De Bijbel

 

Ezékiel 16

Studie

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek az õ útálatosságait,

3 És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjérõl való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony.

4 Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak.

5 Szem meg nem szánt téged, hogy ezekbõl valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezõre, mert útáltak, a mely napon születtél.

6 Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!

7 Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlõid duzzadának s szõröd kinõtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.

8 Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lõl az enyém.

9 És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.

10 És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bõrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel.

11 És felékesítélek ékeségekkel, s adtam karpereczeket kezeidre és lánczot nyakadra.

12 És adtam orrpereczet orrodra és függõket füleidre és ékes koronát fejedre.

13 És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s királyságra jutál.

14 És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten.

15 De elbízád magadat szépségedben és paráznává lõn híred szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenõt: legyen kedve szerint!

16 És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különbözõ szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz.

17 És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömbõl, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál.

18 És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölõszeremet vetéd eléjök.

19 És az én eledelemet, melyet néked adtam, - lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala, - õ eléjök rakád kedves illatul; így lõn, ezt mondja az Úr Isten.

20 És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nékem szültél vala, és megáldozád õket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból,

21 Hogy megölted fiaimat is, és oda adád õket, midõn [tûzben] nékik áldozád?

22 És minden útálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál.

23 És lõn minden gonoszságod után, (Jaj, jaj néked! azt mondja az Úr Isten,)

24 Építél magadnak tetõt, és csináltál magaslatot minden utczán.

25 És minden keresztútnál megépítéd magaslatodat, s útálatossá tevéd szépségedet, és kétfelé vetéd lábaidat minden melletted elmenõnek, és sokasítád paráznaságodat.

26 És paráználkodál Égyiptom fiaival, szomszédiddal, a nagytestûekkel, és sokasítád paráznaságodat, hogy engem ingerelj.

27 És ímé kinyújtottam kezemet ellened, s megkisebbítém rendelt részedet, és adálak téged a te gyûlölõidnek, a Filiszteusok leányainak csúfolásukra, a kik átallák fajtalan útadat.

28 S Assiria fiaival is paráználkodál, mert meg nem elégedél; paráználkodál velök, és még sem elégedél meg.

29 És sokasítád paráznaságodat a kalmárok földje, Káldea felé, de még ezzel sem elégedél meg.

30 Mily gyenge a szíved, azt mondja az Úr Isten, hogy mindezeket cselekedted, egy rakonczátlan rima cselekedeteit!

31 Hogy állítál magadnak fedelet minden keresztúton, és magaslatokat csinálál minden utczán, de nem voltál olyan, mint a rima, kicsibe véve a bért.

32 Te házasságtörõ asszony! férje helyett idegeneket fogad el!

33 Minden rimának bért adnak, te pedig magad adtad ajándékidat minden szeretõdnek, így megvásárlád õket, hogy bemenjenek hozzád mindenfelõl paráznaságidért.

34 És lõn különbség közted és más asszonyok közt paráznaságaidban; mert utánad nem jártak a paráznák; te adál bért nékik és bért õk nem adának néked, így lõn különbséged.

35 Azért te rima, halld meg az Úr beszédét!

36 Így szól az Úr Isten: A miatt, hogy eláradt gyalázatod és föl van takarva mezítelenséged a te szeretõiddel való paráznaságaidban; és minden útálatos bálványaid miatt és fiaid vére miatt, kiket azoknak adtál:

37 Ezokáért ímé egybegyûjtöm minden szeretõdet, kiknek kedves valál, és mindazokat, a kiket szerettél, együtt azokkal, a kiket gyûlöltél, és egybegyûjtöm õket ellened mindenfelõl, és föltakarom mezítelenségedet elõttök, hogy lássák minden te mezítelenségedet.

38 És megítéllek téged a házasságtörõ és vért ontó asszonyok ítéletével, és véredet kiontatom búsulásomban és féltõ szerelmemben.

39 És adlak téged kezökbe, és leszakítják tetõdet és lerontják magaslataidat és lehúzzák rólad ruháidat és elveszik ékességeidet, és hagynak mezítelenül s ruhátalanul.

40 És összehoznak gyûlést ellened, és megköveznek és összevagdalnak fegyvereikkel.

41 És megégetik házaidat tûzzel, és ítéletet cselekesznek rajtad sok asszony szeme láttára, és megszüntetem paráznaságodat, és bért sem adsz többé.

42 És megnyugotom búsulásomat rajtad, hogy eltávozzék féltõ szerelmem te tõled, s megnyugoszom és többé nem haragszom.

43 Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett.

44 Ímé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: A minémû az anya, olyan a leánya is.

45 Anyád leánya vagy te, a ki megútálta férjét s fiait, és öcséidnek nénje vagy, a kik megútálták férjeiket és fiaikat; anyátok Hitteus asszony és atyátok Emoreus.

46 És a te nénéd Samaria vala, õ és leányai, ki balkezed felõl lakik vala; és öcséd, a ki jobbkezed felõl lakik vala, Sodoma és leányai.

47 És nem az õ útaikon jártál, és nem az õ útálatosságaik szerint cselekedtél, de csak kevés ideig; de aztán gonoszabb valál azoknál minden útadban.

48 Élek én! azt mondja az Úr Isten, így nem cselekedett Sodoma, a te öcséd, õ és leányai, a mint cselekedtél te és a te leányaid.

49 Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bõsége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szûkölködõnek és szegénynek kezét nem fogta meg.

50 És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot elõttem, és elveszítém õket, mikor [ezt] megláttam.

51 És Samaria félannyit sem vétkezett, mint te, mert többek a te útálatosságaid, mint az övék; és így nõtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád minden útálatosságiddal, a melyeket cselekvél.

52 Te is azért viseld gyalázatodat, a melyre pedig nénédet ítélted; a te bûneid miatt, melyekben nálok útálatosabban cselekvél, igazabbak õk nálad. Szégyenülj meg hát te is s viseld gyalázatodat, hogy nõtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád.

53 És visszahozom foglyaikat, Sodomának s leányainak foglyait és Samariának s leányainak foglyait; s visszahozom a te foglyaidat is amazok közepette;

54 Azért, hogy viseljed gyalázatodat és megszégyenülj mindazokért, miket cselekedtél, mikor azoknak vígasztalásukra leszel.

55 És nõtestvéreid, Sodoma és leányai visszatérnek elõbbi állapotjokba, és Samaria s leányai visszatérnek elõbbi állapotjokba, és te is és leányaid visszatértek elõbbi állapototokba.

56 És nem vala-é öcséd, Sodoma, szóbeszéd a te szádban kevélykedésed napján,

57 Minekelõtte kitudódott volna gonoszságod; a miképen te most gyalázatuk vagy Siria leányainak s minden körülötted valóknak, a Filiszteusok leányainak, kik útálnak téged köröskörül?

58 Fajtalanságodat és útálatosságaidat magad viseled, azt mondja az Úr.

59 Mert ezt mondja az Úr Isten: És ha úgy cselekedtem veled, mint te cselekedtél, midõn megvetetted az esküt, hogy megtörd a frigyet:

60 Én megemlékezem frigyemrõl, a melyet veled ifjúságod napjaiban [kötöttem,] és örök frigyet vetek veled.

61 És te megemlékezel útaidról és megszégyenled magadat, mikor hozzád veszed nõtestvéreidet, a kik nagyobbak nálad, együtt azokkal, a kik kisebbek, s adom õket néked leányaidul, de nem a te frigyedbõl.

62 És én megerõsítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az Úr.

63 Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten.

   

Van Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #5397

Bestudeer deze passage

  
/ 10837  
  

5397. Genesis 42

1. And Jacob saw that there was corn in Egypt; and Jacob said to his sons, Why do you look at one another?

2. And he said, Behold, I have heard that there is corn in Egypt; go down there, and buy for us from there, and let us live and not die.

3. And Joseph's ten brothers went down to buy grain from Egypt.

4. And Benjamin, Joseph's brother, Jacob did not send with his brothers, for he said, Perhaps harm may come to him.

5. And the sons of Israel came to buy in the midst of others who came; for the famine was in the land of Canaan.

6. And Joseph, he was the governor over the land, he was selling to all the people of the land. And Joseph's brothers came and bowed down to him, faces to the earth.

7. And Joseph saw his brothers, and recognized them; and he acted as a stranger to them, and spoke hard words to them, and said to them, Where have you come from? And they said, From the land of Canaan, to buy food.

8. And Joseph recognized his brothers, and they did not recognize him.

9. And Joseph remembered the dreams which he had dreamed involving them; and he said to them, You are spies; you have come to see the nakedness of the land.

10. And they said to him, No, my lord; and your servants come to buy food.

11. All we, the sons of one man are we. We are upright men; your servants are not spies.

12. And he said to them, No, but the nakedness of the land you have come to see.

13. And they said, Twelve are your servants, brothers are we, the sons of one man in the land of Canaan; and behold, the youngest is with our father today, and one is not.

14. And Joseph said to them, It is as I spoke to you, saying, You are spies.

15. In this manner you will be tested: As sure as Pharaoh lives, 1 you shall not go out of here unless your youngest brother comes here.

16. Send one of you and let him fetch your brother; and you will be in bonds, and your words will be tested, whether the truth is with you. And if not, as sure as Pharaoh lives, 1 you are spies.

17. And he shut them up in custody for three days.

18. And Joseph said to them on the third day, Do this and you will live, [for] I fear God:

19. If you are upright men, let one brother among you be in bonds in the house of your custody, and you, go, take corn for the famine of your houses.

20. And bring your youngest brother to me, and your words will be verified, and you will not die. And they did so.

21. And they said, a man to his brother, Assuredly we are guilty concerning our brother, whose anguish of soul we saw when he pleaded with us and we did not hear; therefore this anguish has come to us.

22. And Reuben answered them, saying, Did I not say to you, saying, Do not sin against the boy - and you did not listen? And also, his blood; behold, it is required.

23. And they did not know that Joseph was hearing, because the interpreter was between them.

24. And he turned away from them and wept; and he came back to them and spoke to them; and he took Simeon from them, and bound him before their eyes.

25. And Joseph gave the command to fill 2 their vessels with grain, and to restore their silver, each man's in his sack, and to give them provision for the way; and thus he did for them.

26. And they loaded their corn onto their asses, and went from there.

27. And one opened his sack to give fodder to his ass, in a lodging-place, and he saw his silver, and behold, it was in the mouth of his pouch.

28. And he said to his brothers, My silver has been restored, and also behold, it is in my pouch. And their heart went out of them, and they trembled [turning] a man to his brother, saying, What is this that God has done to us?

29. And they came to Jacob their father, to the land of Canaan; and they pointed out to him all that was happening to them, saying,

30. The man, the lord of the land, spoke hard words to us, and took us for men spying out the land.

31. And we said to him, We are upright men; we are not spies.

32. Twelve are we, brothers, the sons of our father; one is not, and the youngest is today with our father in the land of Canaan.

33. And the man, the lord of the land, said to us, By this I shall know that you are upright men: Cause one brother among you to remain with me, and take [food for] the famine of your houses, and go.

34. And bring your youngest brother to me, and I shall know that you are not spies, that you are upright men; I will give you your brother, and you will wander through the land, trading.

35. And so it was, as they were emptying their sacks, that behold, each man's bundle of silver was in his sack; and they saw their bundles of silver, they and their father, and they were afraid.

36. And Jacob their father said to them, You have bereaved me [of my children]; Joseph is not, and Simeon is not, and you take Benjamin. All these things will be upon me.

37. And Reuben said to his father - he said, Make my two sons die if I do not bring him back to you; give him into my hand, and I will bring him back to you.

38. And he said, My son shall not go down with you, for his brother is dead, and he, he alone, is left. And should harm happen to him on the road on which you go, you will cause my grey hair to go down in sorrow to the grave.

CONTENTS

3 The subject at the end of the previous chapter was the influx of the celestial of the spiritual into the known facts present in the natural and the joining of it to these. Now the subject is the influx of the celestial of the spiritual into the truths of faith there which are known to the Church and the joining of it to those truths. Dealt with first is the attempt to gain possession of these truths through the facts known to the Church, which are 'Egypt', and to do so without the intermediary, which is 'Benjamin', along with truth from the Divine, which is 'Joseph'. But this was a failure, and therefore they were returned to where they came from, together with a measure of the good of natural truth freely given.

Voetnoten:

1. literally, May Pharaoh live!

2. literally, And Joseph commanded, and they [his servants?] filled

3. NCBSP Editors Note: Swedenborg's numbering is slightly confused here; this paragraph is sometimes numbered as 5396[a], but it seems to fit here at the end of 5397.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.