¹ Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.

² Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

³ Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.

⁴ Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.

⁵ [Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

⁶ Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

⁷ Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

⁸ Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

⁹ Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.

¹⁰ Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.

¹¹ Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

¹² Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

¹³ Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

¹⁴ Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

¹⁵ Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.

¹⁶ És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

¹⁷ És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.

¹⁸ És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.

¹⁹ Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!

²⁰ Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

²¹ Ezt veszem szívemre, azért bízom.

²² Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!

²³ Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!

²⁴ Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

²⁵ Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.

²⁶ Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

²⁷ Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

²⁸ Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

²⁹ Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?

³⁰ Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.

³¹ Mert nem zár ki örökre az Úr.

³² Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.

³³ Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

³⁴ Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

³⁵ Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;

³⁶ Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

³⁷ Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

³⁸ A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.

³⁹ Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.]

⁴⁰ Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

⁴¹ Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

⁴² Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.

⁴³ Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

⁴⁴ Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

⁴⁵ Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

⁴⁶ Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

⁴⁷ Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

⁴⁸ Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.

⁴⁹ Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

⁵⁰ Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.

⁵¹ Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

⁵² Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

⁵³ Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

⁵⁴ Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

⁵⁵ Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.

⁵⁶ Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.

⁵⁷ Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

⁵⁸ Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

⁵⁹ Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

⁶⁰ Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

⁶¹ Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

⁶² Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

⁶³ Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.

⁶⁴ Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.

⁶⁵ Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

⁶⁶ Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!

¹ És három esztendõ lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a Siriabeliek és az Izráel között.

² De a harmadik esztendõben aláméne Josafát, Júda királya az Izráel királyához,

³ Akkor monda az Izráel királya az õ szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy Rámoth Gileád a miénk? És mi hallgatunk és nem veszszük vissza azt Siria királyától?

⁴ És monda Josafátnak: Feljössz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izráel királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid.

⁵ És monda Josafát az Izráel királyának: Kérdezõsködjél még ma az Úr beszéde után.

⁶ És összegyûjté az Izráel királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjek-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel; mert az Úr kezébe adja azt a királynak.

⁷ És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk?

⁸ És monda az Izráel királya Josafátnak: Még van egy férfiú, a ki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de én gyûlölöm õt, mert [soha] nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszéljen így a király!

⁹ És elõszólíta az Izráel királya egy udvariszolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát.

¹⁰ És ott ült az Izráel királya és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Samaria kapuja elõtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek elõttük.

¹¹ És Sédékiás, a Kénaána fia, vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, míg meg nem emészted õket.

¹² És a próféták is mindnyájan ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert azt az Úr a király kezébe adja.

¹³ A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlõ akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.

¹⁴ Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, a mit az Úr mondánd nékem.

¹⁵ És mikor a királyhoz ment, monda néki a király: Mikeás! elmenjünk-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Õ pedig monda néki: Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja [azt] a királynak.

¹⁶ És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?

¹⁷ És monda: Látám az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, a melyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek urok? Térjen vissza kiki az õ házához békességben.

¹⁸ És monda az Izráel királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-é néked, hogy [soha] jót nékem nem jövendöl, hanem [csak ]rosszat.

¹⁹ És monda [Mikeás:] Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az õ székiben ülni, és az egész mennyei sereget az õ jobb- és balkeze felõl mellette állani.

²⁰ És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.

²¹ Akkor elõjõve egy lélek, a ki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni õt. Az Úr pedig monda néki: Miképen?

²² És felele: Kimegyek és hazug lélek leszek minden õ prófétáinak szájában. Akkor monda [az Úr:] Csald meg és gyõzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.

²³ Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.

²⁴ Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arczul csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna én tõlem az Úrnak lelke, hogy csak néked szólana?

²⁵ És monda Mikeás: Ímé meglátod azon a napon, a mikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, hogy elrejtõzhess.

²⁶ Az Izráel királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza õt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához;

²⁷ És mondjad: Ezt mondja a király: Vessétek ezt a tömlöczbe, és tápláljátok õt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.

²⁸ Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólott én általam. Azután Monda: Halljátok ezt meg minden népek!

²⁹ És felvonult az Izráel királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád [ellen.

³⁰ És monda az Izráel királya Josafátnak: Megváltoztatom ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izráel királya, és úgy méne a viadalra.

³¹ Siria királya pedig megparancsolá az õ szekerei harminczkét fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinynyel, se nagygyal, hanem egyedül csak az Izráel királya ellen vívjatok.

³² És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izráel királya; és reá rohanván vívának ellene. De Josafát [elkezdett] kiáltani.

³³ Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.

³⁴ Egy ember pedig [csak úgy] találomra kilövé az õ kézívét, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És õ monda a kocsisának: Fordulj meg és vigy ki engem a táborból, mert megsebesültem!

³⁵ És az ütközet mind erõsebb lett azon a napon, és a király az õ szekerében állott a Siriabeliek ellen, és meghalt este [felé,] és a vér a sebbõl a szekérbe csorgott.

³⁶ És kikiálták napnyugotkor a táborban, mondván: Minden ember [menjen haza] a maga városába és földjébe!

³⁷ És meghalt a király és visszavitetvén Samariába, eltemeték a királyt Samariában.

³⁸ És mikor mosták az õ szekerét a Samaria mellett lévõ tóban: az ebek nyalták az õ vérét, és paráznák fürödtek ott, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt.

³⁹ Akhábnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, az elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, a melyeket épített, vajjon nincsenek- é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

⁴⁰ És elaluvék Akháb az õ atyáival; és uralkodék õ utána fia, Akházia.

⁴¹ És Josafát, az Asa fia lett királylyá Júdában, Akhábnak, az Izráel királyának negyedik esztendejében.

⁴² És Josafát harminczöt esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az õ anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya.

⁴³ És jára Asának, az õ atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, a mi az Úr szemei elõtt kedves.

⁴⁴ Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon.

⁴⁵ És békességben élt Josafát az Izráel királyával.

⁴⁶ Josafátnak egyéb dolgai pedig és az õ ereje, a melylyel cselekedett, és a melylyel hadakozott, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?

⁴⁷ A férfi paráznákat is, a kik még megmaradtak volt az õ atyjának, Asának idejébõl, kiûzte az országból.

⁴⁸ Akkor nem volt király Edomban, hanem csak helyettes király.

⁴⁹ És Josafát Társis hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el; mert a hajók összetörtek Esiongáberben.

⁵⁰ Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon; de Josafát nem akará.

⁵¹ És elaluvék Josafát az õ atyáival; és eltemetteték az õ atyáival az õ atyjának, Dávidnak városában; és az õ fia, Jórám, uralkodék helyette.

⁵² Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izráelben két esztendeig.

⁵³ És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei elõtt, járván az õ atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, a ki bûnbe ejté az Izráelt; [ (I Kings 22:54) És szolgála a Baálnak, és azt imádá és haragra indítá az Urat, Izráel Istenét, mint a hogy az õ atyja cselekedett. ]