圣经文本

 

1 Mózes第5章

学习

   

1 Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.

2 Férfiúvá és asszonynyá teremté õket, és megáldá õket és nevezé az õ nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének.

3 Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendõt, és nemze [fiat] az õ képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.

4 És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendõre, és nemze fiakat és leányokat.

5 És lõn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendõ; és meghala.

6 Éle pedig Séth száz öt esztendõt, és nemzé Énóst.

7 És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

8 És lõn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendõ; és meghala.

9 Éle pedig Énós kilenczven esztendõt, és nemzé Kénánt.

10 És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

11 És lõn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendõ; és meghala.

12 Éle pedig Kénán hetven esztendõt, és nemzé Mahalálélt.

13 És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

14 És lõn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendõ; és meghala.

15 Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendõt, és nemzé Járedet.

16 És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

17 És lõn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendõ; és meghala.

18 Éle pedig Járed száz hatvankét esztendõt, és nemzé Énókhot.

19 És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

20 És lõn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendõ; és meghala.

21 Éle pedig Énókh hatvanöt esztendõt, és nemzé Methuséláht.

22 És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

23 És lõn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendõ.

24 És mivel Énókh Istennel járt vala; eltûnék, mert Isten magához vevé.

25 Éle pedig Methusélah száz nyolczvanhét esztendõt és nemzé Lámekhet.

26 És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

27 És lõn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendõ; és meghala.

28 Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendõt, és nemze fiat.

29 És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.

30 És éle Lámekh, minekutánna Noét nemzette, ötszáz kilenczvenöt esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

31 És lõn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendõ; és meghala.

32 És mikor Noé ötszáz esztendõs volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#503

学习本章节

  
/10837  
  

503. The perceptivity of the Most Ancient Church lay not merely in their perceiving what good and truth were but also in the joy and delight of doing what was good. Without this joy and delight of doing what is good perceptivity is without life. They are the source of its life. The life of love and faith deriving from it, such as the Most Ancient Church possessed, is a life that comes with performing use, that is, with the good and truth that accompany use. It is from use, by way of use, and according to use, that life is imparted by the Lord. And that which is without use can have no life in it, for that which is without use is cast aside. In this respect those people were likenesses of the Lord, and in their perceptivity therefore became images too. Perceptivity is knowing what good and truth are, and so knowing what is the substance of faith. Anyone who has love within him is not content just with knowing, but with doing what is good and true, that is, with engaging in a use.

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.