Bible

 

Dániel 9

Studie

   

1 Dáriusnak, az Asvérus fiának elsõ esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségébõl vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;

2 Uralkodásának elsõ esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendõk számát, a melyrõl az Úr ígéje lõn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendõnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.

3 És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem [õt] imádsággal, könyörgéssel, bõjtöléssel, zsákban és hamuban.

4 És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik õt szeretik és teljesítik az õ parancsolatait.

5 Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtõl.

6 És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.

7 Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted õket az õ gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened.

8 Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.

9 A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene;

10 És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az õ törvényeiben, a melyeket elõnkbe adott, az õ szolgái, a próféták által.

11 És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!

12 És teljesíté az õ szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben.

13 A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine elõtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.

14 Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az õ szavára.

15 Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földébõl hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!

16 Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtõl, a te szentséges hegyedtõl, mert a mi bûneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.

17 És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott.

18 Hajtsad, én Istenem, a te füledet [hozzánk] és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedrõl neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban [bízva] terjesztjük elõdbe a mi esedezéseinket.

19 Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedrõl neveztetik a te városod és a te néped.

20 És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bûnömrõl, és az én népemnek, az Izráelnek bûnérõl; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért.

21 És még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején.

22 És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak.

23 A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!

24 Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bûn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.

25 Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felõl való szózat keletkezésétõl a Messiás- fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos idõkben.

26 A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következõ fejedelem népe; és vége lesz [mintegy] vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.

27 És egy héten át sokakkal megerõsíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 9306

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

9306. 'Take notice of his face' means holy fear. This is clear from the meaning of 'taking notice of the face', when it has reference to the Lord, whom 'the angel' is used to mean to here, as fearing that He may be angry on account of evils, or provoked on account of transgressions, as below; and fearing these things is holy fear. Regarding this fear, see 2826, 3718, 3719, 5459, 5534, 7280, 7788, 8816, 8925. The words 'taking notice of his face' are used because 'the face' means the interior things that constitute a person's life, thus his thought and affection, and in particular his faith and love. The reason for this is that the face has been fashioned so that it can produce an image of a person's interiors. It has been so fashioned to the end that those things which belong to the internal man may appear within the external, thus to the end that those things which belong to the spiritual world can be visualized in the natural world and so have an effect on one's neighbour. It is well known that the face presents visually, or as if in a mirror, what a person thinks and loves. This is so with honest people's faces, and especially with angels' faces, see 1999, 2434, 3527, 3573, 4066, 4326, 4796-4799, 5102, 5695, 6604, 8248-8250. For this reason 'face' in the original language is a general term that is used to describe the feelings a person has which reveal themselves, such as those of indulgence, favour, goodwill, helpfulness, or kindness, and also lack of pity, anger, or vengeance. So it is that in that language when this word is coupled with another it means beside, with, in front of, on account of, or else against, thus whatever is within, from, for, or against the person himself. For as has been stated, 'the face' is a person's true self, or that present within a person which reveals itself.

[2] All this enables one to know what is meant by the face of Jehovah, or 'the face of the angel', who in this instance is the Lord in respect of His Divine Human - namely the Divine Good of Divine Love, and the Divine Truth emanating from that Divine Good, since these reside within Jehovah or the Lord, come from Him, indeed are Himself, see 222, 223, 5585. From this it is evident what 'the face of Jehovah' means in the Blessing,

Jehovah make His face shine upon you and be merciful to you. Jehovah lift up His face upon you and give you peace. Numbers 6:25-26.

In David,

God be merciful to us and bless us and make His face shine upon us. Psalms 67:1.

The like may be seen in Psalms 80:3, 7, 19; 119:134-135; Daniel 9:17; and in other places.

[3] So it is that the Lord's Divine Human is called 'the angel of Jehovah's face' in Isaiah,

I will cause the mercies of Jehovah to be remembered. He has rewarded 1 them according to His mercies, and according to the abundance of His mercies; and He became their Saviour. And the angel of His face saved them; in His love and in His pity He redeemed them. Isaiah 63:7-9.

The reason why the Lord's Divine Human is called 'the angel of Jehovah's face' is that the Divine Human is the Divine Himself facially, that is, in outward form, as also the Lord teaches in John,

If you know Me you know My Father also, and from now on you know Him and have seen Him. Philip said, Show us the Father. Jesus said to him, Have I been with you so long, and yet you do not know Me, Philip? He who has seen Me has seen the Father. I am in the Father and the Father is in Me; believe Me that I am in the Father and the Father is in Me. John 14:7-11.

[4] 'Jehovah's (or the Lord's) face' also means anger, vengeance, punishment, and ill. It does so because simple people, in accepting the general idea that all things come from God, believe that even ill, especially the misery of punishment, comes from Him. For this reason - in keeping with that general idea, and also with appearances - anger, vengeance, punishment, or ill is attributed to Jehovah the Lord, when in fact the Lord is not the source of them but man. Regarding this, see 1861, 2447, 5798, 6071, 6832, 6991, 6997, 7533, 7632, 7877, 7926, 8197, 8227, 8228, 8282, 8483, 8632, 8875, 9128. This kind of meaning appears here in 'take notice of his face, lest you provoke him, for he will not bear your transgression', and also in Leviticus,

Whoever eats any blood, I will set My face against the soul eating blood and will cut him off from among his people. Leviticus 17:10.

In Jeremiah,

I have set My face against the city for ill and not for good. Jeremiah 21:10.

And in David,

Jehovah's face is against evildoers, to cut off the memory of them from the earth. Psalms 34:16.

Poznámky pod čarou:

1. Reading retribuit (has rewarded) for retribuet (will reward)

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.