Біблія

 

3 Mózes 8

Дослідження

   

1 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:

2 Vegyed Áront és az õ fiait is vele, és az öltözeteket, a kenetnek olaját, és bûnért való áldozati tulkot, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret.

3 És az egész gyülekezetet gyûjtsd egybe a gyülekezet sátorának nyílásához.

4 És a képen cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala néki, és egybe gyûle a gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílásához.

5 Akkor monda Mózes a gyülekezetnek: Ez a dolog, a mit az Úr parancsolt cselekedni.

6 És elõállatá Mózes Áront és az õ fiait, és megmosá õket vízzel.

7 És reá adá [Áronra] a köntöst, és felövezé õt az övvel, és reáveté a palástot, az efódot is reáadá, és felövezé az efód övével, és megerõsíté azt rajta.

8 És feltevé arra a hósent, és betevé a hósenbe az Urimot és a Thummimot.

9 Azután feltevé fejére a süveget, és elõl odatevé a süvegre az arany lapot, a szent koronát, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

10 Vevé Mózes a kenetnek olaját is, és megkené a hajlékot minden bennevalóval egybe, és felszentelé azokat.

11 És hinte abból az oltárra is hétszer, és felkené az oltárt és annak minden edényét, a mosdómedenczét is a lábával együtt, hogy azokat megszentelje.

12 Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené õt, hogy felszentelje õt.

13 És elõállatá Mózes az Áron fiait is, és felöltözteté azokat is az õ köntöseikbe, és felövezé õket övvel, felköté nékik a süvegeket is, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

14 Azután elõhoza egy tulkot a bûnért való áldozatra, és Áron az õ fiaival egybe a bûnért való áldozat tulkának fejére tevé az õ kezét.

15 És miután megölték azt, võn Mózes annak vérébõl, és tõn az újjával az oltárnak szarvaira köröskörül, és megtisztítá az oltárt, a többi vért pedig önté az oltárnak aljára; és felszentelte azt, hogy engesztelést szerezzen rajta.

16 Azután vevé mindazt a kövérséget, a mely annak a bélin vala, és a máj hártyáját, és a két veséjét és azoknak kövérségét, és elfüstölögteté Mózes [azokat] az oltáron.

17 A tulkot pedig, azaz annak bõrét, húsát és ganéját megégeté tûzzel a táboron kivül, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

18 Azután elõállatá az égõáldozatra való kost, és Áron és az õ fiai rátevék kezeiket a kos fejére.

19 És megölék [azt]; Mózes pedig elhinté a vért az oltárra köröskörül.

20 És a kost tagjaira vagdalák, és Mózes elfüstölögteté annak a fejét, a tagjait és a kövérjét.

21 A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögteté Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égõáldozat ez, tûzáldozat ez az Úrnak, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

22 Azután elõállatá a másik kost is, a felavatási kost, és rátevék Áron és az õ fiai kezeiket a kos fejére.

23 És megölék azt; Mózes pedig võn annak vérébõl, és tõn abból az Áron jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére és jobb lábának hüvelykére.

24 Elõállatá az Áron fiait is, és tõn Mózes a vérbõl azok jobb fülének czimpájára, és jobb kezöknek hüvelykére és jobb láboknak hüvelykére; azután oda tölté Mózes a vért az oltárra köröskörül.

25 És vevé a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, a mely a bélen van, továbbá a máj hártyáját, és a két vesét azoknak kövérjével egybe, és a jobb lapoczkát;

26 És a kovásztalan kenyerek kosarából, a mely az Úr elõtt vala, võn egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot, és egy pogácsát, és raká [azokat] a kövérségekre és a jobb lapoczkára;

27 És tevé mindezeket az Áron kezeire és az õ fiainak kezeire, és meglóbáltatá azokat az Úr elõtt.

28 Azután elvevé azokat Mózes az õ kezeikbõl, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égõáldozattal egybe. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.

29 Elvevé pedig Mózes a szegyet, és meglóbálá azt az Úr elõtt; a felavatási kosból a Mózes része lõn ez, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

30 Azután võn Mózes a kenetnek olajából és a vérbõl, a mely az oltáron vala, és meghinté Áront és az õ ruháit, az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt, és megszentelé Áront és az õ ruháit, és az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt.

31 És monda Mózes Áronnak és az õ fiainak: Fõzzétek meg a húst a gyülekezet sátorának nyílásánál, és ott egyétek meg azt és a kenyeret, a mely a felavatási áldozat kosarában van, a miképen megparancsoltam, mondván: Áron és az õ fiai egyék meg azt.

32 A mi pedig megmarad a húsból és kenyérbõl, tûzzel égessétek meg.

33 De a gyülekezet sátorának nyílásán ki ne menjetek hét napig, addig a napig, a melyen betelnek a ti felavatástoknak napjai, mert hét nap avat fel benneteket [az] [Úr.

34 A miképen e napon cselekedett, úgy parancsolta az Úr hogy cselekedjünk, hogy néktek engesztelést szerezzünk.

35 A gyülekezet sátorának nyílásánál maradjatok éjjel és nappal hét napig, és tartsátok meg, a mit megtartani rendelt az Úr, hogy meg ne haljatok; mert így parancsolta vala nékem.

36 Áron azért és az õ fiai mind akképen cselekedének, a mint megparancsolta vala nékik az Úr Mózes által.

   

З творів Сведенборга

 

Arcana Coelestia #5828

Вивчіть цей уривок

  
/ 10837  
  

5828. 'And I said, He has surely been torn to pieces' means a perception that it was destroyed by evils and falsities. This is clear from the meaning of 'saying' as perception, dealt with often; and from the meaning of 'being torn to pieces as being destroyed by evils and internal good represented by 'Joseph' was destroyed, 5805. 'Being torn to pieces' has this meaning because no other kind of tearing to pieces takes place in the spiritual world than that of good by evils and falsities. It is the same with death and anything having to do with death, by which is meant in the spiritual sense not natural death but spiritual death, which is damnation. No other kind of death occurs in the spiritual world. So too with 'a tearing to pieces'. This does not mean in the spiritual sense the kind of tearing to pieces that wild animals engage in, but the tearing to pieces of good by evils and falsities. Also, in the spiritual sense, 'wild animals that tear to pieces' means evil desires and derivative false ideas; and such ideas are also represented in the next life by wild animals.

[2] The good which constantly comes from the Lord to a person is destroyed by nothing other than evils and derivative falsities, and by falsities and consequent evils. For as soon as that constantly inflowing good, coming by way of the internal man, reaches the external or natural man it encounters evil and falsity, which - acting like wild animals - employ various methods to tear apart and annihilate that good. For that reason the inflow of good by way of the internal man is blocked and halted, and the interior mind through which the inflow comes is consequently closed. Only as much of what is spiritual is allowed through as will enable the natural man to reason and speak, though he does so in terms that are solely earthly, bodily, and worldly, either in opposition to what is good and true, or else in keeping with such but in a false or deceitful way.

[3] It is a universal law that an inflow adjusts itself to the outflow, and if the outflow is blocked, so is the inflow. Through the internal man there is an inflow of good and truth from the Lord, and through the external there should be an outflow, an outflow into life, that is, in the exercise of charity. As long as that outflow is taking place the inflow from heaven, that is, from the Lord by way of heaven, is continuous. If however no outflow takes place but something stands in the way in the external or natural man, namely evil and falsity which tear the inflowing good to pieces and annihilate it, it follows from the universal law mentioned above that the inflow adjusts itself to the outflow. All this being so, the inflow of good holds itself back and accordingly closes the internal through which the inflow comes; and that closing of it leads to stupidity in spiritual matters, which is so great that the person who is like this neither knows nor wishes to know anything at all about eternal life. At length he becomes so senseless that he raises falsity as an obstacle to truth, calling falsities truths and truths falsities, and raises evil as an obstacle to good, regarding evils as forms of good and forms of good as evils. In this way he tears good completely to pieces.

[4] The word 'torn' occurs in various places in the Word, the proper meaning of which is falsities that arise from evils, while that which is destroyed by evils is called 'a carcass'. When however the expression 'torn' is used by itself, both ideas are meant since the one includes the meaning carried by the other. It is different when the one is referred to together with the other, because in that case a distinction is being made. Since what had been torn meant in the spiritual sense what had been destroyed by falsities arising from evils, people were forbidden in the representative Church to eat anything torn. They would never have been forbidden to eat it if that spiritual evil had not been meant in heaven. Apart from this, what evil could have lain in eating flesh torn by a wild animal?

[5] Regarding their not eating anything torn the following is stated in Moses,

The fat of a carcass and the fat of that which has been torn may be put to any use, provided that you do not eat it at all. Leviticus 7:24.

In the same author,

He shall not eat a carcass or that which has been torn, to be defiled by it. I am Jehovah. Leviticus 12:8.

In the same author,

You shall be men who are sanctified to Me; therefore you shall not eat flesh torn in the field, you shall throw it to the dogs. Exodus 21:31.

In Ezekiel,

Ah Lord Jehovih! The prophet says, Behold, my soul has not been polluted, and from my youth even till now I have not eaten any carcass or that which has been torn, so that abominable flesh has not come into my mouth. Ezekiel 4:14.

From these quotations it is evident that it was an abomination to eat what had been torn, not because it had been torn but because a tearing to pieces of good by falsities arising from evils was meant, 'a carcass' on the other hand being the death of good caused by evils.

[6] A tearing to pieces of good by falsities and evils is also meant in the internal sense of the following places in David,

The wicked is like a lion, he desires to tear, and like a young lion who sits in hiding-places. Psalms 17:12.

Elsewhere,

They opened their mouth against me - a lion tearing and roaring. Psalms 22:13.

And in yet another place,

Lest like a lion they seize my soul, tearing it to pieces and there is none to deliver. Psalms 7:1.

'A lion' stands for those who lay waste the Church. Above, where Joseph was the subject - at the point where he was sold by his brothers, and his tunic, which had been dipped in blood, was sent to his father - his father too said at that time,

My son's tunic! An evil wild animal has devoured him; Joseph has been torn to pieces. Genesis 37:33.

'His having been torn to pieces' means being scattered by falsities arising from evils, see 4777.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Біблія

 

Psalms 7:1

Дослідження

       

1 Yahweh, my God, I take refuge in you. Save me from all those who pursue me, and deliver me,