圣经文本

 

1 Mózes第49章

学习

   

1 És szólítá Jákób az õ fiait, és monda: Gyûljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövõben.

2 Gyûljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.

3 Rúben, te elsõszülöttem, erõm, tehetségem zsengéje, elsõ a méltóságban, elsõ a hatalomban.

4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz elsõ, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertõztetted! Nyoszolyámba lépett õ.

5 Simeon és Lévi atyafiak, erõszak eszközei az õ fegyverök.

6 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyûlésükkel ne egyesûljön dicsõségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.

7 Átkozott haragjok, mert erõszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom õket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.

8 Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak elõtted atyáidnak fiai.

9 Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki veri õt fel?

10 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek.

11 Szõlõtõhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltõjét a szõlõ vérében.

12 Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai.

13 Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötõjéig s határának széle Czídonig ér.

14 Izsakhár erõs csontú szamár, a karámok közt heverész.

15 S látja, hogy a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.

16 Dán ítéli az õ népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.

17 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.

18 Szabadításodra várok Uram!

19 Gád! had háborgatja; majd õ hág annak sarkába.

20 Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.

21 Nafthali, gyorslábú szarvas, az õ beszéde kedves.

22 Termékeny fa József, termõ ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kõfalat.

23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:

24 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétõl, onnan, Izráel pásztorától, kõsziklájától.

25 Atyád Istenétõl, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülrõl, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlõk és anyaméh áldásaival.

26 Atyád áldásai meghaladják az õs hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közûl kiválasztatottnak koponyájára.

27 Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.

28 Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az õ atyjok, mikor õket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

29 És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.

30 Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezõvel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.

31 Oda temették el Ábrahámot és Sárát az õ feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az õ feleségét; s oda temettem el Leát is.

32 Szerzemény e mezõ és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.

33 És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az õ népéhez takaríttaték.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#6397

学习本章节

  
/10837  
  

6397. 'Will judge his people, as one of the tribes of Israel' means that it is one of the truths in general which the tribes of Israel represent. This is clear from the meaning of 'judging' as truth exercising its proper function, dealt with below; from the meaning of 'people' as those governed by truth, dealt with in 1259, 1260, 2928, 3295, 3581, 4619, at this point those guided by truth but not as yet by good, since they are Dan, that is, the people of Dan, 6396; and from the representation of 'the tribes of Israel' as all truths and forms of good in general, dealt with in 3858, 3926, 3939, 4060, 6335. Consequently 'will judge his people, as one of the tribes of Israel' means that the truth which 'Dan' represents is one of the general truths that 'the tribes of Israel' represent. The reason why 'judging his people' means truth exercising its proper function is that all truths in general are represented by 'the tribes of Israel', as may become clear from the paragraphs referred to above; and since truths are what act as judges, 'judging his people' means truth exercising its proper function.

[2] In the Word one reads the description that the twenty-four elders will sit on thrones and judge nations and peoples, and that the twelve apostles will similarly sit on thrones and judge the twelve tribes of Israel. A person with no knowledge of the internal sense of the Word will think that precisely that is going to happen. But how those descriptions should be understood becomes clear when one knows from the internal sense what 'the twenty-four elders', 'the twelve apostles', and also 'thrones' mean, namely all truths in their entirety, in accordance with which judgement is effected. The same goes for one's understanding here of 'judging his people as one of the tribes of Israel'. The meaning is not that these or any other elders among them will act as judges, but that the actual truths meant by them, therefore the Lord alone since every truth comes forth from Him, will do so. The reference to the twenty-four elders who will sit on thrones and act as judges occurs in John as follows,

Around the throne were twenty-four thrones, and on the thrones I saw twenty-four elders seated, clad in white garments, who had crowns of gold on their heads. Revelation 4:4; 11:16.

In the same book,

I saw thrones, and they sat on them, and judgement was given to them. Revelation 20:4.

The reference to the twelve apostles occurs in Matthew,

Jesus said, You who have followed Me, in the regeneration, when the Son of Man sits on the throne of His glory, will also sit on twelve thrones, judging the twelve tribes of Israel. Matthew 19:28.

And in Luke,

I bestow on you, just as My father bestowed on Me, a kingdom, that you may eat and drink at My table in My kingdom, and sit on thrones, judging the twelve tribes of Israel. Luke 21:29-30.

Here neither the twenty-four elders nor the twelve apostles are what are really meant but all truths and forms of good in general, as may be recognized from the consideration that nobody, not even any angel, can judge anyone; for no one except the Lord alone can know what a person is or ever will be like interiorly. With regard to the twelve apostles, that they had a similar meaning to the twelve tribes, which was all truths and forms of good in their entirety, see 2129, 2553, 3488, 3858 (end). From all this it is now evident that 'Dan will judge his people, as one of the tribes of Israel' means that the truth represented by 'Dan' is one of the general truths by means of which judgement is effected.

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.