¹ Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.

² És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.

³ Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.

⁴ S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai.

⁵ Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.

⁶ Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák mellõl még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

⁷ S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendõ.

⁸ És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez.

⁹ És eltemeték õt Izsák és Ismáel az õ fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.

¹⁰ Abban a mezõben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az õ felesége Sára.

¹¹ Lõn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az õ fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.

¹² Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szûlt vala Ábrahámnak.

¹³ Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.

¹⁴ És Misma, Dúmah és Massza.

¹⁵ Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.

¹⁶ Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az õ nemzetségök szerint.

¹⁷ Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendõ. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az õ népéhez.

¹⁸ Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az õ [lakása].

¹⁹ Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.

²⁰ Izsák pedig negyven esztendõs vala, a mikor feleségûl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.

²¹ És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége.

²² Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.

²³ És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

²⁴ És betelének az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök valának az õ méhében.

²⁵ És kijöve az elsõ; vereses vala, mindenestõl szõrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.

²⁶ Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek születének.

²⁷ És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.

²⁸ Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.

²⁹ Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl,

³⁰ Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.

³¹ Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsõszülöttségedet.

³² És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem?

³³ És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak.

³⁴ S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsõszülöttséget.

¹ Then Pharisees and scribes came to Jesus from Jerusalem, saying,

² "Why do your disciples disobey the tradition of the elders? For they don't wash their hands when they eat bread."

³ He answered them, "Why do you also disobey the commandment of God because of your tradition?

⁴ For God commanded, 'Honor your father and your mother,' and, 'He who speaks evil of father or mother, let him be put to death.'

⁵ But you say, 'Whoever may tell his father or his mother, "Whatever help you might otherwise have gotten from me is a gift devoted to God,"

⁶ he shall not honor his father or mother.' You have made the commandment of God void because of your tradition.

⁷ You hypocrites! Well did Isaiah prophesy of you, saying,

⁸ 'These people draw near to me with their mouth, and honor me with their lips; but their heart is far from me.

⁹ And in vain do they worship me, teaching as doctrine rules made by men.'"

¹⁰ He summoned the multitude, and said to them, "Hear, and understand.

¹¹ That which enters into the mouth doesn't defile the man; but that which proceeds out of the mouth, this defiles the man."

¹² Then the disciples came, and said to him, "Do you know that the Pharisees were offended, when they heard this saying?"

¹³ But he answered, "Every plant which my heavenly Father didn't plant will be uprooted.

¹⁴ Leave them alone. They are blind guides of the blind. If the blind guide the blind, both will fall into a pit."

¹⁵ Peter answered him, "Explain the parable to us."

¹⁶ So Jesus said, "Do you also still not understand?

¹⁷ Don't you understand that whatever goes into the mouth passes into the belly, and then out of the body?

¹⁸ But the things which proceed out of the mouth come out of the heart, and they defile the man.

¹⁹ For out of the heart come forth evil thoughts, murders, adulteries, sexual sins, thefts, false testimony, and blasphemies.

²⁰ These are the things which defile the man; but to eat with unwashed hands doesn't defile the man."

²¹ Jesus went out from there, and withdrew into the region of Tyre and Sidon.

²² Behold, a Canaanite woman came out from those borders, and cried, saying, "Have mercy on me, Lord, you son of David! My daughter is severely demonized!"

²³ But he answered her not a word. His disciples came and begged him, saying, "Send her away; for she cries after us."

²⁴ But he answered, "I wasn't sent to anyone but the lost sheep of the house of Israel."

²⁵ But she came and worshiped him, saying, "Lord, help me."

²⁶ But he answered, "It is not appropriate to take the children's bread and throw it to the dogs."

²⁷ But she said, "Yes, Lord, but even the dogs eat the crumbs which fall from their masters' table."

²⁸ Then Jesus answered her, "Woman, great is your faith! Be it done to you even as you desire." And her daughter was healed from that hour.

²⁹ Jesus departed there, and came near to the sea of Galilee; and he went up into the mountain, and sat there.

³⁰ Great multitudes came to him, having with them the lame, blind, mute, maimed, and many others, and they put them down at his feet. He healed them,

³¹ so that the multitude wondered when they saw the mute speaking, injured whole, lame walking, and blind seeing--and they glorified the God of Israel.

³² Jesus summoned his disciples and said, "I have compassion on the multitude, because they continue with me now three days and have nothing to eat. I don't want to send them away fasting, or they might faint on the way."

³³ The disciples said to him, "Where should we get so many loaves in a deserted place as to satisfy so great a multitude?"

³⁴ Jesus said to them, "How many loaves do you have?" They said, "Seven, and a few small fish."

³⁵ He commanded the multitude to sit down on the ground;

³⁶ and he took the seven loaves and the fish. He gave thanks and broke them, and gave to the disciples, and the disciples to the multitudes.

³⁷ They all ate, and were filled. They took up seven baskets full of the broken pieces that were left over.

³⁸ Those who ate were four thousand men, besides women and children.

³⁹ Then he sent away the multitudes, got into the boat, and came into the borders of Magdala.