圣经文本

 

Dániel第2章

学习

   

1 És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lõn az õ lelke, és álma félbeszakadt.

2 És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bûbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az õ álmait; és bemenének azok, és állának a király elé.

3 És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.

4 És mondák a Káldeusok a királynak sziriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét.

5 Felele a király, és monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek.

6 Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tõlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem.

7 Felelének másodszor, és mondának: A király mondja meg az álmot az õ szolgáinak: és az értelmét megjelentjük.

8 Felele a király, és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak idõt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam.

9 Hogy ha az álmot meg nem mondjátok nékem, [csak] egy ítélet lehet felõletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idõ múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem.

10 Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot.

11 Mert a dolog, a mit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, a ki azt megjelenthesse a király elõtt, hanemha az istenek, a kik nem lakoznak együtt az emberekkel.

12 E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el.

13 És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az õ társait, hogy megölettessenek.

14 Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felele Arióknak, a királyi testõrség fejének, a ki kiment vala, hogy megölesse a babiloni bölcseket.

15 Szóla és monda Arióknak, a király fõemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondá a dolgot Dánielnek.

16 És beméne Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon néki idõt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak.

17 Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az õ társainak:

18 Hogy kérjenek az egek Istenétõl irgalmasságot e titok végett, hogy el ne veszszenek Dániel és az õ társai a többi babiloni bölcsekkel együtt.

19 Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.

20 Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erõ.

21 És õ változtatja meg az idõket és az idõknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.

22 Õ jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!

23 Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erõt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk tõled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!

24 Beméne azért Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket; elméne azért, és mondá néki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé és a megfejtést tudtára adom a királynak.

25 Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, a ki a megfejtést megjelenti a királynak.

26 Szóla a király, és monda Dánielnek, a kit Baltazárnak nevezének: Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, a melyet láttam, és annak értelmét?

27 Felele Dániel a király elõtt, és mondá: A titkot, a melyrõl a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendõmondók meg nem jelenthetik a királynak;

28 De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és õ tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt:

29 Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felõl, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz.

30 Nékem pedig ez a titok nem bölcseségbõl, a mely bennem minden élõ felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.

31 Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az õ fényessége, elõtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt.

32 Annak az [álló]képnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstbõl, hasa és oldalai rézbõl,

33 Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépbõl valának.

34 Nézed vala, a míg egy kõ leszakada kéz [érintése] nélkül, és letöré azt az [álló]képet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.

35 Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lõnek mint a nyári szérûn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kõ pedig, a mely leüté az [álló]képet nagy hegygyé lõn, és betölté az egész földet.

36 Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak.

37 Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erõt és dicsõséget adott;

38 És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej.

39 És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézbõl való, a mely az egész földön uralkodik.

40 A negyedik birodalom pedig erõs lesz, mint a vas; mert [miként] a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.

41 Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépbõl, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejébõl, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel.

42 És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erõs, részint pedig törékeny lesz.

43 Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.

44 És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át [hanem] szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.

45 Minthogy láttad, hogy a hegyrõl kõ szakad vala le kéz [érintése] nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.

46 Akkor Nabukodonozor király arczra borula és imádá Dánielt, és meghagyá, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki.

47 Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, õ az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentõje, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot!

48 Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elõljárójává tevé õt.

49 És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala.

   

来自斯威登堡的著作

 

Apocalypse Revealed#716

学习本章节

  
/962  
  

716. To this I will append the following account:

I spoke with several English bishops in the spiritual world about the short works I published in London in 1758, namely, Heaven and Hell, The New Jerusalem and its Heavenly Doctrine, The Last Judgment, The White Horse, and The Earths in the Universe. I had sent these short works as a gift to all the Bishops and to a number of magnates or lords. The bishops said that they had received them and looked them over, but that they did not regard them as having any merit, even though artfully written. And they said, too, that they had persuaded as many as they could not to read them.

I asked why this was, since in fact the books contain secrets concerning heaven and hell, and concerning life after death, and many more worthy of much merit, having been revealed by the Lord for people who will belong to His New Church, which is the New Jerusalem.

But they said, "What is that to us?" And they poured out invectives against them as they had in the world. I heard them.

I then read in their presence these verses from the Apocalypse:

Then the sixth angel poured out his bowl upon the great river Euphrates, and its water was dried up, so that the way of the kings from the rising of the sun might be made ready. And I saw coming out of the mouth of the dragon, out of the mouth of the beast, and out of the mouth of the false prophet, three unclean spirits like frogs. For they are spirits of demons that perform signs to go away to the kings of the earth and of the whole world, to gather them to the battle of that great day of God Almighty... And they gathered them together to the place called in Hebrew Armageddon. (Revelation 16:12-16)

Having explained these verses in their presence, I told the bishops that they, and others like them elsewhere, were the people meant by these depictions.

[2] A king, the grandfather of the king reigning today, 1 heard from heaven what I said to the bishops, and being somewhat annoyed, he said, "What is this?"

And then one of those bishops, who had not gone along with the others in the world, turned to the king and said, "These whom you now see with your own eyes, thought in the world, and so even now continue to think, of the Lord's Divine humanity as being that of an ordinary person, and they attribute all salvation and redemption to God the Father, and not to the Lord except as the occasioning cause. For they believe in God the Father, and not in His Son, even though they know from the Lord that it is the Father's will that they believe in the Son, that those who believe in the Son shall have eternal life, and that those who do not believe in the Son shall not see life. 2

"In addition, the charity done by the Lord through a person as though done by the person - this they cast out from having anything to do with salvation."

[3] Speaking further with the king, the bishop disclosed the hierarchy that many of the bishops continually aspire to and also take part in, which they establish by joining together and forming an alliance. They do this with all of their order through emissaries, messengers, letters and conversations, supported by their ecclesiastical and at the same time political authority. As a result they almost all cling together, like a single bundle of sticks. Moreover, it is in consequence of that hierarchy, too, that even though the aforementioned works for the New Jerusalem were published in London and sent to them as a gift, they have caused those works to be so shamefully rejected that they are regarded as not even worth a mention in their book catalogue.

Hearing this, the king was dumbfounded, especially on being told that the bishops thought as they did regarding the Lord, who nevertheless is God of heaven and earth, and regarding charity, which nevertheless is the essence of religion.

At that, by a shaft of light descending then from heaven, the interiors of their minds and faith were laid open; and when the king saw them, he said, "Depart! Alas, who can become so hardened against hearing anything relating to heaven and eternal life?"

[4] The king then asked why the clergy rendered the bishops such universal obedience, and the bishop said that it resulted from the power granted to every bishop in his diocese of nominating to the king only one man or candidate for a parish, and not three as in other kingdoms. Owing to that power, then, they have the ability to promote their supporters to higher positions of honor and larger incomes - each one according to the obedience that he renders.

The bishop disclosed also how far that hierarchy could go, and that it has progressed to the point that power is the essential goal and religion a formality.

He revealed, too, their passion for power, and when viewed by angels, they saw that it exceeded the passion for power of people in positions of secular authority.

脚注:

1. In 1766 when this work was published, the reigning monarch was George III, who in 1760 succeeded his grandfather, George II, as king of England.

2. John 6:40; 3:36

  
/962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.