Библија

 

1 Mózes 26

Студија

   

1 Lõn pedig éhség az országban, amaz elsõ éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.

2 Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.

3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerõsítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.

4 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;

5 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.

6 Lakozék azért Izsák Gérárban.

7 És mikor annak a helynek lakosai az õ felesége felõl kérdezõsködének, azt mondja vala: én húgom õ. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; [gondolván:] nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú õ.

8 És lõn idõ multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az õ feleségével.

9 Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged õ; hogyan mondhattad [tehát:] húgom õ!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta.

10 És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közûl, és bûnt hoztál volna mi reánk.

11 Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia.

12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendõben száz annyia, mert megáldá õt az Úr.

13 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lõn.

14 És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.

15 És mindazokat a kútakat, melyeket az õ atyjának szolgái Ábrahámnak az õ atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel.

16 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közûlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.

17 Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.

18 És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az õ atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az õ atyja.

19 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élõ víznek forrására akadának ott.

20 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala õ vele.

21 Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé.

22 És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.

23 Felméne pedig onnan Beérsebába.

24 És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.

25 Oltárt építe azért ott, és segítségûl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az õ sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.

26 Abimélek pedig elméne õ hozzá Gérárból és Akhuzzáth az õ barátja, meg Pikhól az õ hadvezére.

27 És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyûlöltök engem s elûztetek magatok közûl?

28 Õk pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,

29 Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.

30 Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.

31 Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá õket Izsák, és elmenének õ tõle békességgel.

32 Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felõl, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.

33 S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.

34 És mikor Ézsaú negyven esztendõs vala, feleségûl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.

35 És õk valának Izsáknak és Rebekának lelke keserûsége.

   

Из Сведенборгових дела

 

Arcana Coelestia # 3374

Проучите овај одломак

  
/ 10837  
  

3374. I will give all these lands. That this signifies spiritual things, is evident from the signification of “lands,” as here being rational things, which when enlightened by the Divine are appearances of truth (see above, n. 3368). That these appearances are truths has already been shown (n. 3364, 3365); consequently by “lands” are here meant spiritual things, for these are nothing else than truths from the Divine, as may be seen from what has been frequently said above as to what is meant by spiritual things. By the spiritual in a genuine sense is meant the very light of truth which is from the Lord, just as by the celestial is meant all the flame of good from the Lord. From this we may see that as this light inflows from the Lord into both man’s rational and his natural, the spiritual is predicated of both, and that it is the Divine as to the truth that flows in. This shows what in the genuine sense the spiritual is; and that there is a spiritual rational and a spiritual natural.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.

Из Сведенборгових дела

 

Arcana Coelestia # 3365

Проучите овај одломак

  
/ 10837  
  

3365. And Isaac went unto Abimelech king of the Philistines, unto Gerar. That this signifies the doctrinal things of faith, is evident from the representation of Isaac, as being the Lord as to the Divine rational (see above, n. 1893, 2066, 2072, 2083, 2630; and that “Isaac” is the Lord’s Divine rational as to Divine good, n. 3012, 3194, 3210; and also as to Divine truth, which is represented by the marriage of Isaac with Rebekah, n. 3012, 3013, 3077); thus by Isaac is here represented the Lord as to Divine truth conjoined with the Divine good of the rational; for Rebekah was with Isaac, and was called “sister;” from the representation of Abimelech, as being the doctrine of faith that looks to rational things (n. 2504, 2509, 2510, 2530); and from the signification of the “king of the Philistines,” as being doctrinal things (that in the internal sense a “king” denotes the truth which is of doctrine, may be seen above, n. 1672, 2015, 2069; and that the “Philistines” signify the memory-knowledge of knowledges, which also is that of doctrinal things, n. 1197, 1198); and from the signification of “Gerar,” as being faith (n. 1209, 2504).

This shows what is signified by Isaac’s going to Abimelech king of the Philistines, unto Gerar, namely, that from the Lord comes the doctrine of faith that looks to rational things; or what is the same, the doctrinal things of faith. All those things are called doctrinal which are of doctrine, and which insofar as they can be received and acknowledged in heaven by angels, and on earth by men, are said to look to rational things, for it is the rational that receives and acknowledges them. But the rational is such that it cannot possibly apprehend Divine things, for it is finite, and the finite cannot apprehend what is of the infinite; and consequently truths Divine from the Lord are presented before the rational by means of appearances. Hence it is that doctrinal things are nothing but appearances of truth Divine, that is, nothing but celestial and spiritual vessels, within which is what is Divine; and because the Divine, that is, the Lord, is in them, they affect us, whence comes the conjunction of the Lord with angels and men.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.