¹ Belsazárnak, a babiloni királynak elsõ esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az õ ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá.

² Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;

³ És négy nagy állat jöve fel a tengerbõl, egyik különbözõ a másiktól.

⁴ Az elsõ olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földrõl, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki.

⁵ És ímé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst!

⁶ Ez után látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki.

⁷ Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erõs; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek elõtte valának, és tíz szarva vala néki.

⁸ [Mialatt] a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték õ elõtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.

⁹ Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égõ tûz;

¹⁰ Tûzfolyam foly és jõ vala ki az õ színe felõl; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának elõtte; ítélõk ülének le, és könyvek nyittatának meg.

¹¹ Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az õ teste elvesze, és tûzbe vetteték megégetésre.

¹² A többi állatoktól is elvéteték az õ hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik.

¹³ Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhõiben mint valami emberfia jõve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék õt.

¹⁴ És ada néki hatalmat, dicsõséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az õ hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az õ országa meg nem rontatik.

¹⁵ Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.

¹⁶ Oda menék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tõle mindezek felõl, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem:

¹⁷ Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön.

¹⁸ De a magasságos [egek]nek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.

¹⁹ Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felõl, a mely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érczkörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta.

²⁰ A tíz szarv felõl is, a melyek a fején valának, és a felõl, a mely utóbb növekedék és három esék ki elõle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál.

²¹ Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyõzé õket.

²² Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos [egek] szenteinek; és az idõ eljöve, és elvevék az országot a szentek.

²³ Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.

²⁴ A tíz szarv pedig ez: Ebbõl az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az elõbbiek, és három királyt fog megalázni.

²⁵ És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos [egek] szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az idõket és törvényt; és az õ kezébe adatnak ideig, idõkig és fél idõig.

²⁶ De ítélõk ülnek és az õ hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen.

²⁷ Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levõ országok nagysága átadatik a magasságos [egek] szentei népének; az õ országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.

²⁸ Itt vége lõn a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben.

¹ It happened when Jesus had finished these words, he departed from Galilee, and came into the borders of Judea beyond the Jordan.

² Great multitudes followed him, and he healed them there.

³ Pharisees came to him, testing him, and saying, "Is it lawful for a man to divorce his wife for any reason?"

⁴ He answered, "Haven't you read that he who made them from the beginning made them male and female,

⁵ and said, 'For this cause a man shall leave his father and mother, and shall join to his wife; and the two shall become one flesh?'

⁶ So that they are no more two, but one flesh. What therefore God has joined together, don't let man tear apart."

⁷ They asked him, "Why then did Moses command us to give her a bill of divorce, and divorce her?"

⁸ He said to them, "Moses, because of the hardness of your hearts, allowed you to divorce your wives, but from the beginning it has not been so.

⁹ I tell you that whoever divorces his wife, except for sexual immorality, and marries another, commits adultery; and he who marries her when she is divorced commits adultery."

¹⁰ His disciples said to him, "If this is the case of the man with his wife, it is not expedient to marry."

¹¹ But he said to them, "Not all men can receive this saying, but those to whom it is given.

¹² For there are eunuchs who were born that way from their mother's womb, and there are eunuchs who were made eunuchs by men; and there are eunuchs who made themselves eunuchs for the Kingdom of Heaven's sake. He who is able to receive it, let him receive it."

¹³ Then little children were brought to him, that he should lay his hands on them and pray; and the disciples rebuked them.

¹⁴ But Jesus said, "Allow the little children, and don't forbid them to come to me; for the Kingdom of Heaven belongs to ones like these."

¹⁵ He laid his hands on them, and departed from there.

¹⁶ Behold, one came to him and said, "Good teacher, what good thing shall I do, that I may have eternal life?"

¹⁷ He said to him, "Why do you call me good? No one is good but one, that is, God. But if you want to enter into life, keep the commandments."

¹⁸ He said to him, "Which ones?" Jesus said, "'You shall not murder.' 'You shall not commit adultery.' 'You shall not steal.' 'You shall not offer false testimony.'

¹⁹ 'Honor your father and mother.' And, 'You shall love your neighbor as yourself.'"

²⁰ The young man said to him, "All these things I have observed from my youth. What do I still lack?"

²¹ Jesus said to him, "If you want to be perfect, go, sell what you have, and give to the poor, and you will have treasure in heaven; and come, follow me."

²² But when the young man heard the saying, he went away sad, for he was one who had great possessions.

²³ Jesus said to his disciples, "Most certainly I say to you, a rich man will enter into the Kingdom of Heaven with difficulty.

²⁴ Again I tell you, it is easier for a camel to go through a needle's eye, than for a rich man to enter into the Kingdom of God."

²⁵ When the disciples heard it, they were exceedingly astonished, saying, "Who then can be saved?"

²⁶ Looking at them, Jesus said, "With men this is impossible, but with God all things are possible."

²⁷ Then Peter answered, "Behold, we have left everything, and followed you. What then will we have?"

²⁸ Jesus said to them, "Most certainly I tell you that you who have followed me, in the regeneration when the Son of Man will sit on the throne of his glory, you also will sit on twelve thrones, judging the twelve tribes of Israel.

²⁹ Everyone who has left houses, or brothers, or sisters, or father, or mother, or wife, or children, or lands, for my name's sake, will receive one hundred times, and will inherit eternal life.

³⁰ But many will be last who are first; and first who are last.