圣经文本

 

2 Mózes第12章

学习

   

1 Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:

2 Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; elsõ legyen ez néktek az esztendõ hónapjai között.

3 Szóljatok Izráel egész gyûlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.

4 Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.

5 A bárány ép, hím, egy esztendõs legyen; a juhok közûl vagy a kecskék közûl vegyétek.

6 És legyen nálatok õrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.

7 És vegyenek a vérbõl, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.

8 A húst pedig egyék meg azon éjjel, tûzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserû fûvekkel egyék meg azt.

9 Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben fõtten, hanem tûzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.

10 És ne hagyjatok belõle reggelre, vagy a mi megmarad belõle reggelre, tûzzel égessétek meg.

11 És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.

12 Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.

13 És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.

14 És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségrõl nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.

15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az elsõ napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az elsõ naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelbõl.

16 Az elsõ napon pedig szent gyûléstek legyen és a hetedik napon is szent gyûléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.

17 Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földérõl; tartsátok meg hát e napot nemzetségrõl nemzetségre, örök rendtartás szerint.

18 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.

19 Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetébõl, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.

20 Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.

21 Elõhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.

22 És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérbõl, a mely az edényben van; ti közûletek pedig senki se menjen ki az õ házának ajtaján reggelig.

23 Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.

24 Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.

25 És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.

26 Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?

27 Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.

28 És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.

29 Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak is minden elsõ fajzását.

30 És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az õ szolgái és egész Égyiptom, és lõn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.

31 És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.

32 Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.

33 És az Égyiptombeliek erõsen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert [azt] mondják vala: mindnyájan meghalunk.

34 És a nép az õ tésztáját, minekelõtte megkelt volna, sütõteknõivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.

35 Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektõl ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.

36 Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek elõtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.

37 És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.

38 Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette Sok barom.

39 És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiûzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.

40 Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendõ vala.

41 És lõn a négyszáz harmincz esztendõ végén, lõn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földérõl.

42 Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta õket Égyiptom földérõl; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai elõtt nemzetségrõl nemzetségre.

43 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.

44 Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körûlmetélted.

45 A zsellér és a béres ne egyék abból.

46 Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.

47 Izráel egész gyülekezete készítse azt.

48 És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körûl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körûlmetéletlen se egyék abból.

49 Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.

50 És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.

51 Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földérõl, az õ seregeik szerint.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#9836

学习本章节

  
/10837  
  

9836. 'Two shoulders joined together shall it have at its two ends, and it shall be joined together' means an everlasting preservation of good and truth on every side by all exertion and power through a total uniting together. This is clear from the meaning of 'shoulders' as all the force and power, dealt with in 1085, 4931-4937, though the expressions 'placing on the shoulders' and 'carrying on them', used below in reference to the two shoham stones on which the names of the sons of Israel were engraved, mean an everlasting preservation of good and truth (for all forms of good and truths in their entirety are meant by 'the names of the sons of Israel', a subject dealt with further on); from the meaning of 'joined together' as a total uniting; and from the meaning of 'the two ends', or to the right and to the left, as on every side, dealt with in 8613.

[2] The implications of all this are that the ephod, as has been shown above, represented the outermost part of the Lord's spiritual kingdom. Thus the shoulder-pieces, on which the two shoham stones with the names of the sons of Israel had been placed, represented the everlasting preservation of good and truth; and the joining together of the ephod on the shoulders, and also in front of the breast and behind the back, represented a total uniting. This helps to make clear what is meant by the details stated further on regarding the shoulder-pieces and the engravings on them, namely the everlasting preservation of the good and truth present by all exertion and power, thus the preservation of the heavens. The stones with the names of the sons of Israel had been placed on the shoulder-pieces of the ephod, which represented the outermost part of the spiritual kingdom, because all preservation is dependent on the condition of what exists on last and lowest levels. For everything within terminates and forms a base for itself there on which to rest and remain in existence. Things on last and lowest levels resemble the soles and the upper parts of the feet on which the entire body stands; they are also like the hands and arms through which the body exercises its powers. Furthermore the strength of the body is concentrated there. This also explains why the hands and arms, the soles and feet too, correspond to the last and lowest parts of heaven. The fact that power and might reside in things which are last and lowest was represented in the Ancient Church by Nazirites and the hair on their head, in which their might resided, as is evident from Samson in Judges 14-16, and also their holiness, 3301. Regarding the hair, which on those men's heads was their Naziriteship, that it corresponds to the lowest levels of good and truth, or good and truth on lowest levels, see 3301, 5247, 6437.

[3] The residing of power in last and lowest things, and also the preservation in these of more internal ones in their proper condition, are matters which may be understood by people who know what the situation is with things in the natural order which follow one another in sequence and consequently exist together with one another. Things which follow in sequence finally come together on the last and lowest level, where they exist side-by-side in the same order. This being so, the things existing together with one another, which are last and lowest, serve those following one another in sequence, which are prior and higher, as corresponding supports on which they rest and are thereby preserved.

[4] 'The shoulders' means all the force and power exerted in offering resistance, breaking, or impelling. This is clear in Ezekiel,

You push with side and shoulder, and butt with your horns all the weak sheep, until you have scattered them abroad. Ezekiel 34:21.

In the same prophet,

Egypt has been a staff of reed to the house of Israel. When they took hold of you by the hand, you were broken, and you tore open their whole shoulder. 1 Ezekiel 29:6-7.

'Tearing open the whole shoulder' stands for depriving of all the power to grasp truths, 'Egypt' being the perverted factual knowledge which causes such deprivation.

[5] In Zechariah,

They refused to listen, and turned 2 a stubborn shoulder. Zechariah 7:11.

'Turning a stubborn shoulder' stands for offering resistance. In David,

They thought a wicked deed, [but] they did not prevail; for You will set a shoulder against them. Psalms 21:11-12.

'Setting a shoulder against them' too stands for offering resistance, and so stands for power. The fact that 'shoulder' means power is evident from representatives in the next life, where those who offer resistance are seen setting an opposing shoulder.

[6] Placing onto the shoulders and carrying on them means preserving everlastingly in a state of good and truth through all exertion and power. This is clear in Isaiah,

The nations will bring your sons in their bosom, and carry your daughters on their shoulder. Isaiah 49:22.

This refers to a new Church. 'Sons' means truths, and 'daughters' forms of good; and 'carrying on the shoulder' stands for preserving them. The preservation of good in its proper condition was also represented by the action of the children of Israel, who carried their dough on their shoulder when they were going out of Egypt, Exodus 12:34; and by that of the sons of Kohath, who carried holy things 3 on their shoulder, Numbers 7:9. This explains why the Lord, who spoke by means of correspondences, said that when the lost sheep was found the owner placed it on his shoulder, rejoicing, Luke 15:5. 'The sheep that was lost and found' is good as it resides with someone who comes to his senses.

[7] Since 'carrying on the shoulder' had this meaning it is also said of those who love and preserve gold and silver that they carry them on their shoulder, Isaiah 46:7. Carrying also means holding something in its proper state or condition, see 9500. All this shows what was meant by the engraving of the names of the sons of Israel on the two shoham stones and the placement of them on the shoulder-pieces of the ephod, and by the injunction that 'Aaron shall bear (or carry) them on his two shoulders for a remembrance', verse 12. 'Carrying on the shoulder', when it has reference to subjection, means servitude, see Genesis 49:15; Psalms 81:6; Isaiah 9:4; 10:27; Matthew 23:4; Zephaniah 3:9. But when it has reference to dominion it means supreme power, Isaiah 9:6; 22:22.

脚注:

1. literally, you dug through for them all the shoulder

2. literally, gave

3. literally, the works of the holy place (or of holiness)

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.