¹ Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.

² Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.

³ Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.

⁴ Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.

⁵ Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.

⁶ Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek elõtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!

⁷ Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az õ Istene, mint [mi hozzánk] az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?

⁸ És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!

⁹ Csak vigyázz magadra, és õrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtõl teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.

¹⁰ [El ne felejtkezzél] a napról, a melyen az Úr elõtt, a te Istened elõtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyûjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden idõben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.

¹¹ És elõjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tûzben ég vala mind az ég közepéig, [mindamellett] sötétség, köd és homályosság vala.

¹² És szóla az Úr néktek a tûz közepébõl. A szavak hangját ti [is] halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.

¹³ És kijelenté néktek az õ szövetségét, a melyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kõtáblára.

¹⁴ Engem is utasított az Úr abban az idõben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.

¹⁵ Õrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tûznek közepébõl szólott hozzátok az Úr a Hóreben;

¹⁶ Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;

¹⁷ Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdesõ madárnak, a mely röpköd a levegõben;

¹⁸ Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévõ vizekben.

¹⁹ Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok elõtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.

²⁰ Titeket pedig [kézen] fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczébõl, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon [vagytok.]

²¹ De én reám megharaguvék az Úr ti miattatok, és megesküvék, hogy nem megyek át a Jordánon, és hogy nem megyek be arra a jó földre, a melyet az Úr, a te Istened, ád néked örökségül.

²² Miután én meghalok e földön, nem megyek át a Jordánon; ti pedig átmentek, és bírjátok azt a jó földet;

²³ Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségérõl, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened.

²⁴ Mert az Úr, a te Istened emésztõ tûz, féltõn szeretõ Isten õ.

²⁵ Hogyha majd fiakat és unokákat nemzesz, és megvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek, és csináltok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, és gonoszt cselekesztek az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, haragra ingerelvén õt:

²⁶ Bizonyságul hívom ti ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy elveszvén hamarsággal elvesztek a földrõl, a melyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon, hanem pusztára kipusztultok róla.

²⁷ És az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az Úr.

²⁸ És szolgáltok ott emberi kéz által csinált isteneknek: fának és kõnek, a melyek nem látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is szagolnak.

²⁹ De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl keresed õt.

³⁰ Mikor nyomorúságban leéndesz, és utólérnek téged mindezek az utolsó idõkben, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az õ szavára:

³¹ (Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem hágy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségérõl, a mely felõl megesküdt nékik.

³² Mert tudakozzál csak a régi idõkrõl, a melyek te elõtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek [egyik] szélétõl az égnek [másik] széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?

³³ Hallotta-é valamely nép a tûz közepébõl szóló Istennek szavát, a miképen hallottad te, hogy életben maradt volna?

³⁴ Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen [és] válaszszon magának népet [valamely] nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?

³⁵ [Csak] néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten [és] nincsen kivüle több!

³⁶ Az égbõl hallatta veled az õ szavát, hogy tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz õ nagy tüzét, és hallottad beszédét a tûz közepébõl.

³⁷ És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az õ magvokat [is] õ utánok, és kihozott téged az õ orczájával Égyiptomból, az õ nagy erejével:

³⁸ Hogy kiûzzön náladnál nagyobb és erõsebb népeket elõled, hogy bevigyen téged, és adja néked az õ földjöket örökségül, mint a mai napon van:

³⁹ Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!

⁴⁰ Tartsd meg azért az õ rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

⁴¹ Akkor választa Mózes három várost a Jordánon túl napkelet felé;

⁴² Hogy oda fusson a gyilkos, a ki nem akarva gyilkolta meg az õ felebarátját, a ki az elõtt nem gyûlölte vala, és hogy életben maradjon, ha befutott valamelyikbe e városok közül.

⁴³ Tudniillik Beczert a pusztában, a sík földön a Ruben [fiainak,] Rámótot Gileádban a Gád [fiai]nak, és Gólánt Básánban a Manassé [fiainak.

⁴⁴ Ez pedig a törvény, a melyet Mózes adott az Izráel fiai elé.

⁴⁵ Ezek a bizonyságtételek, a rendelések és a végzések, a melyeket szóla Mózes Izráel fiainak, mikor Égyiptomból kijöttek vala.

⁴⁶ A Jordánon túl a völgyben, Beth-Peórnak átellenében, Szihonnak, az Emoreusok királyának földjén, a ki lakozik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, az Izráel fiaival egyben, mikor Égyiptomból kijöttek vala.

⁴⁷ És elfoglalák az õ földét, és Ógnak, Básán királyának földét, az Emoreusok két királyáét, a kik a Jordánon túl [laknak vala] napkelet felõl.

⁴⁸ Aróertõl fogva, mely az Arnon patakának partján van, a Sion hegyéig, a mely a Hermon;

⁴⁹ És az egész síkságot a Jordánon túl napkelet felé, a síkság tengeréig, a Piszga [hegy] aljáig.

¹ Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

² Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.

³ Az õ anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

⁴ Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

⁵ Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok.

⁶ A ti áldozástok napján és a következõn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tûzben.

⁷ Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves.

⁸ És a ki eszi azt, viselje az õ álnokságának terhét; mivelhogy megfertõztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az õ népe közül.

⁹ Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te mezõdnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.

¹⁰ Szõlõdet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szõlõdnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

¹¹ Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az õ felebarátját.

¹² És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertõzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.

¹³ A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.

¹⁴ Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr.

¹⁵ Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.

¹⁶ Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.

¹⁷ Ne gyûlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az õ bûnének terhét.

¹⁸ Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.

¹⁹ Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetû ruha ne legyen rajtad.

²⁰ És ha valaki asszonynyal hál és közösül, és az valamely férfi hatalma alatt lévõ rabnõ, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem bocsáttatott: büntetés érje, de meg ne ölettessenek, mert nem volt szabad az asszony.

²¹ [A férfiú] pedig vigye el az õ vétkéért való áldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának nyílásához: egy kost vétekért való áldozatul.

²² És a pap szerezzen néki engesztelést, a vétekért való áldozat kosával az Úr elõtt, az õ bûnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki az õ bûne, a melyet elkövetett.

²³ Mikor pedig bementek arra a földre, és plántáltok ott mindenféle gyümölcstermõ fát, annak gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok, három esztendeig legyen az néktek körülmetéletlen: meg ne egyétek.

²⁴ A negyedik esztendõben pedig annak minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az Úrnak.

²⁵ Csak az ötödik esztendõben egyétek meg annak gyümölcsét, és annak termését magatoknak gyüjtsétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

²⁶ Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bûvészkedjetek.

²⁷ A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el.

²⁸ Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.

²⁹ A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal.

³⁰ Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.

³¹ Ne menjetek ígézõkhöz, és a jövendõmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertõztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

³² Az õsz ember elõtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr.

³³ Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok õt.

³⁴ Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

³⁵ Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és ürmértékben.

³⁶ Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl.

³⁷ Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az Úr.