圣经文本

 

1 Mózes第20章

学习

   

1 És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban.

2 És monda Ábrahám Sáráról az õ feleségérõl: Én húgom õ. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát.

3 De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.

4 Abimélek pedig nem illette vala õt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?

5 Avagy nem õ mondotta-é nékem: én húgom õ; s ez is azt mondotta: én bátyám õ. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt.

6 És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt.

7 Mostan azért add vissza az embernek az õ feleségét, mert Próféta õ: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.

8 Felkele azért Abimélek reggel, és elõhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének.

9 És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bûnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem.

10 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?

11 Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért.

12 De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya õ, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lõn feleségemmé.

13 És lõn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felõlem: én bátyám ez.

14 Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az õ feleségét.

15 És monda Abimélek: Ímé elõtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál.

16 Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezõje mindazok elõtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy.

17 Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az õ feleségét, és az õ szolgálóit, és szûlének.

18 Mert az Úr erõsen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#2535

学习本章节

  
/10837  
  

2535. 'He will pray for you' means that it will thus be revealed. This is clear from the meaning of 'praying'. Regarded in itself prayer is talking to God and at the same time some inner view of the things that are being prayed for. Answering to this there is something akin to an influx into the perception or thought of the person's mind, which effects a certain opening of his internals towards God. But the experience varies according to the person's state and according to the essence of whatever he is praying for. If his prayer springs from love and faith, and if they are wholly celestial and spiritual things about which and for which he prays, something like a revelation is present within his prayer which manifests itself in the affection of the one praying in the form of hope, comfort, or some inward joy. This is why 'praying' in the internal sense means to be revealed. Here such a meaning is all the greater since it is a prophet who, it is said, will pray, and 'prophet' is used to mean the Lord, whose prayer was nothing else than an internal speaking to the Divine, and at the same time revelation. That there was revelation when He prayed is evident in Luke,

It happened, when Jesus was baptized and prayed, that heaven was opened. Luke 3:21.

In the same gospel,

It happened, when Jesus took Peter, James, and John, He went up on the mountain to pray. When He was praying the appearance of His face was altered, and His clothing became dazzling white. Luke 9:28-29.

Also in John, He said when praying,

Father, glorify Your name. Then a voice came from heaven, I have both glorified it and will glorify it again. John 12:27-28.

Here it is evident that the Lord's praying consisted in a talking to the Divine and at the same time in revelation.

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.