圣经文本

 

3 Mózes第7章

学习

   

1 Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az.

2 A mely helyen megölik az egészen égõáldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot [is], és a vérét hintsék az oltárra köröskörül.

3 A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és a mely kövér a belet takarja.

4 A két veséjét és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van, úgyszintén a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt szedje ki.

5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tûzáldozatul az Úrnak. Vétekért való áldozat ez.

6 A papok között minden férfiú eheti azt, szenthelyen egyék meg; igen szentséges az.

7 A milyen a bûnért való áldozat, olyan a vétekért való áldozat is, egy törvényök van nékik. Azé a papé az, a ki engesztelést szerez vele.

8 Ha a pap egészen égõáldozatot áldoz valakiért, az égõáldozat bõre, a melyet megáldoz, azé a papé legyen.

9 Minden ételáldozat is, a melyet kemenczében sütnek és minden, a mit rostélyon vagy serpenyõben készítenek, a papé legyen, a ki azt áldozta.

10 Az olajjal elegyített és száraz ételáldozat is mind az Áron fiaié legyen közösen, egyiké úgy, mint a másiké.

11 Ez pedig a hálaáldozat törvénye, a melyet áldoznak az Úrnak.

12 Ha dicsõítésül áldozza azt valaki, a dicsõítés áldozatjával együtt áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített lepényeket.

13 A lepényeken kivül kovászos kenyeret is vigyen áldozatául, dicsõítõ hálaáldozatjával együtt.

14 És mindezekbõl az áldozatokból áldozzék egyet-egyet az Úrnak felmutatott áldozatul; és legyen azé a papé, a ki a hálaáldozatnak vérét elhinti.

15 És az õ dicsõítõ hálaáldozatjának húsát, az õ áldozásának napján egyék meg; ne hagyjon abból reggelig.

16 Hogyha fogadásból vagy szabadakaratból áldozza valaki az õ áldozatát, a mely napon áldozza azt, azon a napon egyék meg az õ áldozatát; a mi pedig megmarad abból, másnap egyék meg.

17 A mi pedig annak az áldozatnak húsából [tovább is] megmarad, harmadnapon tûzzel égettessék meg.

18 Mert ha az õ hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves; a ki áldozta azt, annak nem számíttatik az az õ javára, sõt útálatos lesz; és valaki eszik abból, hordozza az õ vétségének terhét.

19 Azt a húst pedig, a mely valami tisztátalanhoz ér, meg ne egyék, [hanem] tûzzel égessék meg. A mi különben a húst illeti, mindenki ehetik húst, a ki tiszta;

20 De az, a ki eszik a békeáldozatnak húsából, a mely az Úré, noha az õ tisztátalansága rajta van, az ilyen ember gyomláltassék ki az õ népe közül.

21 Ha valaki akármi tisztátalanhoz ér, tisztátalan emberhez, vagy tisztátalan baromhoz, vagy akármihez, a mi tisztátalan útálatosság, és eszik a hálaadó áldozatnak húsából, a mely az Úré, gyomláltassék ki az az ember az õ népe közül.

22 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

23 Szólj az Izráel fiainak, mondván: Az ökörnek, a báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek.

24 A hullott állatnak kövérje, és a [vadtól] megszaggatottnak kövérje, akármi munkához felhasználható, de enni meg ne egyétek!

25 Mert akárki egyék is az aféle állatoknak kövérjébõl, a melyekbõl tûzáldozatot visznek az Úrnak, az az ember, a ki [ilyet] eszik, gyomláltassék ki az õ népe közül.

26 És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét.

27 Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az õ népe közül.

28 Szóla ismét az Úr Mózesnek és monda:

29 Szólj az Izráel fiainak, mondván: A ki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, maga vigye az Úrnak az õ áldozatát az õ hálaáldozatából.

30 A maga keze vigye az Úrnak tûzáldozatát: a kövérjét a szegyével együtt vigye el, a szegyét [azért,] hogy meglóbálják azt az Úr elõtt.

31 A pap pedig füstölögtesse el azt a kövért az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és az õ fiaié.

32 A jobblapoczkát is a papnak adjátok a hálaadó áldozatból, hogy azt felmutassa.

33 A ki Áron fiai közül a hálaáldozat vérét és kövérjét megáldozza, a jobblapoczka annak a része legyen.

34 Mert a meglóbált szegyet és a felmutatott lapoczkát elveszem Izráel fiaitól az õ hálaadó áldozataikból, és adom azokat Áron papnak és az õ fiainak, örökre kiszabott részül, az Izráel fiaitól.

35 Ez az Áron felkenetési része, és az õ fiainak felkenetési része az Úrnak tûzáldozataiból, a naptól fogva, a melyen elõállítá õket, hogy papi szolgálatot tegyenek az Úrnak;

36 A melyet parancsolt az Úr, hogy adják nékik az Izráel fiai, a mely napon felkente õket, örökre kiszabott részül az õ nemzetségökben.

37 Ez az egészen égõáldozatnak, az ételáldozatnak, a bûnért és a vétekért való áldozatnak, a felavatási áldozatnak és a hálaáldozatnak törvénye,

38 A melyet parancsolt az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, a mely napon parancsolta az Izráel fiainak a Sinai pusztában, hogy áldozzanak az Úrnak.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#5828

学习本章节

  
/10837  
  

5828. 'And I said, He has surely been torn to pieces' means a perception that it was destroyed by evils and falsities. This is clear from the meaning of 'saying' as perception, dealt with often; and from the meaning of 'being torn to pieces as being destroyed by evils and internal good represented by 'Joseph' was destroyed, 5805. 'Being torn to pieces' has this meaning because no other kind of tearing to pieces takes place in the spiritual world than that of good by evils and falsities. It is the same with death and anything having to do with death, by which is meant in the spiritual sense not natural death but spiritual death, which is damnation. No other kind of death occurs in the spiritual world. So too with 'a tearing to pieces'. This does not mean in the spiritual sense the kind of tearing to pieces that wild animals engage in, but the tearing to pieces of good by evils and falsities. Also, in the spiritual sense, 'wild animals that tear to pieces' means evil desires and derivative false ideas; and such ideas are also represented in the next life by wild animals.

[2] The good which constantly comes from the Lord to a person is destroyed by nothing other than evils and derivative falsities, and by falsities and consequent evils. For as soon as that constantly inflowing good, coming by way of the internal man, reaches the external or natural man it encounters evil and falsity, which - acting like wild animals - employ various methods to tear apart and annihilate that good. For that reason the inflow of good by way of the internal man is blocked and halted, and the interior mind through which the inflow comes is consequently closed. Only as much of what is spiritual is allowed through as will enable the natural man to reason and speak, though he does so in terms that are solely earthly, bodily, and worldly, either in opposition to what is good and true, or else in keeping with such but in a false or deceitful way.

[3] It is a universal law that an inflow adjusts itself to the outflow, and if the outflow is blocked, so is the inflow. Through the internal man there is an inflow of good and truth from the Lord, and through the external there should be an outflow, an outflow into life, that is, in the exercise of charity. As long as that outflow is taking place the inflow from heaven, that is, from the Lord by way of heaven, is continuous. If however no outflow takes place but something stands in the way in the external or natural man, namely evil and falsity which tear the inflowing good to pieces and annihilate it, it follows from the universal law mentioned above that the inflow adjusts itself to the outflow. All this being so, the inflow of good holds itself back and accordingly closes the internal through which the inflow comes; and that closing of it leads to stupidity in spiritual matters, which is so great that the person who is like this neither knows nor wishes to know anything at all about eternal life. At length he becomes so senseless that he raises falsity as an obstacle to truth, calling falsities truths and truths falsities, and raises evil as an obstacle to good, regarding evils as forms of good and forms of good as evils. In this way he tears good completely to pieces.

[4] The word 'torn' occurs in various places in the Word, the proper meaning of which is falsities that arise from evils, while that which is destroyed by evils is called 'a carcass'. When however the expression 'torn' is used by itself, both ideas are meant since the one includes the meaning carried by the other. It is different when the one is referred to together with the other, because in that case a distinction is being made. Since what had been torn meant in the spiritual sense what had been destroyed by falsities arising from evils, people were forbidden in the representative Church to eat anything torn. They would never have been forbidden to eat it if that spiritual evil had not been meant in heaven. Apart from this, what evil could have lain in eating flesh torn by a wild animal?

[5] Regarding their not eating anything torn the following is stated in Moses,

The fat of a carcass and the fat of that which has been torn may be put to any use, provided that you do not eat it at all. Leviticus 7:24.

In the same author,

He shall not eat a carcass or that which has been torn, to be defiled by it. I am Jehovah. Leviticus 12:8.

In the same author,

You shall be men who are sanctified to Me; therefore you shall not eat flesh torn in the field, you shall throw it to the dogs. Exodus 21:31.

In Ezekiel,

Ah Lord Jehovih! The prophet says, Behold, my soul has not been polluted, and from my youth even till now I have not eaten any carcass or that which has been torn, so that abominable flesh has not come into my mouth. Ezekiel 4:14.

From these quotations it is evident that it was an abomination to eat what had been torn, not because it had been torn but because a tearing to pieces of good by falsities arising from evils was meant, 'a carcass' on the other hand being the death of good caused by evils.

[6] A tearing to pieces of good by falsities and evils is also meant in the internal sense of the following places in David,

The wicked is like a lion, he desires to tear, and like a young lion who sits in hiding-places. Psalms 17:12.

Elsewhere,

They opened their mouth against me - a lion tearing and roaring. Psalms 22:13.

And in yet another place,

Lest like a lion they seize my soul, tearing it to pieces and there is none to deliver. Psalms 7:1.

'A lion' stands for those who lay waste the Church. Above, where Joseph was the subject - at the point where he was sold by his brothers, and his tunic, which had been dipped in blood, was sent to his father - his father too said at that time,

My son's tunic! An evil wild animal has devoured him; Joseph has been torn to pieces. Genesis 37:33.

'His having been torn to pieces' means being scattered by falsities arising from evils, see 4777.

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.