¹⁰ Anyád a te nyugalmadban olyan vala, mint a víz mellé ültetett szõlõtõ, gyümölcscsel és vesszõvel bõvelkedik vala a sok víztõl.

¹⁷ És gyászéneket kezdenek rólad, és ezt mondják néked: Mimódon veszél el te, a kit laknak a tengerekrõl, te híres-neves város, mely hatalmas vala a tengeren, õ és lakosai, a kik félelmökre valának minden [mellettök] lakozóknak!