¹ Ezek pedig azok a rendeletek, a melyeket eleikbe kell terjesztened:

² Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen.

³ Ha egyedûl jött, egyedûl menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is.

⁴ Ha az õ ura adott néki feleséget, és [ez] fiakat vagy leányokat szûlt néki: az asszony, gyermekeivel együtt legyen az õ uráé; õ pedig egyedûl menjen el.

⁵ De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni:

⁶ Akkor vigye õt az õ ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az õ ura fúrja által az õ fülét árral; és szolgálja õt mindörökké.

⁷ És ha valaki az õ leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek.

⁸ Ha nem tetszik az õ urának, hogy eljegyezze õt magának, akkor váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hûtelen volt hozzá.

⁹ Ha pedig a fiának jegyzi el õt: a leányok törvénye szerint cselekedjék vele.

¹⁰ Ha mást vesz magának: [ennek] ételét, ruházatát és házasságbeli igazát alább ne szállítsa.

¹¹ Ha ezt a hármat nem cselekszi vele: akkor menjen az el ingyen, fizetés nélkûl.

¹² A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.

¹³ De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy helyet rendelek néked, a hova meneküljön.

¹⁴ Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.

¹⁵ A ki megveri az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon.

¹⁶ A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.

¹⁷ A ki szidalmazza az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon.

¹⁸ És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az õ felebarátját kõvel vagy öklével, és nem hal meg, hanem ágyba esik:

¹⁹ Ha felkél, és mankóján kinn jár: ne legyen büntetve az, a ki megütötte; csupán fekvéséért fizessen és gyógyíttassa meg.

²⁰ Ha pedig valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg.

²¹ De ha egy vagy két nap életben marad, ne büntettessék meg, mert pénze [ára] az.

²² Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idõ elõtt szûl, de [egyéb] veszedelem nem történik: bírságot fizessen a szerint, a mint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák elõtt fizessen.

²³ De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.

²⁴ Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;

²⁵ Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.

²⁶ Ha valaki az õ szolgájának szemét, vagy szolgálójának szemét úgy üti meg, hogy elpusztul, bocsássa azt szabadon az õ szeméért.

²⁷ Ha pedig szolgájának fogát, vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon az õ fogáért.

²⁸ Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: kõvel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura ártatlan.

²⁹ De ha az ökör azelõtt is öklelõs volt, és annak urát megintették, és még sem õrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon.

³⁰ Ha pénzváltságot vetnek reá, fizessen lelke váltságáért annyit, a mennyit reá kivetnek.

³¹ Akár fiút ökleljen meg, akár leányt ökleljen meg: e szerint a rendelet szerint kell cselekedni.

³² Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót: adassék azok urának harmincz ezüst siklus, az ökör pedig köveztessék meg.

³³ Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele:

³⁴ A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé.

³⁵ És ha valakinek ökre megdöfi az õ felebarátja ökrét, úgy hogy az elpusztul: adják el az eleven ökröt, és az árát osszák meg, és a hullát is osszák el.

³⁶ Vagy ha tudták, hogy az ökör már azelõtt öklelõs volt, és nem õrizte azt annak ura: fizessen ökröt az ökörért, a hulla pedig az övé legyen.

¹⁹ És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint õ cselekedett, vele is úgy cselekedjenek:

¹ Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:

² Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.

³ Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?

⁴ Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

⁵ Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.

⁶ És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

⁷ Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:

⁸ Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.

⁹ Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

¹⁰ És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:

¹¹ Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.

¹² Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?

¹³ Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.

¹⁴ Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

¹⁵ Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.

¹⁶ Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?

¹⁷ Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?

¹⁸ A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.

¹⁹ Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.

²⁰ Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.

²¹ És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.

²² És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.

²³ Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.

²⁴ Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

²⁵ Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!

²⁶ Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

²⁷ Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.

²⁸ Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.

²⁹ És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.

³⁰ És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,

³¹ Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.

³² Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.

³³ És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?

³⁴ És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.

³⁵ És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.

³⁶ És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

³⁷ És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.

³⁸ A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

³⁹ És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.