1
Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
2
Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
3
Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.
4
Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.
5
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
6
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
7
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
8
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.
9
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
10
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
11
Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.
12
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
13
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
14
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.
15
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
16
Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.
17
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
19
Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:
20
Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
21
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
22
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.
23
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
24
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!
25
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
26
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]