¹ Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én elõttem, és légy tökéletes.

² És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.

³ És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla õnéki, mondván:

⁴ A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.

⁵ És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.

⁶ És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tõled.

⁷ És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségûl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.

⁸ És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.

⁹ Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint.

¹⁰ Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körûlmetéltessék nálatok.

¹¹ És metéljétek körûl a ti férfitestetek bõrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

¹² Nyolcznapos korában körûlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentõl, a ki nem a te magodból való.

¹³ Körûlmetéltetvén körûlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségûl lesz az én szövetségem a ti testeteken.

¹⁴ A körûlmetéletlen férfi pedig, a ki körûl nem metélteti az õ férfitestének bõrét, az ilyen lélek kivágattatik az õ népe közûl, [mert] felbontotta az én szövetségemet.

¹⁵ És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az õ neve.

¹⁶ És megáldom õt, és fiat is adok õ tõle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak õ tõle.

¹⁷ Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az õ szívében: vajjon száz esztendõs embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendõs lévén, szûlhet-é?

¹⁸ És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te elõtted.

¹⁹ Az Isten pedig monda: Kétségnélkûl a te feleséged Sára szûl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerõsítem az én szövetségemet õ vele örökkévaló szövetségûl az õ magvának õ utánna.

²⁰ Ismáel felõl is meghallgattalak: Ímé megáldom õt, és megszaporítom õt és megsokasítom õt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem õt.

²¹ Az én szövetségemet pedig megerõsítem Izsákkal, kit néked szûl Sára ez idõkorban a következõ esztendõben.

²² És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.

²³ Vevé azért Ábrahám Ismáelt az õ fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közûl és körûlmetélé férfitestöknek bõrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.

²⁴ Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendõs vala, mikor körûlmetélé az õ férfitestének bõrét.

²⁵ Ismáel pedig az õ fia tizenhárom esztendõs vala, mikor körûlmetélék az õ férfitestének bõrét.

²⁶ Ugyanazon napon metéltetett körûl Ábrahám és Ismáel az õ fia.

²⁷ És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertõl pénzen vásároltattak, vele együtt körûlmetéltetének.

¹ Foolish Galatians, who has bewitched you not to obey the truth, before whose eyes Jesus Christ was openly set forth among you as crucified?

² I just want to learn this from you. Did you receive the Spirit by the works of the law, or by hearing of faith?

³ Are you so foolish? Having begun in the Spirit, are you now completed in the flesh?

⁴ Did you suffer so many things in vain, if it is indeed in vain?

⁵ He therefore who supplies the Spirit to you, and works miracles among you, does he do it by the works of the law, or by hearing of faith?

⁶ Even as Abraham "believed God, and it was counted to him for righteousness."

⁷ Know therefore that those who are of faith, the same are children of Abraham.

⁸ The Scripture, foreseeing that God would justify the Gentiles by faith, preached the Good News beforehand to Abraham, saying, "In you all the nations will be blessed."

⁹ So then, those who are of faith are blessed with the faithful Abraham.

¹⁰ For as many as are of the works of the law are under a curse. For it is written, "Cursed is everyone who doesn't continue in all things that are written in the book of the law, to do them."

¹¹ Now that no man is justified by the law before God is evident, for, "The righteous will live by faith."

¹² The law is not of faith, but, "The man who does them will live by them."

¹³ Christ redeemed us from the curse of the law, having become a curse for us. For it is written, "Cursed is everyone who hangs on a tree,"

¹⁴ that the blessing of Abraham might come on the Gentiles through Christ Jesus; that we might receive the promise of the Spirit through faith.

¹⁵ Brothers, speaking of human terms, though it is only a man's covenant, yet when it has been confirmed, no one makes it void, or adds to it.

¹⁶ Now the promises were spoken to Abraham and to his seed. He doesn't say, "To seeds," as of many, but as of one, "To your seed," which is Christ.

¹⁷ Now I say this. A covenant confirmed beforehand by God in Christ, the law, which came four hundred thirty years after, does not annul, so as to make the promise of no effect.

¹⁸ For if the inheritance is of the law, it is no more of promise; but God has granted it to Abraham by promise.

¹⁹ What then is the law? It was added because of transgressions, until the seed should come to whom the promise has been made. It was ordained through angels by the hand of a mediator.

²⁰ Now a mediator is not between one, but God is one.

²¹ Is the law then against the promises of God? Certainly not! For if there had been a law given which could make alive, most certainly righteousness would have been of the law.

²² But the Scriptures imprisoned all things under sin, that the promise by faith in Jesus Christ might be given to those who believe.

²³ But before faith came, we were kept in custody under the law, confined for the faith which should afterwards be revealed.

²⁴ So that the law has become our tutor to bring us to Christ, that we might be justified by faith.

²⁵ But now that faith has come, we are no longer under a tutor.

²⁶ For you are all children of God, through faith in Christ Jesus.

²⁷ For as many of you as were baptized into Christ have put on Christ.

²⁸ There is neither Jew nor Greek, there is neither slave nor free man, there is neither male nor female; for you are all one in Christ Jesus.

²⁹ If you are Christ's, then you are Abraham's seed and heirs according to promise.