Библията

 

2 Mózes 20

Проучване

   

1 És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérõl, a szolgálat házából.

3 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.

4 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

5 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõn- szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyûlölnek.

6 De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

7 Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.

8 Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

9 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

10 De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van;

11 Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

13 Ne ölj.

14 Ne paráználkodjál.

15 Ne lopj.

16 Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

17 Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

18 Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.

19 És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.

20 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az õ félelme legyen elõttetek, hogy ne vétkezzetek.

21 Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhõhöz, melyben az Isten vala.

22 És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égbõl beszéltem veletek.

23 Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.

24 Földbõl csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égõ- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemrõl megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.

25 Ha pedig kövekbõl csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott [kõ]bõl: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertõztetted azt.

26 Lépcsõkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.

   

Библията

 

2 Mózes 32:8

Проучване

       

8 Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földébõl.

От "Съчиненията на Сведенборг

 

Arcana Coelestia #8648

Проучете този пасаж

  
/ 10837  
  

8648. 'After he had sent her away' means a separation existing up to now in respect of the state of those belonging to the spiritual Church. This is clear from the meaning of 'sending away' as a separation. The reason why this is in respect of the state of those belonging to the spiritual Church is that in the first state of those who belong to the spiritual Church good is not apparent, only truth. The nature of all this may be seen from what has been shown previously about the two states of those belonging to the spiritual Church, that is to say, where it has been shown that in the first state actions spring from truth, not from good, but that in the second they do spring from good. In the first state, when actions spring from truth, not from good, good is seemingly absent; it is like a wife who has been sent away. But in the second state, when actions spring from good, good is present, and is like a wife joined to her husband (vir). These are the things that are meant in the internal sense by 'sending her away'.

[2] It should in addition be recognized that this is in respect of those who belong to the spiritual Church; for truth coming from the Lord is always joined to its own good. But in the first state, which exists before regeneration, good is not received, only truth, even though both flow in from the Lord by way of heaven. But in the second state, which exists after regeneration, good joined to truth is received. What is brought about by man is said to be something done by the Lord, for the reason that He appears to be the one bringing it about. The situation is the same with very many other things said of the Lord, such as when He is said to do ill, punish, and cast into hell; these things are said to be done by the Lord, because He appears to be the one who brings them about, when in fact everything bad that happens to a person is of human origin. Things like these said of the Lord in the Word are very many, but they are made clear to one who searches the Scriptures with an affection for truth and for the sake of leading a good life; for he is enlightened by the Lord.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.