Библия

 

Dániel 3

Учиться

   

1 Nabukodonozor király csináltata egy arany [álló]képet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatá azt a Dura mezején, Babilon tartományában.

2 És Nabukodonozor király egybegyûjteté a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevõket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jõjjenek az [álló]képnek felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott vala.

3 Akkor egybegyûlének a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák, kincstartók, tanácsosok, törvénytevõk és a tartományok minden igazgatója az [álló]kép felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott, és megállának az [álló]kép elõtt, a melyet Nabukodonozor állíttatott.

4 És a hírnök hangosan kiálta: Meghagyatik néktek, oh népek, nemzetek és nyelvek!

5 Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany [álló]képet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.

6 Akárki pedig, a ki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égõ, tüzes kemenczébe.

7 Azért mihelyt hallák mind a népek a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak és mindenféle hangszernek szavát: leborulának, mind a népek, nemzetségek és nyelvek, [és] imádák az arany [álló]képet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.

8 Elmenének azért ebben az idõben káldeabeli férfiak, és vádat emelének a zsidók ellen;

9 Szólának pedig és mondák Nabukodonozor királynak: Király! örökké élj!

10 Te, oh király! parancsolatot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljon le, és imádja az arany [álló]képet;

11 A ki pedig nem borul le és nem imádja, vettessék be az égõ, tüzes kemenczébe.

12 Vannak zsidó férfiak, a kiket a babiloni tartomány gondviselésére rendeltél, Sidrák, Misák és Abednégó: ezek a férfiak nem becsülnek téged, oh király, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany [álló]képet, a melyet felállíttattál, nem imádják.

13 Akkor Nabukodonozor [nagy] haraggal és felgerjedéssel meghagyá, hogy hozzák elõ Sidrákot, Misákot és Abednégót; erre elhozák a férfiakat a király elé.

14 Szóla Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek-é az én istenemet és nem imádjátok-é az arany [álló]képet, a melyet felállíttattam?

15 Ha tehát készek vagytok: mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, leboruljatok és imádjátok az [álló]képet, a melyet én csináltattam. De ha nem imádjátok, tüstént bevettettek az égõ, tüzes kemenczébe; és kicsoda az az Isten, a ki kiszabadítson titeket az én kezeimbõl?

16 Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked.

17 Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égõ, tüzes kemenczébõl, és a te kezedbõl is, oh király, kiszabadít minket.

18 De ha nem [tenné is,] legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany [álló]képet, a melyet felállíttatál, nem imádjuk.

19 Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az õ orczájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abednégó ellen; [azért] szóla, és meghagyá, hogy fûtsék be a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala befûteni.

20 És meghagyá a legerõsebb férfiaknak az õ seregében, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednégót, [és] vessék õket az égõ, tüzes kemenczébe.

21 Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul és [egyéb] öltönyöstül megkötöztettek, és az égõ, tüzes kemenczébe vettettek.

22 A miatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemencze rendkivül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tûznek lángja.

23 Az a három férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égõ, tüzes kemenczébe esék megkötözve.

24 Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az õ tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tûz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király!

25 Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tûz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

26 Nabukodonozor ekkor az égõ, tüzes kemencze szájához járula, és szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jõjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó a tûz közepébõl.

27 És egybegyûlvén a fejedelmek, helytartók és kormányzók és a király tanácsosai, nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tûznek semmi hatalma nem lett az õ testükön, és hogy egy hajszáluk sem égett meg, és az õ alsó ruháik meg nem változtak, és a tûz szaga sem járta át õket.

28 Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az õ angyalát és kiszabadította az õ szolgáit, a kik õ benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és [veszedelemre] adták az õ testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az õ Istenökön kivül.

29 Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak háza szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, a ki így megszabadíthasson.

30 Akkor a király nagy [tisztesség]re emelé Sidrákot, Misákot és Abednégót Babilon tartományában. [ (Daniel 3:31) Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, a kik az egész földön lakoznak, [mondá:] Békességetek bõséges legyen! ] [ (Daniel 3:32) A jeleket és csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendõ dolognak tartom megjelenteni. ] [ (Daniel 3:33) Mely nagyok az õ jelei és mely hatalmasak az õ csudái! az õ országa örökkévaló ország és az õ uralkodása nemzedékrõl nemzedékre [száll.] ]

   

Библия

 

Jeremiás 27:5

Учиться

       

5 Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, a melyek e föld színén vannak, az én nagy erõmmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, a ki kedves az én szemeim elõtt:

Из произведений Сведенборга

 

Apocalypse Revealed # 173

Изучить этот эпизод

  
/ 962  
  

173. "'These things says He who is holy, who is true.'" This symbolically means the Lord in relation to Divine truth.

Clearly it means the Lord. He who is holy, who is true, is the Lord in relation to Divine truth, because the Lord is called holy owing to His Divine truth, and called just or righteous owing to His Divine goodness. It is in consequence of this that His emanating Divinity - which is Divine truth - is called the Holy Spirit; and here the Holy Spirit is He who is holy, who is true.

[2] Holiness is often mentioned in the Word, and it is everywhere predicated of truth; and because all truth that is true in itself originates from goodness and from the Lord, it is that truth that is called holy. In contrast, the goodness from which truth originates is called just or righteous. It is owing to this that angels governed by truths of wisdom, called spiritual angels, are termed holy, while angels governed by the goodness of love, called celestial angels, are termed just or righteous. The same is the case with people in the church.

It is because of this also that prophets and apostles are called saints, or holy, for prophets and apostles symbolize the church's doctrinal truths.

It is because of this, too, that the Word is called holy, for the Word is Divine truth. That is why the Law in the ark in the Tabernacle was called the most holy place and also the sanctuary.

That, too, is why Jerusalem is called holy, for Jerusalem symbolizes a church which possesses Divine truths.

For the same reason the altar, the Tabernacle, and the garments of Aaron and his sons were called holy after they were anointed with oil; for oil symbolizes the goodness of love, and this sanctifies or makes a thing holy, and everything made holy relates to truth.

[3] From the following passages it is apparent that the Lord alone is holy, because He is Divine truth itself:

Who shall not... O Lord..., glorify Your name? For You alone are holy. (Revelation 15:4)

...your Redeemer, the Holy One of Israel, the God of the whole earth shall He be called. (Isaiah 54:5)

Thus said Jehovah, the Redeemer of Israel, his Holy One... (Isaiah 49:7)

As for our Redeemer, Jehovah of Hosts is His name, the Holy One of Israel. (Isaiah 47:4)

Thus said Jehovah, your Redeemer, the Holy One of Israel... (Isaiah 43:14)

...in that day... they will depend on Jehovah, the Holy One of Israel, in truth. (Isaiah 10:20)

And also elsewhere, as Isaiah 1:4; 5:19; 12:6; 17:7; 29:19; 30:11-12; 41:16; 45:11, 15; 48:17; 55:5; 60:9, Jeremiah 50:29, Daniel 4:13, 23, Psalms 78:41.

Since the Lord is holiness itself, therefore the angel said to Mary,

...the holy thing that will be born of you shall be called the Son of God. (Luke 1:35)

And regarding Himself the Lord said,

(Father,) sanctify them with the truth. Your word is truth... ...for their sakes I sanctify Myself, that they also may be sanctified with truth. (John 17:17, 19)

[4] It is apparent from this that the truth that comes from the Lord is holiness itself, because He alone is holy - concerning which the Lord says the following:

When... the Spirit of Truth has come, He will guide you into all truth. ...He will not speak on His own... ...He will take of what is Mine and declare it to you. (John 16:13-15)

The Counselor, the Holy Spirit..., He will teach you all things... (John 14:26)

To be shown that the Holy Spirit is the life in the Lord's wisdom, thus Divine truth, see The Doctrine of the New Jerusalem Regarding the Lord 51.

It can be seen from this that He who is holy, who is true, is the Lord in relation to Divine truth.

That holiness is predicated of truth, and justice or righteousness of goodness, is apparent from passages in the Word where the two are mentioned, as in the following:

He who is just, let him be just still; he who is holy, let him be holy still. (Revelation 22:11)

Just and true are Your ways, O King of saints! (Revelation 15:3)

...to serve Him, in holiness and righteousness. (Luke 1:75)

...Herod feared John, knowing that he was a just and holy man... (Mark 6:20)

...the fine linen is the righteous acts of the saints. (Revelation 19:8)

  
/ 962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.