圣经文本

 

1 Mózes第2章

学习

   

1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az õ munkáját, a melyet alkotott vala, megszûnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.

3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szûnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,

5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fû sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esõt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;

6 Azonban pára szállott vala fel a földrõl, és megnedvesíté a föld egész színét.

7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.

8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felõl, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.

9 És nevele az Úr Isten a földbõl mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a és gonosz tudásának fáját.

10 Folyóvíz jõ vala pedig ki Édenbõl a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy fõágra szakad vala.

11 Az elsõnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany [terem.]

12 És annak a földnek aranya igen ; ott van a Bdelliom és az Onix-kõ.

13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.

14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.

15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté õt az Éden kertjébe, hogy mívelje és õrizze azt.

16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

17 De a és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

18 És monda az Úr Isten: Nem az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítõ társat, hozzá illõt.

19 És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve.

20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.

21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivõn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét.

22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbõl, asszonynyá, és vivé az emberhez.

23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testembõl való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbõl vétetett.

24 Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az õ felesége, és nem szégyenlik vala.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#149

学习本章节

  
/10837  
  

149. In the Word also 'bones' means the proprium, a proprium indeed given life by the Lord, as in Isaiah, Jehovah will satisfy your soul in arid places, and will render your bones free; and you will be like a watered garden. Isaiah 58:11.

In the same prophet,

Then you will see, and your heart will be joyful, and your bones will flourish like the grass. Isaiah 66:14.

In David,

All my bones will say, O Jehovah, who is like You? Psalms 35:10.

This is plainer still in Ezekiel where he describes the bones receiving flesh and having spirit put in them,

The hand of Jehovah set me down in the midst of the valley, and it was full of bones. And He said to me, Prophesy over these bones and say to them, O dry bones, hear the Word of Jehovah: Thus said the Lord Jehovih to these bones, Behold, I am bringing spirit 1 into you and you will live. And I will lay sinews upon you and cause flesh to come over you and cover you with skin, and I will put spirit you, and you will live; and you will know that I am Jehovah. Ezekiel 37:1, 4-6.

[2] Man's proprium when viewed from heaven looks just like something bony, lifeless, and utterly misshapen, and so in itself something dead. But once it has received life from the Lord it appears as something having flesh. For man's proprium is something altogether dead, though it has the appearance to him of being something; indeed it appears to be everything. Whatever is living within him comes from the Lord's life; and if this were to leave him, he would fall down dead as a stone. For he is purely an organ of life, though the nature of the organ determines that of the life-affection. The Lord alone possesses Proprium. By His Proprium He has redeemed man and by His Proprium saves him. The Lord's Proprium is Life, and from His Proprium man's proprium, which in itself is dead, is given life. The Lord's Proprium was also meant by His words in Luke,

A spirit does not have flesh and bones as you see Me have. Luke 24:39-40.

It was also meant by the requirement that no bone of the Paschal lamb be broken, Exodus 12:46.

脚注:

1. or breath

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.