La Bibbia

 

Ezékiel 43

Studio

   

1 És vitt engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, a mely napkelet felé néz vala.

2 És ímé, Izráel Istenének dicsõsége jõ vala napkelet felõl, és zúgása, mint nagy víz zúgása, és a föld világos vala az õ dicsõségétõl.

3 És a jelenség, melyet láttam, olyan vala, mint az a jelenség, melyet akkor láttam, mikor menék a várost elveszteni; és olyan látások valának, mint az a jelenség, melyet a Kébár folyó mellett láttam. És orczámra esém.

4 És az Úr dicsõsége beméne a házba a kapunak útján, mely néz napkeletre.

5 És fölemele engem a lélek, és bevitt engem a belsõ pitvarba, és ímé, az Úr dicsõsége betölté a házat.

6 És hallám, hogy valaki beszélget hozzám a házból, holott ama férfiú mellettem áll vala.

7 És mondá nékem: Embernek fia! ezt az én királyi székemnek helyét és lábaim talpainak helyét, a hol lakom Izráel fiai között örökké, és itt az én szent nevemet többé meg ne fertéztesse Izráel háza, õk és királyaik paráznaságukkal és királyaik holttesteivel, magaslataikkal,

8 Mikor küszöbüket az én küszöböm mellé és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé tették, és csak a fal vala köztem és közöttök; és megfertéztették az én szent nevemet útálatosságaikkal, melyeket cselekedtek, ezokáért elvesztém õket haragomban.

9 Most már eltávoztatják paráznaságukat és királyaik holttesteit tõlem, és õ köztök lakozom mindörökké.

10 Te, embernek fia, hirdessed Izráel házának ezt a házat, hogy piruljanak vétkeik miatt. És mérjék utána arányosságát;

11 És ha pirulni fognak mind a miatt, a mit cselekedtek: e ház formáját és berendezését, kijáratait és bejáratait és minden formáit és minden rendeléseit és minden formáit és minden törvényeit jelentsd meg nékik és írd meg szemeik elõtt, hogy megtartsák minden formáját és minden rendeléseit, s azokat cselekedjék.

12 Ez a ház törvénye: A hegy tetején egész határa köröskörül igen szentséges. Ímé, ez a ház törvénye.

13 És ezek az oltár mértékei singek szerint (egy sing [tesz] egy [köz]singet és egy tenyért): talpa vala egy sing [magas] és egy sing széles, korlátja pedig a szélén köröskörül egy arasznyi. És ez az oltár magassága:

14 A földön való talptól az alsó bekerítésig két sing s szélessége egy sing, és a kisebb bekerítéstõl a nagyobb bekerítésig négy sing és szélessége egy sing;

15 És az Istenhegye négy sing, és az Isten-tûzhelyétõl fölfelé a szarvak egy sing.

16 És az Isten-tûzhelyének hosszúsága tizenkét [sing] vala tizenkét sing szélesség mellett, négyszögben négy oldala szerint.

17 És a bekerítés vala tizennégy [sing] hosszú, tizennégy [sing] szélesség mellett, négy oldala szerint; és a korlát köröskörül rajta fél sing. És talpa vala egy sing köröskörül. És grádicsai napkeletre néztek.

18 És mondá nékem: Embernek fia, ezt mondja az Úr Isten: Ezek az oltár rendtartásai: Azon a napon, mikor elkészül, hogy égõáldozattal áldozzanak rajta és vért hintsenek reá,

19 Adj a papoknak, a Lévitáknak, kik a Sádók magvából valók, a kik járulhatnak én hozzám, ezt mondja az Úr Isten, hogy szolgáljanak nékem, egy fiatal bikát bûnért való áldozatul.

20 És végy vérébõl, és tedd [az oltár] négy szarvára és a bekerítés négy szegletére és a korlátra köröskörül, és tisztísd meg azt, és szenteld meg.

21 És vegyed a bikát, mely a bûnért való áldozat, és égesd meg azt a háznak erre rendelt helyén, a szenthelyen kivül.

22 Másodnap pedig vígy egy ép kecskebakot bûnért való áldozatul, és tisztítsák meg vele az oltárt, mint a fiatal bikával megtisztították.

23 Mikor elvégezed az [oltár] megtisztítását, vígy áldozatul egy ép, fiatal bikát és egy ép kost a nyájból.

24 És áldozzál velök az Úr elõtt, és a papok hintsenek sót reájok, és vigyék azokat égõáldozatul az Úrnak.

25 Hét napig mindennap egy-egy bakot hozz bûnért való áldozatul, és egy fiatal bikát és egy kost a nyájból, mint épeket hozzák.

26 Hét napon át szenteljék és tisztítsák meg az oltárt és töltsék meg kezét.

27 És betöltsék e napokat; a nyolczadik napon és azután pedig áldozzák a papok az oltáron égõáldozataitokat és hálaadó áldozataitokat, és én kegyelmesen fogadlak titeket, ezt mondja az Úr Isten.

   

Dalle opere di Swedenborg

 

Arcana Coelestia #5097

Studia questo passo

  
/ 10837  
  

5097. 'And Joseph came to them in the morning" means that which was revealed and made clear to the celestial of the spiritual. This is clear from the representation of 'Joseph' as the celestial of the spiritual, dealt with in 4286, 4592, 4963, and from the meaning of 'the morning' as a state of enlightenment, dealt with in 3458, so that what was revealed and made clear is meant. The reason 'the morning' has these meanings is that all the periods of a day, like all the seasons of a year, mean the various states that arise owing to variations of the light of heaven. Variations of the light of heaven are not like the daily and annual variations of light in the world; they are variations of intelligence and love. For the light of heaven is nothing else than Divine Intelligence flowing from the Lord, which also shines before the eyes as light, while the warmth accompanying that light is the Lord's Divine Love, which is also felt as a radiated warmth. It is that light which provides a person with understanding, and that warmth which provides him with both vital heat and a will desiring what is good. In heaven morning is a state of enlightenment, of enlightenment in matters involving goodness and truth; and this state arises when there is an acknowledgement, more so when there is a perception that good is indeed good and truth is indeed truth. Perception is a revelation that takes place internally, and therefore 'the morning' means something that has been revealed. And because that which has previously been obscure is now made clear, 'the morning' as a consequence also means that which has been made clear.

[2] In addition to this, 'morning" in the highest sense means the Lord Himself, for the reason that the Lord is the sun from which all light in heaven flows; He is always a rising sun and so is always a morning one. He is rising always on everyone who receives truth that is the truth of faith and good that is the good of love; but He is setting on everyone who does not receive these. Not that the sun there ever sets, for as has been stated, it is always a rising one, but that anyone who does not receive that truth or good causes it so to speak to set on himself. This may be compared in some measure to the changes which the sun of the world undergoes so far as the inhabitants on earth are concerned. Here too the sun does not really set since it remains all the time in its own fixed position, from where it is constantly shedding light. Yet it does seem to set because the earth spins daily on its axis, and as it goes round it takes its inhabitants out of sight of the sun, see the first example given in 5084. Thus the sun does not actually go down but anyone inhabiting the earth is removed from its light. This comparison is used to illustrate a particular point; but the phenomenon referred to is in itself instructive because every detail of the natural creation is representative of the Lord's kingdom. The instruction held within that phenomenon is that a loss of the light of heaven, that is, of intelligence and wisdom, does not come about because the Lord, the Sun of intelligence and wisdom, sets on anyone. It comes about because the inhabitant of His kingdom takes himself away, that is, he allows hell to be his leader and so take him away.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.