¹ Járulának pedig Mózeshez az atyák fejei a Gileád fiainak nemzetségébõl, a ki Mákirnak, Manasse fiának fia vala, a József fiainak nemzetségébõl, és szólának Mózes elõtt és Izráel fiai atyáinak fejedelmei elõtt.

² És mondának: Az én uramnak megparancsolta az Úr, hogy sors által adja ezt a földet örökségül Izráel fiainak; de azt is megparancsolta az Úr az én Uramnak, hogy a mi atyánkfiának, Czélofhádnak örökségét adja oda az õ leányainak.

³ És ha Izráel fiai közül valamely más törzs fiaihoz mennek feleségül: elszakasztatik az õ örökségök a mi atyáink örökségétõl, és oda csatoltatik az annak a törzsnek örökségéhez, a melynél [feleségül] lesznek; a mi örökségünk pedig megkisebbedik.

⁴ És mikor Izráel fiainál a kürtzengés ünnepe lesz, az õ örökségök akkor is annak a törzsnek örökségéhez csatoltatik, a melynél [feleségül] lesznek. Eképen a mi atyáink törzseinek örökségébõl vétetik el azok öröksége.

⁵ Parancsot ada azért Mózes Izráel fiainak az Úr rendelése szerint, mondván: A József fiainak törzse igazat szól.

⁶ Ez az, a mit parancsolt az Úr a Czélofhád leányai felõl, mondván: A kihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül, de csak az õ atyjok törzsének háznépébõl valóhoz menjenek feleségül,

⁷ Hogy át ne szálljon Izráel fiainak öröksége egyik törzsrõl a másik törzsre; hanem Izráel fiai közül kiki ragaszkodjék az õ atyái törzsének örökségéhez.

⁸ És minden leányzó, a ki örökséget kap Izráel fiainak törzsei közül, az õ atyja törzsebeli háznépbõl valóhoz menjen feleségül, hogy Izráel fiai közül kiki megtartsa az õ atyáinak örökségét.

⁹ És ne szálljon az örökség egyik törzsrõl a másik törzsre, hanem Izráel fiainak törzsei közül kiki ragaszkodjék az õ örökségéhez.

¹⁰ A miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, a képen cselekedtek vala a Czélofhád leányai.

¹¹ Mert Makhla, Thircza, Hogla, Milkha és Nóa, a Czélofhád leányai, az õ nagybátyjok fiaihoz mentek vala feleségül;

¹² A József fiának, Manassé fiainak nemzetségébõl valókhoz mentek vala feleségül; és lõn azoknak öröksége az õ atyjok nemzetségének törzsénél.

¹³ Ezek a parancsolatok és végzések, a melyeket Mózes által parancsolt az Úr Izráel fiainak, Moáb mezõségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében.

¹ Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

² Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki fogadásul a te becslésed szerint való személyeket szentel az Úrnak:

³ Akkor, ha férfit kell becslened, húsz esztendõstõl hatvan esztendõsig ötven ezüst siklusra becsüljed, a szent siklus szerint.

⁴ Ha pedig asszony-személy az, harmincz siklusra becsüljed.

⁵ Ha pedig öt esztendõstõl húsz esztendõsig való, akkor a fiúgyermeket húsz siklusra becsüljed, a leányt pedig tíz siklusra.

⁶ Ha pedig egy hónapostól öt esztendõsig való, akkor a fiút öt ezüst siklusra becsüld, a leányt pedig három ezüst siklusra.

⁷ Ha pedig hatvan esztendõs és azon felül való, ha férfi, akkor becsüljed tizenöt siklusra, az asszony-személyt pedig tíz siklusra.

⁸ Ha pedig szegényebb az, mint te becsülted, akkor állassák a pap elé, és becsülje meg azt a pap; a szerint becsülje azt a pap, a milyen módja van a fogadást tevõnek.

⁹ Ha pedig [olyan] barom az, a mibõl áldozni szoktak az Úrnak: mindaz, a mit az efélébõl ád [valaki] az Úrnak, szent legyen.

¹⁰ Ne adjon mást helyette, és ki ne cserélje azt: jót hitványért, vagy hitványat jóért; de ha mégis kicserélne barmot barommal: mind ez, mind az, a mivel kicserélte, szent legyen.

¹¹ Ha pedig valamely tisztátalan barom az, a melybõl nem vihetnek áldozatot az Úrnak: állassák azt a barmot a pap elé.

¹² És becsülje meg azt a pap akár jó, akár hitvány, és a mint becsüli a pap, úgy legyen.

¹³ Ha pedig meg akarja váltani, adja hozzá annak ötödrészét a te becsléseden felül.

¹⁴ És ha valaki az õ házát szenteli az Úrnak szentségül, azt is becsülje meg a pap: akár jó, akár hitvány, és a mennyire a pap becsüli azt, úgy maradjon.

¹⁵ Ha pedig az, a ki odaszentelte, megváltja az õ házát: akkor adja ahhoz a te becslésed szerint való árnak ötödrészét, és legyen az övé.

¹⁶ És ha valaki az õ mezei birtokából szentel valamit az Úrnak, akkor a mag szerint becsüld meg, a [mely abba megy:] egy hómer árpa-mag után ötven ezüst siklusra.

¹⁷ Ha a kürtölésnek esztendejétõl szenteli oda az õ mezejét, a mint becsülted, úgy maradjon.

¹⁸ Ha pedig a kürtölés esztendeje után szenteli oda az õ mezejét, a pap számítsa fel néki az árt az esztendõk száma szerint, a melyek hátra vannak a kürtölés esztendejéig, és szállíttassék le a te becslésed.

¹⁹ És ha meg akarja váltani a mezõt az, a ki odaszentelte, akkor adja ahhoz az általad becsült árnak ötödrészét, és maradjon az övé.

²⁰ Ha pedig nem váltja meg azt a mezõt, és ha eladja azt a mezõt más valakinek, többé meg nem válthatja azt.

²¹ És az a föld, mikor a kürtölésnek esztendejében felszabadul, az Úrnak szenteltessék, mint valamely [néki] szentelt mezõ, papok birtokává legyen az.

²² Ha pedig pénzen vett mezejét, a mi nem az õ birtokának mezejébõl való, valaki az Úrnak szenteli:

²³ Akkor számolja fel néki a pap a te becslésed szerint való összeget a kürtölés esztendejéig, és adja oda azt, a mire te becsülted, azon a napon szentségül az Úrnak.

²⁴ A kürtölésnek esztendejében visszaszáll a mezõ arra, a kitõl vette azt, a kinek birtoka volt az a föld.

²⁵ Minden becslésed pedig a szent siklus szerint legyen; húsz géra legyen a siklus.

²⁶ Csak elsõszülöttet, a mely elsõszülött [úgyis] az Úré, azt ne szenteljen a baromfélébõl senki; akár borjú akár bárány, az Úré az.

²⁷ Ha pedig tisztátalan baromból való az, váltsa meg a te becslésed szerint, és adja hozzá annak ötödrészét; ha pedig nem váltják meg, adassék el a te becslésed szerint.

²⁸ De semmi, a mit valaki teljesen az Úrnak szentelt, mind abból a mije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való, el ne adassék, és meg se váltassék; minden, a mi teljesen [néki] szenteltetett, igen szentséges az Úrnak.

²⁹ Senki, a ki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal.

³⁰ A földnek minden tizede, a föld vetésébõl, a fa gyümölcsébõl az Úré; szentség az az Úrnak.

³¹ És ha valaki meg akar valamit váltani az õ tizedébõl: adja hozzá annak ötödrészét.

³² És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, a mi a vesszõ alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve.

³³ Ne tudakozódjék, ha jó-e vagy hitvány, és el se cserélje azt; de ha mégis elcseréli azt, akkor az, és a mit cserébe adott azért, szent legyen, és meg se váltassék.

³⁴ Ezek azok a parancsolatok, a melyeket Mózes által parancsolt az Úr Izráel fiainak a Sinai hegyen. KÖNYV