圣经文本

 

1 Mózes第42章

学习

   

1 És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az õ fiainak: Mit néztek egymásra?

2 És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.

3 Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.

4 De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az õ bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.

5 Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menõkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.

6 József pedig az ország kormányzója vala, és õ árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának õ elõtte.

7 Amint meglátá József az õ bátyjait, megismeré õket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földérõl jöttünk eleséget venni.

8 Megismeré pedig József az õ bátyjait, de azok nem ismerék meg õt.

9 És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felõl álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.

10 És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.

11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid.

12 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.

13 [Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.

14 József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.

15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jõ a ti legkisebbik atyátokfia.

16 Küldjetek el közûletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.

17 Annakokáért fogságban tartá õket harmadnapig.

18 Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.

19 Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.

20 Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.

21 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.

22 Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!

23 És nem tudják vala õk, hogy József érti õket, mert tolmács vala közöttük.

24 És elfordula tõlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közûlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté õt.

25 És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az õ zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.

26 És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.

27 És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az õ pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.

28 És monda az õ atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?

29 És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:

30 Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.

31 És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek.

32 Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kanaán földén.

33 És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Errõl ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;

34 És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.

35 És lõn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az õ csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az õ csomó pénzeiket õk és az õ atyjok, megfélemlének.

36 És monda nékik az õ atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtõl; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!

37 Akkor szóla Rúben az õ atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom õt néked. Bízd az én kezemre õt, és én visszahozom néked.

38 Az pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam ti veletek, mert az õ bátyja megholt és õ maga maradt meg; ha veszedelem érné õt az úton, a melyen elmentek, õsz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#5477

学习本章节

  
/10837  
  

5477. 'And they did not know that Joseph was hearing' means that the natural light in which those truths dwell does not engender any belief that spiritual light renders all things visible. This is clear from the representation of 'the sons of Jacob who did not know' as the truths which the external Church possesses, and so are present in the natural, often dealt with already - from which comes the meaning that the natural light in which those truths dwell does not engender any belief; and from the representation of 'Joseph' as the celestial of the spiritual, which dwells in spiritual light. But this spiritual light renders truths in the natural visible, and this is meant by 'Joseph was hearing'; for 'hearing' means both obeying and discerning, 5017. Thus spiritual light renders truths in the natural visible; but natural light cannot do the same for truths in the spiritual.

[2] The situation with natural light and spiritual light is as follows. Natural light flows from the sun in the world, and spiritual light flows from the Sun in heaven, which is the Lord. All the truths of faith that a person has learned since early childhood come to be understood by him with the help of the kinds of objects, and the ideas formed from these, that originate in the light of the world. Thus every single thing is seen in a natural way; for as long as he lives in the world all the ideas constituting a person's thought are based on the kinds of things that exist in the world. If therefore these things are taken away from him his thought is totally destroyed. One who has not been regenerated has no knowledge at all of the existence of spiritual light, not even of the existence in heaven of a light that has nothing in common with the light of the world. Still less does that person know that spiritual light is what lights up ideas and objects that originate in the light of the world and is what enables a person to think, draw conclusions, and reflect on them. The reason such spiritual light enables him to do this is that that light is wisdom itself which goes forth from the Lord; and that wisdom manifests itself as the light which the angels in heaven see before them. That light renders visible every single thing beneath it, that is, every single thing present with a person which is a product of natural light. But the reverse does not happen unless the person has been regenerated, in which case the things that belong to heaven, that is, forms of goodness and truth, are lit up by spiritual light and become visible in the natural as if in a representative mirror.

[3] From this it is evident that the Lord, who is Light itself, sees every single thing present in a person's thought and will, and present indeed in the whole natural creation; nothing at all escapes His notice. From all this one may now recognize what is involved here - that natural light in which those truths dwell does not engender any belief that spiritual light renders all things visible, meant by the words 'they did not know that Joseph was hearing'. Much the same is implied by the statement above in verse 8, 'Joseph recognized his brothers and they did not recognize him'. For these words mean that the truths of the Church were seen by the celestial of the spiritual by the light it possessed, and that truth from the Divine was not seen in natural light that was not yet brightened with heavenly light; see 5427, 5428.

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.