráel fiaival egyben, mikor Égyiptomból kijöttek vala.

47 És elfoglalák az õ földét, és Ógnak, Básán királyának földét, az Emoreusok két királyáét, a kik a Jordánon túl [laknak vala] napkelet felõl.

48 Aróertõl fogva, mely az Arnon patakának partján van, a Sion hegyéig, a mely a Hermon;

49 És az egész síkságot a Jordánon túl napkelet felé, a síkság tengeréig, a Piszga [hegy] aljáig.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 9503

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

9503. 'And you shall put into the ark the Testimony' means Divine Truth, which is the Lord in heaven. This is clear from the meaning of 'the ark' as heaven, dealt with above; and from the meaning of 'the Testimony' as Divine Truth, thus the Lord in heaven, dealt with below. The reason why Divine Truth is the Lord in heaven is that the Lord is Goodness itself and Truth itself, for both emanate from Him and He Himself composes what emanates from Him. So it is that the Lord is heaven, for Divine Truth which emanates from Him and is received by the angels makes heaven. Consequently the more perfect the manner in which angels receive Divine Truth that comes from the Lord and accordingly receive the Lord, the more perfect the human forms they possess. Eventually they become so perfect that their beauty surpasses belief; anyone who sees them, as I have done, will be dumbfounded. For in their outward form angels are manifestations of heavenly love and charity, and that is the truly human form. The reason why angels possess human forms is that the Divine in heaven is the Lord, and those who receive Divine Truth within good from Him are images of Him.

[2] As regards the meaning of 'the Testimony', a distinction is drawn in the Word between laws, statutes, judgements, commandments, testimonies, words, commands, truths, and covenants, as may be recognized from a number of places, especially in David's Psalms 119, where all these terms occur, testimonies doing so in verses 2, 14, 31, 46, 59, 88, 99, 111, 119, 125, 138, 144, 168. A like distinction occurs elsewhere in the same author,

The law of Jehovah is perfect, restoring the soul; the testimony of Jehovah is sure, making wise the simple; the commands of Jehovah are right, rejoicing the heart; the commandment of Jehovah is pure, enlightening the eyes; the judgements of Jehovah are truth, they are righteous altogether. Psalms 19:7-9.

The like occurs in Moses, at Deuteronomy 4:45; 6:17, 20; also in Jeremiah 44:23; and many times elsewhere. From all this it may be recognized that 'the Testimony' means Divine Truth, which testifies of the Lord, and so means the Word. For in the highest sense of the Word the only subject is the Lord, and this is why the internal sense testifies of Him, that is, contains teachings about Him and about the truths of faith and forms of the good of love which He is the source of. 'Testimony' is again used with this meaning in the Book of Revelation,

... those who had been killed on account of the Word of God and on account of the testimony which they had. Revelation 6:9.

And elsewhere,

They conquered the dragon by the blood of the Lamb, and by the word of their testimony. Revelation 12:11.

'The blood of the Lamb' is Divine Truth emanating from the Lord, 7846, 7877, 9127, 9393, while 'the word of their testimony' is Divine Truth received by man. 'Testimony' is used with the same meaning at Revelation 12:17; 19:10.

[3] The fact that Divine Truth emanating from the Lord is called 'the Testimony' because it testifies of the Lord is clear from the Lord's own words in John,

He who comes from heaven is above all. What He has seen and heard, that He testifies. He who receives His testimony has set his seal [to this], that God is truthful. John 3:31-33.

In the same gospel,

I am One who testifies of Myself; and He, the Father, who sent Me testifies of Me. John 8:18.

In the same gospel,

Search the Scriptures; and it is they that testify of Me. John 5:39.

And in the same gospel,

The Paraclete, the Spirit of truth, He will testify of Me. John 15:26-27.

From all this it is clear that Divine Truth is called the Testimony because it testifies of the Lord. This Divine Truth is the Word, for as stated above, the only subject in the highest sense of the Word is the Lord; this is what makes the Word Divine and therefore what makes it holy. Furthermore the Ten Words or the Law which were declared from Mount Sinai, inscribed on two tablets [of stone], and stored in the ark, is what is here called the Testimony. For that Law means the Word or Divine Truth emanating from the Lord, in its entirety, see 9416. It is evident from the Lord's own words to Pilate that He is the One from whom Divine Truth comes,

Pilate said, Are you a king? Jesus answered, You say [it, because] I am a King. For this I was born, and for this I have come into the world, that I may bear testimony to the truth. John 18:37.

'A king' in the internal sense means Divine Truth, see 1672, 2015, 2069, 3009, 3670, 4581, 4966, 5044, 5068, 6148. This was why the Lord said, 'I am a King' and, 'For this I was born, that I may bear testimony to the truth', that is, that He Himself is Divine Truth. From all this it is now evident that 'the Testimony' in the ark means Divine Truth and so the Lord in heaven.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.