1
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2
Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4
Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!
5
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7
Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10
Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.
11
Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15
Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:
16
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.
21
A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!
22
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.
23
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24
Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.
25
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;
26
[Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:
29
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30
Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.
31
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32
Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.
33
Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.
34
Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.