圣经文本

 

1 Mózes第25章

学习

   

1 Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.

2 És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.

3 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.

4 S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai.

5 Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.

6 Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák mellõl még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

7 S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendõ.

8 És kimúlék és meghala Ábrahám, vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez.

9 És eltemeték õt Izsák és Ismáel az õ fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.

10 Abban a mezõben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az õ felesége Sára.

11 Lõn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az õ fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.

12 Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szûlt vala Ábrahámnak.

13 Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.

14 És Misma, Dúmah és Massza.

15 Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.

16 Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az õ nemzetségök szerint.

17 Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendõ. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az õ népéhez.

18 Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az õ [lakása].

19 Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.

20 Izsák pedig negyven esztendõs vala, a mikor feleségûl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.

21 És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége.

22 Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.

23 És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

24 És betelének az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök valának az õ méhében.

25 És kijöve az elsõ; vereses vala, mindenestõl szõrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.

26 Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek születének.

27 És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.

28 Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.

29 Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl,

30 Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.

31 Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsõszülöttségedet.

32 És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem?

33 És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak.

34 S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsõszülöttséget.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#3330

学习本章节

  
/10837  
  

3330. 'And he sold his birthright to Jacob' means that in the meantime priority was conceded - to the doctrine of truth represented by Jacob. This is clear from the meaning of 'the birthright' as that which has priority of place, dealt with above in 3325, which in the meantime was conceded, as is evident from what has been stated and shown above in 3324, 3325. The chief reason why with the spiritual man truth has dominion first is that in his initial state delights that belong to self-love and love of the world are present. These he believes to be the goods which attach themselves to his truths and constitute the greater part of the affection for truth with him. Indeed at this time he supposes that truths are able to assist him in the acquisition of important positions, or of material gain, or of reputation in the world, or also of merit in the next life. All these arouse that affection for truth with him and also set it ablaze. These are not however good but bad.

[2] Nevertheless the Lord does allow such things in that initial period to carry him along because he could not otherwise be regenerated. The arrival at intelligence and wisdom takes time In the meantime he is led on by means of those truths to good, that is, to charity. And once he has charity he perceives for the first time what good is and acts from good, and at the same time good is the source of his decisions and conclusions concerning truths. And things that do not accord with that good he calls falsities and rejects. In this way he has dominion over truths like a master over his servants

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.