¹ Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.

² Erõsségem az Úr és énekem, szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, atyámnak Istene, õt magasztalom.

³ Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.

⁴ A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.

⁵ Elborították õket a hullámok, kõ módjára merültek a mélységbe.

⁶ Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.

⁷ Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az õket mint tarlót.

⁸ Orrod lehelletétõl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.

⁹ Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom.

¹⁰ Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.

¹¹ Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ?

¹² Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld.

¹³ Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.

¹⁴ Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.

¹⁵ Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.

¹⁶ Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod hatalmától elnémulnak mint a kõ, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.

¹⁷ Beviszed s megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.

¹⁸ Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.

¹⁹ Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.

²⁰ Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot võn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.

²¹ És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.

²² Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertõl, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.

²³ És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserû vala. Azért is nevezék nevét Márának.

²⁴ És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?

²⁵ Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté.

²⁶ És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hûségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az õ szemei elõtt és figyelmezel az õ parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.

²⁷ És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.

¹ Then Moses and the children of Israel sang this song to Yahweh, and said, "I will sing to Yahweh, for he has triumphed gloriously. The horse and his rider he has thrown into the sea.

² Yah is my strength and song. He has become my salvation. This is my God, and I will praise him; my father's God, and I will exalt him.

³ Yahweh is a man of war. Yahweh is his name.

⁴ He has cast Pharaoh's chariots and his army into the sea. His chosen captains are sunk in the Red Sea.

⁵ The deeps cover them. They went down into the depths like a stone.

⁶ Your right hand, Yahweh, is glorious in power. Your right hand, Yahweh, dashes the enemy in pieces.

⁷ In the greatness of your excellency, you overthrow those who rise up against you. You send forth your wrath. It consumes them as stubble.

⁸ With the blast of your nostrils, the waters were piled up. The floods stood upright as a heap. The deeps were congealed in the heart of the sea.

⁹ The enemy said, 'I will pursue. I will overtake. I will divide the spoil. My desire shall be satisfied on them. I will draw my sword, my hand shall destroy them.'

¹⁰ You blew with your wind. The sea covered them. They sank like lead in the mighty waters.

¹¹ Who is like you, Yahweh, among the gods? Who is like you, glorious in holiness, fearful in praises, doing wonders?

¹² You stretched out your right hand. The earth swallowed them.

¹³ "You, in your loving kindness, have led the people that you have redeemed. You have guided them in your strength to your holy habitation.

¹⁴ The peoples have heard. They tremble. Pangs have taken hold on the inhabitants of Philistia.

¹⁵ Then the chiefs of Edom were dismayed. Trembling takes hold of the mighty men of Moab. All the inhabitants of Canaan are melted away.

¹⁶ Terror and dread falls on them. By the greatness of your arm they are as still as a stone-- until your people pass over, Yahweh, until the people pass over who you have purchased.

¹⁷ You shall bring them in, and plant them in the mountain of your inheritance, the place, Yahweh, which you have made for yourself to dwell in; the sanctuary, Lord, which your hands have established.

¹⁸ Yahweh shall reign forever and ever."

¹⁹ For the horses of Pharaoh went in with his chariots and with his horsemen into the sea, and Yahweh brought back the waters of the sea on them; but the children of Israel walked on dry land in the midst of the sea.

²⁰ Miriam the prophetess, the sister of Aaron, took a tambourine in her hand; and all the women went out after her with tambourines and with dances.

²¹ Miriam answered them, "Sing to Yahweh, for he has triumphed gloriously. The horse and his rider he has thrown into the sea."

²² Moses led Israel onward from the Red Sea, and they went out into the wilderness of Shur; and they went three days in the wilderness, and found no water.

²³ When they came to Marah, they couldn't drink from the waters of Marah, for they were bitter. Therefore its name was called Marah.

²⁴ The people murmured against Moses, saying, "What shall we drink?"

²⁵ Then he cried to Yahweh. Yahweh showed him a tree, and he threw it into the waters, and the waters were made sweet. There he made a statute and an ordinance for them, and there he tested them;

²⁶ and he said, "If you will diligently listen to the voice of Yahweh your God, and will do that which is right in his eyes, and will pay attention to his commandments, and keep all his statutes, I will put none of the diseases on you, which I have put on the Egyptians; for I am Yahweh who heals you."

²⁷ They came to Elim, where there were twelve springs of water, and seventy palm trees: and they encamped there by the waters.