¹ Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülõ.

² Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket!

³ És ha a Kármel tetején rejtõznének is el, onnan is elõkeresem és elhozom õket; és ha szemeim elõl a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja õket.

⁴ És ha fogságba mennek is ellenségeik elõtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli õket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra.

⁵ Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad [az,] és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója.

⁶ A ki fenn az égben építé az õ boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki elõhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az õ neve.

⁷ Nem olyanok vagytok-é ti elõttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földérõl, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirbõl?!

⁸ Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bûnös országot, és eltörlöm azt a földnek színérõl. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr!

⁹ Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.

¹⁰ Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bûnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jõ reánk a veszedelem.

¹¹ Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.

¹² Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemrõl neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki megcselekszi ezt!

¹³ Ímé, napok jõnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szõlõtaposó a magvetõt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak.

¹⁴ És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szõlõket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét.

¹⁵ És elplántálom õket az õ földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az õ földjökbõl, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!

¹ Az a szó, a melyet szólott az Úr Jeremiásnak, mondván:

² Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, mondván: Mindama szókat, a melyeket mondottam néked, írd meg magadnak könyvben;

³ Mert ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izráelt és Júdát, azt mondja az Úr, és visszahozom õket arra a földre, a melyet az õ atyáiknak adtam, és bírni fogják azt.

⁴ Ezek pedig azok a szók, a melyeket az Úr Izráel és Júda felõl szólott.

⁵ Ezt mondta ugyanis az Úr: A félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség.

⁶ Kérdjétek meg csak és lássátok, ha szûl-é a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mintegy gyermekszûlõét, és miért változtak orczáik fakósárgává?

⁷ Jaj! mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul abból!

⁸ És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, letöröm majd az õ igáját a te nyakadról, köteleidet leszaggatom, és nem szolgálnak többé idegeneknek.

⁹ Hanem szolgálnak az Úrnak az õ Istenöknek, és Dávidnak az õ királyoknak, a kit feltámasztok nékik.

¹⁰ Te azért ne félj, oh én szolgám Jákób, azt mondja az Úr, se ne rettegj Izráel; mert ímhol vagyok én, a ki megszabadítlak téged a messze földrõl, és a te magodat az õ fogságának földébõl; és visszatér Jákób és megnyugoszik, és bátorságban lesz, és nem lesz, a ki megháborítsa.

¹¹ Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged: mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kiûztelek téged, csak néked nem vetek véget, hanem megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül.

¹² Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan a te sérülésed.

¹³ Senki sincsen, a ki megítélje a te ügyedet, hogy bekösse [sebedet,] orvosságok és balzsam nincsenek számodra.

¹⁴ Elfeledkezett rólad minden szeretõd, és nem keres téged: mert megvertelek ellenséges veréssel, kegyetlen ostorozással, a te bûnödnek sokaságáért, [és hogy] eláradtak a te vétkeid.

¹⁵ Miért kiáltozol a te sebed miatt? veszedelmes a te sérülésed? a te bûnöd sokaságáért és vétkeidnek eláradásáért cselekedtem ezeket veled.

¹⁶ Azért mindazok, a kik benyelnek téged, elnyeletnek, és valamennyi ellenséged mind fogságra jut: és a te fosztogatóidat kifosztottakká, és minden te zsákmánylóidat zsákmánynyá teszem.

¹⁷ Mert orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te sérülésedbõl, azt mondja az Úr. Mert számkivetettnek hívtak téged, Sion; nincs, a ki tudakozódjék felõle.

¹⁸ Ezt mondja az Úr: Ímé, visszahozom Jákób sátorának foglyait, és könyörülök az õ hajlékain, és a város felépíttetik az õ magas helyén, és a palota a maga helyén marad.

¹⁹ És hálaadás és öröm szava jõ ki belõlök, és megsokasítom õket és meg nem kevesednek, megöregbítem õket és meg nem kisebbednek.

²⁰ És az õ fiai olyanok lesznek, mint eleintén, és az õ gyülekezete erõsen megáll az én orczám elõtt, de megbüntetem mindazokat, a kik nyomorgatták õt.

²¹ És az õ fejedelme õ belõle támad, és az õ uralkodója belõle jõ ki, és magamhoz bocsátom õt, hogy közeledjék hozzám: mert kicsoda az, a ki szívét arra hajtaná, hogy hozzám jõjjön, azt mondja az Úr.

²² És népemmé lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.

²³ Ímé, az Úrnak szélvésze, haragja tör elõ, [és a] rohanó szélvész a hitetlenek fejére zúdul.

²⁴ Nem szûnik meg az Úr felgerjedt haragja, míg végbe nem viszi, és míg meg nem valósítja az õ szívének gondolatait. Az utolsó napokban értitek meg e dolgot.