圣经文本

 

2 Mózes第12章

学习

   

1 Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:

2 Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; elsõ legyen ez néktek az esztendõ hónapjai között.

3 Szóljatok Izráel egész gyûlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.

4 Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.

5 A bárány ép, hím, egy esztendõs legyen; a juhok közûl vagy a kecskék közûl vegyétek.

6 És legyen nálatok õrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.

7 És vegyenek a vérbõl, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.

8 A húst pedig egyék meg azon éjjel, tûzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserû fûvekkel egyék meg azt.

9 Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben fõtten, hanem tûzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.

10 És ne hagyjatok belõle reggelre, vagy a mi megmarad belõle reggelre, tûzzel égessétek meg.

11 És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.

12 Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.

13 És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.

14 És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségrõl nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.

15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az elsõ napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az elsõ naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelbõl.

16 Az elsõ napon pedig szent gyûléstek legyen és a hetedik napon is szent gyûléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.

17 Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földérõl; tartsátok meg hát e napot nemzetségrõl nemzetségre, örök rendtartás szerint.

18 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.

19 Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetébõl, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.

20 Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.

21 Elõhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.

22 És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérbõl, a mely az edényben van; ti közûletek pedig senki se menjen ki az õ házának ajtaján reggelig.

23 Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.

24 Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.

25 És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.

26 Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?

27 Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.

28 És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.

29 Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak is minden elsõ fajzását.

30 És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az õ szolgái és egész Égyiptom, és lõn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.

31 És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.

32 Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.

33 És az Égyiptombeliek erõsen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert [azt] mondják vala: mindnyájan meghalunk.

34 És a nép az õ tésztáját, minekelõtte megkelt volna, sütõteknõivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.

35 Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektõl ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.

36 Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek elõtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.

37 És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.

38 Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette Sok barom.

39 És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiûzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.

40 Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendõ vala.

41 És lõn a négyszáz harmincz esztendõ végén, lõn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földérõl.

42 Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta õket Égyiptom földérõl; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai elõtt nemzetségrõl nemzetségre.

43 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.

44 Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körûlmetélted.

45 A zsellér és a béres ne egyék abból.

46 Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.

47 Izráel egész gyülekezete készítse azt.

48 És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körûl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körûlmetéletlen se egyék abból.

49 Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.

50 És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.

51 Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földérõl, az õ seregeik szerint.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#7996

学习本章节

  
/10837  
  

7996. 'No son of a foreigner shall eat it' means that those not in possession of truth and good are set apart from them. This is clear from the meaning of 'a foreigner' as those who are outside the Church and unreceptive of anything of the truth or good of faith, as the nations in the land of Canaan were, dealt with in 2049, 2115, thus those who are not in possession of truth and good; and from the meaning of 'not eating it' as not having any contact with them or being joined to them, thus being set apart from them. The verses immediately following deal with those who shall eat the Passover together and those who shall not eat it. The Passover was a supper, representing the groups of good people living in association with one another in heaven. The statutes in the verses that follow indicate who exactly could be included and who could not. In general the banquets within the Church in ancient times, both midday meals and suppers, were held in order that people might be brought into association with one another and joined together in love, and in order that they might inform one another about matters of love and faith, and so about the things of heaven, see 3596, 3832, 5161. Such were the delights surrounding feasts in those times, and they were the end in view in holding midday meals and suppers. People's minds were thereby nourished, and also their bodies in a parallel and corresponding way. As a result they enjoyed good health and long life, they received intelligence and wisdom, and they were also brought into communication with heaven, some into open communication with angels. But as in course of time all internal things disappear and give way to external ones, so it is with the ends to which banquets and feasts are held. At the present day these are held not to draw people together into any spiritual fellowship but to create worldly connections. That is to say, they are held for the sake of material gain, the quest for high office, and mere pleasures. They provide nourishment for the body, but none for the mind.

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.