圣经文本

 

2 Mózes第29章

学习

   

1 Ez az, a mit õ velök cselekedjél, az õ felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való két kost.

2 És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat.

3 És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt.

4 Áront pedig és az õ fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg õket vízzel.

5 És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel õt az efód övével.

6 Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.

7 És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az õ fejére, így kend fel õt.

8 Fiait is állítsd elõ, és öltöztesd fel õket [a] köntösökbe.

9 És övezd körûl õket övvel, Áront és az õ fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait.

10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.

11 És vágd le a tulkot az Úr elõtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.

12 Azután végy a tulok vérébõl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a [többi] vért pedig töltsd mind az oltár aljára.

13 És vedd a kövérébõl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévõ hártyát, és a két vesét a rajtok lévõ kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.

14 A tulok húsát, bõrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bûnért való áldozat az.

15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörûl.

17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.

18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égõáldozat az az Úrnak, kedves illatú tûzáldozat az Úrnak.

19 Vedd a másik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

20 Azután vágd le a kost, és végy annak vérébõl, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az õ fiai jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a [többi] vért pedig hintsd az oltárra köröskörül.

21 Azután végy a vérbõl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az õ ruháira, s vele együtt az õ fiaira és az õ fiainak ruháira, hogy szent legyen õ és az õ ruhái, s vele együtt az õ fiai és az õ fiainak ruhái.

22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levõ kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.

23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van;

24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr elõtt.

25 Azután vedd le azokat kezükrõl, és füstölögtesd el az oltáron az égõáldozat felett kedves illatul az Úr elõtt; az Úrnak tûzáldozata az.

26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr elõtt; azután legyen az a te részed.

27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az õ fiainak felavatási kosából.

28 És legyen ez Áronnak és az õ fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részérõl az õ hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.

29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek õ utána az õ fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe.

30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az õ fiai közül õ utána pap lesz, a ki bemenendõ lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon.

31 A felavatási kost pedig vedd, és fõzd meg annak húsát szent helyen.

32 És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai.

33 Õk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék [azokból], mert szentek azok.

34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbõl reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az.

35 Áronnal tehát és az õ fiaival akképen cselekedjél, a mint megparancsoltam néked; hét napon át állítsd õket tisztökbe.

36 És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, mikor engesztelõ áldozatot végzesz rajta, és kend meg azt, hogy megszenteltessék.

37 Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.

38 Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt mindennap szüntelen.

39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen.

40 És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort.

41 A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tûzáldozatul az Úrnak.

42 Szüntelen égõáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr elõtt, a hol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak.

43 Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsõségem által.

44 És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az õ fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.

45 És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.

46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenök, a ki kihoztam õket Égyiptom földérõl, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az õ Istenök.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#9987

学习本章节

  
/10837  
  

9987. 'And this is the word which you shall do to them' means a law of order. This is clear from the meaning of 'the word' as Divine Truth, and consequently a law of order, dealt with below. The ordinary meaning of 'word' is an expression spoken by the mouth, or utterance; and since utterance is thought taking place in the mind which is expressed by means of vocal sounds, 'word' also means a thing that is being thought about. This explains why in the original language whatever comes into actual being and is indeed something is called 'a word'. But a grander meaning of 'word' is Divine Truth, because the source of all that comes into being and is indeed something is Divine Truth. This accounts for the statement in David,

By the Word of Jehovah were the heavens made, and all their host by the Spirit of His mouth. Psalms 33:6.

Here 'the Word of Jehovah' is Divine Truth emanating from the Lord; 'the Spirit of Jehovah's mouth' is the life brought by His Truth; and 'the heavens' made by His Word, also 'all their host', are angels, to the extent that they are recipients of Divine Truth. The reason why angels are meant by 'the heavens' is that they constitute heaven. Furthermore, since angels are recipients of Divine Truth, Divine Truths coming from the Lord are meant by them in the abstract sense, see 8192; and in that same sense 'the host of the heavens' means Divine Truths, 3448, 7236, 7988.

[2] From this it becomes clear what 'the Word' means in John,

In the beginning was the Word, and the Word was with God, and the Word was God. All things were made through Him, and without Him nothing was made that was made. And the Word became flesh and dwelt among us; and we saw His glory. John 1:1, 3, 14.

Here it is self-evident that the Word is used to mean the Lord, for it says that the Word became flesh. The Lord is the Word because while He was in the world the Lord was Divine Truth itself; and since His departure from the world Divine Truth has emanated from Him, see the places referred to in 9199 (end), 9315 (end).

[3] In the highest sense the Word is the Lord in respect of Divine Truth, or what amounts to the same thing, the Word is Divine Truth emanating from the Lord. This is clear from very many places, for example in David,

They cried out to Jehovah, and He sent His Word and healed them. Psalms 107:19-20.

In John,

You do not have the Father's word abiding in you, because the One whom He has sent, Him you do not believe; nor are you willing to come to Me that you may have life. John 5:38, 40.

In the same gospel,

I have given them Your word; therefore the world hates them. Sanctify them in Your truth; Your word is truth. John 17:14, 17.

And in the Book of Revelation,

The One seated on the white horse was clothed in a garment dyed with blood, and His name is called The Word of God. And on His garment and on His thigh He had a name written, King of kings and Lord of lords. Revelation 19:13, 16.

From these and many other places it is clear that Divine Truth emanating from the Lord is meant by 'the Word', and in the highest sense the Lord in respect of Divine Truth; for it says that the name of the One seated on the white horse is The Word of God, and that He is King of kings and Lord of lords. And since the Word is Divine Truth it says that He was clothed in a garment dyed with blood, for 'garment' means truth, 9952, and 'blood' truth from good, 9393. For a fuller explanation of these things, see 2760-2762.

[4] This now explains why every truth that comes from God is called His word, as in Joel,

Jehovah uttered His voice before His army, His camp is exceedingly great; for those who execute His word are uncountable. Joel 2:11.

'The voice' which Jehovah utters is the truth from God, 9926, Jehovah's 'camp' is heaven, 4236, 8193, 8196, from which it is evident that 'those who execute His word are uncountable' means those who do God's truth. In Matthew,

[As for the one] who hears the word of the kingdom and does not give heed to it, the evil one comes and snatches away what has been sown in his heart. [The one] who has been sown on stony ground is he who hears the word and immediately receives it with joy; yet he has no root. [The one] who is sown among thorns is he who hears the word but the cares of this world 1 and the deceitfulness of riches choke the word. [The one] who is sown in good soil is he who hears the word and gives heed to it, and consequently bears fruit. Matthew 13:19-23.

It is evident without explanation that 'the word' here is God's truth. The expression 'the word of the kingdom' is used because it is the truth that is heaven and the Church's; for 'the kingdom' means heaven and the Church.

[5] From all this it becomes clear that 'words' means Divine Truths that come from the Lord, as in John,

The words that I speak to you, they are spirit and they are life. John 6:63.

Therefore also the ten commandments are called Ten Words in Exodus 34:28. The reason why 'the word' is a law of order is that Divine Truth emanating from the Lord brings order to the heavens, to such an extent that it constitutes order there. Consequently the laws of heavenly order consist of Divine Truths, see 1728, 1919, 2258, 2447, 4839, 5703, 7995, 8513, 8700, 8988. The law of order meant by 'the word' in this chapter is the manner in which the Lord glorified His Human, that is, made it Divine. This is the subject here in the internal sense, the subject in the relative sense consequently being human regeneration, since human regeneration is an image of the glorification of the Lord, 3138, 3212, 3245, 3246, 3296, 4402, 5688. The reason why this in particular is a law of order is that the Lord's Divine Human constitutes order in the heavens and everyone who is being regenerated is being remade to conform to that order. Those therefore with whom that order exists abide in the Lord.

脚注:

1. literally, the age

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.