圣经文本

 

2 Mózes第6章

学习

   

1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell õket elbocsátani és hatalmas kéz miatt ûzi el õket az õ földérõl.

2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.

3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam elõttük ismeretes.

4 Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az õ tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.

5 Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják õket, megemlékeztem az én szövetségemrõl.

6 Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az õ szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntetõ ítéletek által.

7 És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.

8 És béviszlek titeket a földre, a mely felõl esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.

9 Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkûség és a kemény szolgálat miatt.

10 Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:

11 Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl.

12 Mózes pedig szóla az Úr elõtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú vagyok?

13 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé õket Izráel fiaihoz és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl.

14 Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.

15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.

16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az õ születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminczhét esztendõ.

17 Gersón fiai: Libni, Simhi, az õ nemzetségeik szerint.

18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendõ.

19 Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az õ születésök szerint.

20 Amrám pedig feleségûl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szûlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminczhét esztendõ.

21 Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.

22 Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán és Szithri.

23 Áron pedig feleségûl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szûlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.

24 Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei.

25 Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közûl võn magának feleséget s ez szûlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az õ nemzetségeik szerint.

26 Ez Áron és Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl, az õ seregeik szerint.

27 Õk azok, a kik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron.

28 És lõn a mikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén.

29 Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Faraónak Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked.

30 Mózes pedig monda az Úr elõtt: Ímé én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó?

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#7197

学习本章节

  
/10837  
  

7197. 'The land of their sojournings in which they sojourned' means where those things reside that are aspects of faith and charity in which they have received instruction and which they have practised in life. This is clear from the meaning of 'the land' as the Lord's kingdom in heaven and on earth, dealt with immediately above in 7196, and so too the things that belong to the Lord's kingdom, which, it is well known, are faith and charity (these too are therefore meant by 'the land of Canaan when the subject is instruction and life, meant by 'sojourning'); and from the meaning of 'sojourning' as instruction and life, dealt with in 1463, 2015, 3672. From this it is evident that 'the land of their sojournings in which they sojourned' means where those things reside that are aspects of faith and charity in which they have received instruction and which they have practised in life. The implications of all this are that heaven is given to each person in the next life in the measure that aspects of faith and charity reside with him; for charity and faith compose heaven with everyone, though when it is said that charity and faith compose heaven this means a life of charity and faith. Yet it should be fully recognized that the life which holds heaven within it is a life led in conformity with those truths and forms of the good of faith which a person has been taught about. Unless they are the rules and standards of his life his expectation of heaven is in vain, no matter how he has lived. Without them a person is like a reed which sways with every wind, for he is moved equally by those who are evil as by those who are good. This is because he has no firmly established truth or good at all within himself which the angels can use to maintain him in truths and forms of good, and to steer him away from the falsities and evils constantly introduced by those from hell. In short, a life of Christian goodness is what composes heaven, not a life of natural goodness.

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.