Библия

 

2 Mózes 29

Учиться

   

1 Ez az, a mit õ velök cselekedjél, az õ felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való két kost.

2 És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat.

3 És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt.

4 Áront pedig és az õ fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg õket vízzel.

5 És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel õt az efód övével.

6 Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.

7 És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az õ fejére, így kend fel õt.

8 Fiait is állítsd elõ, és öltöztesd fel õket [a] köntösökbe.

9 És övezd körûl õket övvel, Áront és az õ fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait.

10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.

11 És vágd le a tulkot az Úr elõtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.

12 Azután végy a tulok vérébõl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a [többi] vért pedig töltsd mind az oltár aljára.

13 És vedd a kövérébõl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévõ hártyát, és a két vesét a rajtok lévõ kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.

14 A tulok húsát, bõrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bûnért való áldozat az.

15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörûl.

17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.

18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égõáldozat az az Úrnak, kedves illatú tûzáldozat az Úrnak.

19 Vedd a másik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.

20 Azután vágd le a kost, és végy annak vérébõl, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az õ fiai jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a [többi] vért pedig hintsd az oltárra köröskörül.

21 Azután végy a vérbõl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az õ ruháira, s vele együtt az õ fiaira és az õ fiainak ruháira, hogy szent legyen õ és az õ ruhái, s vele együtt az õ fiai és az õ fiainak ruhái.

22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levõ kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.

23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van;

24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr elõtt.

25 Azután vedd le azokat kezükrõl, és füstölögtesd el az oltáron az égõáldozat felett kedves illatul az Úr elõtt; az Úrnak tûzáldozata az.

26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr elõtt; azután legyen az a te részed.

27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az õ fiainak felavatási kosából.

28 És legyen ez Áronnak és az õ fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részérõl az õ hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.

29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek õ utána az õ fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe.

30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az õ fiai közül õ utána pap lesz, a ki bemenendõ lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon.

31 A felavatási kost pedig vedd, és fõzd meg annak húsát szent helyen.

32 És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai.

33 Õk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék [azokból], mert szentek azok.

34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbõl reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az.

35 Áronnal tehát és az õ fiaival akképen cselekedjél, a mint megparancsoltam néked; hét napon át állítsd õket tisztökbe.

36 És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, mikor engesztelõ áldozatot végzesz rajta, és kend meg azt, hogy megszenteltessék.

37 Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.

38 Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt mindennap szüntelen.

39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen.

40 És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort.

41 A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tûzáldozatul az Úrnak.

42 Szüntelen égõáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr elõtt, a hol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak.

43 Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsõségem által.

44 És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az õ fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.

45 És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.

46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenök, a ki kihoztam õket Égyiptom földérõl, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az õ Istenök.

   

Из произведений Сведенборга

 

Arcana Coelestia # 3995

Изучить этот эпизод

  
/ 10837  
  

3995. 'And the spotted and speckled among the she-goats' means that after this all the good of truth that has falsity and evil mingled within it will be 'Jacob's'. This is clear from the meaning of 'spotted' as falsity, and from the meaning of 'speckled' as evil, dealt with just above in 3993, and from the meaning of 'she-goats' as the good of truth, or the charity of faith, dealt with in 3519. The fact that all of this will be 'Jacob's' is also meant by the statement which follows, 'And that will be my wages'.

[2] What is meant by the good of truth, or the charity of faith, will be discussed briefly. While a person is being regenerated it seems as though the truth of faith takes precedence and as though the good of charity is secondary; but once he has been regenerated it is quite plain that the good of charity takes precedence, and that the truth of faith is secondary. For what is seen before regeneration is the appearance but what is seen after it is the reality of the situation, see 3539, 3548, 3556, 3563, 3570, 3576, 3603, 3616, 3701. For while a person is being regenerated he does what is good from the truth he has learned, it being from truth that he learns what good is. Yet it is the good present inwardly that performs what is good because good is flowing in from the Lord by an internal route, that is, by way of the soul, while truth flows in by an external route, that is, by way of the senses, which is that of the body. Truth which enters by the external route is adopted by the good present inwardly and is joined to it, an activity which continues until that person has been regenerated. Then a reversal takes place and truth is done from good. This shows what is meant by the good of truth and by the truth of good. It also explains why so many at the present day speak of the good deeds of charity as the fruits of faith, for these are what those deeds are seen to be when regeneration first begins. These people base such a conclusion on the appearance and know nothing else, for those who are being regenerated are few and none can have a knowledge of this matter except one who has been regenerated, that is, who has an affection for good, which is charity. It is from an affection for good, or charity, that it can be seen clearly, and also perceived, by him. People however who are not regenerate do not even know what the affection for good is, that is, what charity is, but reason about it as something foreign or extraneous to themselves. As a consequence they call charity the fruit of faith, when in fact faith is a product of charity. However, it does not matter very much whether simple people know which is prior and which is posterior, provided they are leading charitable lives, for charity is the life of faith.

[3] By the expression 'member of the flock' here is meant not only lambs but also sheep, kids, she-goats, rams, and he-goats, though only lambs and she-goats are actually mentioned. These alone are mentioned because 'lambs' means innocence, and 'she-goats' the charity of faith, these being the subject at this point in the internal sense. This too is why in the original language 'spotted' is expressed by a word which also means lambs, as in Isaiah 40:10-11, while 'speckled' is expressed by a word which also means a sheep breeder, as in 2 Kings 3:4; Amos 1:1.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Библия

 

Revelation 13:8

Учиться

       

8 All who dwell on the earth will worship him, everyone whose name has not been written from the foundation of the world in the book of life of the Lamb who has been killed.