圣经文本

 

Ezékiel第28章

学习

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve,

3 Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos néked!

4 Bölcseségeddel és értelmeddel gyûjtöttél magadnak gazdagságot, s gyûjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidba.

5 Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt.

6 Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve:

7 Azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcseséged szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet.

8 A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében.

9 Vajjon mondván mondod-é megölõd elõtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütõnek kezében!

10 Körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.

11 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

12 Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyûrûje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben.

13 Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskõvel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; [és ]karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.

14 Valál felkent oltalmazó Kérub; és [úgy] állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.

15 Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.

16 Kereskedésed bõsége miatt belsõd erõszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyérõl, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.

17 Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok elõtt, adtalak szemök gyönyörûségére.

18 Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsõdbõl, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.

19 Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

20 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

21 Embernek fia! vesd tekintetedet Sidonra, és prófétálj ellene.

22 És mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek, ]Sidon, és megdicsõítem magamat közepetted, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor ítéleteket cselekszem benne, és megszentelem magamat benne.

23 És bocsátok reá döghalált és vért utczáira, és sebesültek hullanak el benne fegyver miatt, mely reá [jõ] mindenfelõl; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

24 És ne legyen többé Izráel házának szúró tövise és fájdalomszerzõ tüskéje mindazok között, kik körülöttök vannak, kik õket megvetik, és tudják meg, hogy én vagyok az Úr.

25 Így szól az Úr Isten: Mikor egybegyûjtöm Izráel házát a népek közül, kik közé szétszórattak, akkor megszentelem magamat rajtok a pogányok szeme láttára, és laknak az õ földjökön, melyet adtam Jákóbnak, az én szolgámnak.

26 És laknak azon bátorsággal, és házakat építenek s szõlõket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik õket megvetik vala õ körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenök.

   

来自斯威登堡的著作

 

Apocalypse Explained#268

学习本章节

  
/1232  
  

268. (Verse 3) And he that sat was in aspect like a jasper and a sardius. That this signifies the appearance of the Lord as to Divine truth translucent from the Divine good of the Divine love is evident from the signification of one sitting upon the throne, as being the Lord as to the Last Judgment, which was treated of just above (n. 267); and from the signification of in aspect like, as being appearance; also from the signification of a jasper stone, as being the spiritual love of truth, of which we shall treat in what follows; and from the signification of a sardine stone, as being the celestial love of good, thus by a jasper and a sardius, to which the Lord appeared like, is signified Divine truth translucent from the Divine good of the Divine love.

[2] That a jasper signifies the Divine love of truth, or Divine truth proceeding is evident from those passages in the Word where it is mentioned, as in Exodus 28:20, and in Ezekiel 28:13; also in the Apocalypse:

"The light" of the holy Jerusalem "was like unto a stone most precious, like to a jasper stone, clear as crystal" (21:11.).

By the light of the holy Jerusalem is signified the Divine truth of the church shining, and by the light truth itself shining, by Jerusalem the church as to doctrine; this is likened to a jasper stone, because jasper has a similar signification. And in another place:

"The building of the wall" of the holy Jerusalem "was of jasper, and the city was pure gold like unto pure glass" (21:18).

The wall of the holy Jerusalem is said to be of jasper, because by wall is signified Divine truth defending; and on account of this signification of wall, the first stone of its foundation is said to be jasper (verse 19), foundation signifying the truth upon which the church is founded.

[3] The sardius is also mentioned, because by that stone is signified good, here Divine good, because it is said of the Lord. It is this stone which is called pyropus; and since it shines as it were from fire, by both is signified the translucence of truth from good. (That all precious stones signify the truths of heaven and of the church derived from good, may be seen, Arcana Coelestia 114, 9863, 9865, 9868, 9873. This is why in the breast-plate of Aaron, which is called the Urim and Thummim, were set twelve precious stones, and by them responses were given, and this by their shining forth, and at the same time by perception of the thing inquired about, or by a living voice.)

  
/1232  
  

Translation by Isaiah Tansley. Many thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.