圣经文本

 

1 Mózes第8章

学习

   

1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely õ vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.

2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszûnt az esõ az égbõl.

3 És elmenének a vizek a földrõl folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.

4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.

5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó elsõ napján meglátszának a hegyek csúcsai.

6 És lõn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.

7 És kibocsátá a hollót, és az elrepûlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földrõl felszáradának.

8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színérõl.

9 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére õ hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; õ pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.

10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.

11 És megjöve õ hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földrõl.

12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé õ hozzá vissza.

13 És lõn a hatszáz egyedik esztendõben, az elsõ hónak elsõ napján, felszáradának a vizek a földrõl, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.

14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.

15 És szóla az Isten Noénak, mondván:

16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.

17 Minden vadat, mely veled van, minden testbõl, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.

18 Kiméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és az õ fiainak feleségei õ vele.

19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az õ neme szerint.

20 És oltárt építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égõáldozattal az oltáron.

21 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az õ szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az õ ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élõ állatot, mint cselekedtem.

22 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#931

学习本章节

  
/10837  
  

931. That 'during all the days of the earth' means the whole of time is clear from the meaning of 'day' as a period of time, see 23, 487, 488, 493. Here therefore 'days of the earth' is the whole time the earth remains, or is inhabited. The earth ceases to be inhabited the moment the Church is no more. For when the Church is no more, no communication of man with heaven exists any longer, and when this communication comes to an end every inhabitant perishes. As stated already, the Church is like the heart and lungs in the individual. As long as the heart is sound, and also the lungs, the individual is alive; and the same applies to the Church and its relationship to the Grand Man, which is heaven in its entirety. This is the reason for the statement here 'during all the days of the earth, seedtime and harvest, and cold and heat, and summer and winter, and day and night will not cease'. From this it also becomes clear that the earth is not going to last for ever, but that it too will come to an end, for the reference is 'all the days of the earth', that is, as long as the earth remains.

[2] People are however mistaken in their belief that the end of the earth will be one and the same event as the Last Judgement referred to in the Word, that is to say, where the close of the age, the day of visitation, and the Last Judgement, are described. For a last judgement befalls every Church when it has been vastated, that is, when no faith exists there any longer. A last judgement on the Most Ancient Church took Place when it perished, as it did among its final descendants who lived immediately prior to the Flood. A last judgement on the Jewish Church took place when the Lord came into the world. And a further last judgement will take place when the Lord comes in glory. This does not mean that at that time the earth and the world are going to be destroyed, but that the Church is destroyed and, as always happens, a new Church is raised up by the Lord at that time. At the time of the Flood the Ancient Church was raised up, at the time of the Lord's Coming the primitive Church among gentiles; and the same will happen when the Lord comes in glory. It is also what 'a new heaven and a new earth' are used to mean.

[3] It is similar with everyone who has been regenerated and becomes a member of the Church, that is, becomes the Church. When he has been created anew his internal man is called 'a new heaven' and his external 'a new earth'. In addition a last judgement awaits everybody when he dies, for at that point, according to how he has acted during his lifetime, his judgement points either to death or to life. The fact that the close of the age, the end of days, or the Last Judgement have no other meaning, and do not therefore mean the destruction of the world, is quite clear from the Lord's words in Luke,

In that night there will be two in one bed, one will be taken and the other left. Two women will be grinding together, one will be taken and the other left. Two will be in the field, one will be taken and the other left. Luke 17:34-36.

Here the last times are called 'night' because no faith, that is, no charity exists. The fact that some will be 'left' however is a clear indication that the world is not going to be destroyed at that time.

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.