圣经文本

 

Ezékiel第26章

学习

   

1 És lõn a tizenegyedik esztendõben, a hónap elsején, lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! mivelhogy ezt mondá Tírus Jeruzsálemre: Haha! eltört a népek kapuja, felém fordulva [nyitva ]van; én megtelek, [ha] õ elpusztul;

3 Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én, Tírus, te reád [megyek,] és hozok fel ellened sok nemzetet, miként a tenger fölhozza hullámit.

4 És elhányják Tírus kõfalait és lerontják tornyait, s levonszom még porát is róla, s kopasz sziklává teszem õt.

5 Hálók kivetõ helye lesz a tenger közepén, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten, s legyen a nemzetek ragadománya.

6 És leányai, kik a mezõségen vannak, fegyverrel ölettessenek meg, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

7 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én hozom Tírus ellen Nabukodonozort, Babilon királyát északról, a királyok királyát; lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok néppel.

8 Leányaidat [ott] a mezõségen fegyverrel öli meg, és állat ellened tornyot, és tölt ellened sánczot, és emel ellened paizs-[fedelet.]

9 És faltörõ kosával ütteti kõfalaidat, s tornyaidat lerontja fegyvereivel.

10 Lovainak sokasága miatt belep téged poruk; a lovagoknak, kerekeknek és szekereknek robogása miatt megrendülnek kõfalaid, mikor bemegy kapuidon, a mint be szoktak menni a megtörött városba.

11 Lovainak körmeivel tapodja meg minden utczádat, népedet fegyverrel öli meg, s erõsséged oszlopai a földre dõlnek.

12 És prédára hányják gazdagságodat, és elragadozzák árúidat, és letörik kõfalaidat, s gyönyörûséges házaidat lerontják, és köveidet és fáidat, s [még] porodat [is] a víz közepére hányják.

13 És megszüntetem éneklésed hangosságát, és cziteráid zengése nem hallatik többé.

14 És kopasz sziklává teszlek; hálók kivetõ helye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szóltam, ezt mondja az Úr Isten.

15 Így szól az Úr Isten Tírusnak: Bizonyára a te romlásod zuhanásától, mikor a sebesültek nyögnek, mikor a te benned valók öltön-ölettetnek, megrendülnek a szigetek!

16 És leszáll királyi székérõl a tenger minden fejedelme, és elvetik köntöseiket, s hímes ruháikat levetik: rettegésekbe öltöznek, a földön ülnek és rettegnek minden szempillantásban, s elborzadnak miattad.

17 És gyászéneket kezdenek rólad, és ezt mondják néked: Mimódon veszél el te, a kit laknak a tengerekrõl, te híres-neves város, mely hatalmas vala a tengeren, õ és lakosai, a kik félelmökre valának minden [mellettök] lakozóknak!

18 Ímé, rettegnek a szigetek zuhanásod napján, és megfélemlenek a tengerben való szigetek [ilyen] véged miatt.

19 Mert azt mondja az Úr Isten: Mikor én téged elpusztult várossá teszlek, mint a mely városokat nem laknak; mikor a mélység árját felhozom reád, hogy beborítsanak a sok vizek:

20 Akkor levonszlak téged azokkal, kik sírgödörbe szállanak, a hajdan népéhez; és lakatlak téged a mélységek országában, a hajdan pusztaságaiban, együtt azokkal, a kik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki ne lakjék benned. És ha megmutattam dicsõségemet az élõknek földén:

21 Rémségesen cselekszem veled és nem leszel; s keresni fognak, de többé örökké meg nem találnak, ezt mondja az Úr Isten.

   

来自斯威登堡的著作

 

Apocalypse Revealed#328

学习本章节

  
/962  
  

328. Then white robes were given to each of them. (6:11) This symbolically means that they were given a communication and conjunction with angels who possessed Divine truths.

Garments symbolize truths (no. 166), and white garments symbolize genuine truths (no. 212). This is the symbolism of garments because all the inhabitants in heaven are clothed in accordance with the truths they possess, and every spirit has a garment in keeping with his conjunction with angelic societies. Consequently, when a conjunction exists, spirits instantly appear similarly clothed. So it is that white robes being given to each of the people here. This symbolically means that they were given a communication and conjunction with angels who possessed Divine truths.

Robes, gowns, and cloaks symbolize truths in general, because they are general coverings. Someone who knows this symbolism that these have can know the secrets that lie concealed in the following instances:

That when Elijah found Elisha, he threw his mantle on him (1 Kings 19:19).

That Elijah used his mantle to part the waters of the Jordan (2 Kings 2:8).

That Elisha did likewise (2 Kings 2:14).

That when Elijah was taken up, the mantle that was upon him fell, and Elisha picked it up (2 Kings 2:12-13)

For Elijah and Elisha represented the Lord in relation to the Word, and therefore their mantle symbolized the Word's Divine truth in general.

That same person may know, too, what was symbolized by the robe of Aaron's ephod, on whose hem were pomegranates of blue and purple, and bells of gold (Exodus 28:31-35). It symbolized Divine truth in general, as may be seen in Arcana Coelestia (The Secrets of Heaven), published in London, no. 9825.

Mantles and robes have a similar symbolism in the following passages:

...all the princes of the sea will come down from their thrones and cast aside their mantles... (Ezekiel 26:16)

(The scribes and Pharisees) to be seen by men... enlarge the borders of their mantles. (Matthew 23:5)

My people have set themselves as an enemy over a garment; you pull off the robe... from those who pass by... (Micah 2:8)

And so on elsewhere.

  
/962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.