Библията

 

1 Mózes 38

Проучване

   

1 És lõn abban az idõben, hogy Júda elméne az õ atyjafiaitól, és betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala.

2 És meglátá ott Júda egy Súah nevû Kanaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá.

3 És az fogada méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Hérnek.

4 És ismét fogada méhében, s fiat szûle, és nevezé nevét Ónánnak.

5 Még egyszer szûle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szûlé, Khezibben vala.

6 És võn Júda az õ elsõszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve Thámár vala.

7 De Hér, Júdának elsõszülött fia gonosz vala az Úr szemei elõtt, és megölé õt az Úr.

8 És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségûl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak.

9 Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az õ bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a [magot,] hogy bátyjának magot ne támaszszon.

10 És gonoszságnak tetszék az Úr szemei elõtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé õt is.

11 És monda Júda Thámárnak, az õ menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az õ bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az õ atyja házában.

12 Sok idõ múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvígasztalódék és elméne az õ juhainak nyírõihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába.

13 Hírûl adák pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy juhainak nyírésére.

14 Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leûle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezetõ úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák õt annak feleségûl.

15 Meglátá pedig õt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orczáját.

16 És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az õ menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejösz hozzám?

17 És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd?

18 És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyûrûdet, gyûrûd zsinórját és pálczádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté.

19 Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az õ özvegyi ruháját.

20 És megküldé Júda a kecskefiat az õ Adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt.

21 És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a [felavatott] parázna nõ, a ki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre [felavatott] parázna nõ.

22 Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre [felavatott] parázna nõ.

23 És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg õt.

24 És lõn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki õt, és égettessék meg.

25 Mikor pedig kivitetnék, elkülde az õ ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, a kiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyûrû, e zsinór, és e pálcza.

26 És megismeré Júda és monda: Igazabb õ nálamnál, mert bizony nem adám õt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré õt [Júda] többé.

27 És lõn az õ szûlésének idején, ímé kettõsök valának az õ méhében.

28 És lõn, hogy szûlése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki elõször.

29 De lõn, hogy a mikor visszavoná kezét, ímé az õ testvére jöve ki. És mondá a [bába:] Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek.

30 És utána kijöve az õ testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak.

   

От "Съчиненията на Сведенборг

 

Arcana Coelestia #4917

Проучете този пасаж

  
/ 10837  
  

4917. 'As she was giving birth' means acknowledgement on the part of internal truth. This is clear from the meaning of 'giving birth' as acknowledging in faith and action, dealt with in 3905, 3915, 3919; and from the representation of Tamar, to whom 'she' refers here, as the internal aspect of the representative Church, and from this as internal truth.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

От "Съчиненията на Сведенборг

 

Arcana Coelestia #3915

Проучете този пасаж

  
/ 10837  
  

3915. 'And let her bear [a child] upon my knees' means acknowledgement by the affection for interior truth, in which affection the joining begins. This is clear from the meaning of 'bearing' as acknowledging in action as well as in faith, dealt with above in 3905, and from the meaning of 'the knees' or the thighs as things which belong to conjugial love, dealt with in 3021, and so to things to do with the joining of the truth of faith to the good of love, since this joining of truth and good is the fundamental marriage in the Lord's kingdom. Thus 'bearing upon my knees' means an acknowledgement of interior truth represented by 'Rachel'. The custom among the ancients of acknowledging as legitimate sons and daughters those who, with the consent of the wife, were borne by servant-girls, and who were born upon their [wives'] knees so that they would be acknowledged as such, was a custom that derived from the Ancient Church whose worship consisted in religious practices which were representatives and meaningful signs of celestial and spiritual things. Since 'bearing' meant the acknowledgement of truth, and 'knees' conjugial love, and so the joining of good and truth from affection, such a practice was followed in that Church when a wife was childless, to prevent her representing the dead who do not rise again to life, in accordance with what was stated just above in 3908.

[2] These words mean in the internal sense a second degree of affirmation or acknowledgement resulting from affection, for affection has to be present in acknowledgement or affirmation if the joining together is to be effected. Indeed all conjunction is effected by means of affection, for without affection truths do not have any life. For example, knowing the truths that the neighbour ought to be loved, and that charity consists in that love, and spiritual life in charity, is no more than knowledge if affection is not present, that is, if there is no desire in the heart for any of this. Without affection these truths have no life, and no matter how well a person knows them he still does not love the neighbour but himself more than the neighbour, and is leading a natural life, not a spiritual one. In his case natural affection has dominion over spiritual affection, and as long as natural affection predominates a person is called 'dead', for the life he has in him is the reverse of heavenly life - heavenly life being true life.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.